Az újságíró archívumából: nincs két német nemzet

Ez alkalommal a bel- és külpolitikailag különösen turbulens, a történelem menetét meghatározó 1989 nyara és ősze történéseit fölelevenítő egyik tudósítását adja közre. Az alábbi írás az akkor rangos és mértékadó napilapként ismert Magyar Hírlap 1989. október 20-i számában jelent meg. Fogadja érdeklődéssel, kedves Olvasó!

Moszkva nem lepődött meg
Genscher: nincs két német nemzet

Egy kis eligazítás a következőtköz: Honecker és néhány vezetőtársának leváltása, valamint Egon Krenznek a legfőbb NDK-tisztségekbe emelését kommentálván Gennagyij Geraszimov szovjet külügyi szóvivő sejteni engedte, hogy a szovjet vezetést a szerdai berlini döntés nem érte meglepetésként.

Hans-Dietrich Genscher, az NSZK alkancellárja és külügyminisztere csütörtökön felszólította az NDK új vezetését, hogy léptessen életbe lényegbevágó reformokat. Ehhez azonban az szükséges, hogy váltsa be azt az ígéretét, miszerint párbeszédet kíván folytatni a lakossággal, az egyházakkal, az Új Fórum reformpolitikai szervezettel és más ellenzéki csoportokkal.

Genscher beszédében nem említette meg név szerint Egon Krenzet, az NSZEP KB új főtitkárát, de Kohl kancellár szerdai megfogalmazásának megfelelően ő is jelezte: az új vezetés az NDK népének szemében azon fog megméretni, hogy milyen elszántsággal és következetességgel járja majd a párbeszéd és a reformok útját. Ismét tisztázva, hogy Bonn semmiképpen sem óhajt beavatkozni az NDK belügyeibe, kifejtette: azt kívánja a másik német állam népének, hogy ténylegesen a maga kezébe vehesse dolgainak önálló intézését.

Most napról napra egyre világosabbá válik: a megosztottság negyven esztendeje után sem lett egy Európából kettő, vagy egy német nemzetből két német nemzet. A nemzetek alapját ugyanis nem ideológiák alkotják, és nincs sem kapitalista, sem szocialista német nemzet. Bennünketn mint minden nemzetet nemcsak történelmünk, kultúránk, nyelvünk és felelősségünk fűz együvé, hanem épp így a szabadság, a demokrácia és az emberi jogok megvalósításának akarata – hangsúlyozta Genscher.

(Munkatársunktól)

Vezető hír volt tegnap a nemzetközi sajtóban a berlini hatalmi csúcson végbement őrségváltás, összeállításunkban a két legérdekeltebb ország, az NDK és az NSZK lapjainak hírmagyarázataiból tallóztunk:

A keletnémet központi újságok kommentár nélkül közölték az ADN hírügynökség jelentését az NSZEP KB üléséről és az ott elhatározott személyi változásokról. Csupán két kis párt, a liberális demokrata és a (keleti) kereszténydemokrata orgánumai – igaz, nagyon óvatosan – vették védelmükbe az NDK-beli tüntetőket, mintegy válaszul az új főtitkár programbeszédére, hangsúlyozván: „Meg kell tanulnunk vitatkozni, ellentmondásokkal teli szellemi párbajt vívni, meghallgatni a másik fél tapasztalatait és érveit..." A CDU-lap véleménye: „A hazánkban végbemenő változásokkal kapcsolatosan nincsenek bevált receptjeink, ám előbb-utóbb fejest kell ugornunk ellentmondásokat hordozó valóságunk vizébe, ha azt akarjuk, hogy a sokrétű párbeszéd révén előbbre jussunk."

Az esseni Westdeutsche Allgemeine Zeitung írta: „Honecker bukása a nép győzelme. Az NDK-beli békés fölkelés nem engedett más választási lehetőséget a vezetés számára... A nép győzelme azonban csak fél győzelem. Honecker bukása nem rendszerváltás, Krenznek meg kell mentenie azt, ami még menthető. A személycserében kifejeződik a szovjet érdekérvényesítés is, ugyanis sok jel arra mutat, hogy Gorbacsov maga is részt vett Honecker leváltásában.

A bonni General Anzeiger szerint: Krenz valószínűleg nem válik német Gorbacsovvá... A duzzadó NDK-beli ellenzéki mozgalom számára Krenz korántsem az ideális partner, hacsak valami egészen új oldaláról be nem mutatkozik. A Frankfurter Allgemeine Zeitung szerint Krenz részese volt Honecker fölvilágosult kései sztálinizmusánaik, amely az NDK-t mind mélyebbre taszította, ő volt, aki Pekingben gratulált a gyilkos rendcsináláshoz...
 
Kártyavárként omlanak össze a betonerődítmények, ezt mutatják az NDK-beli események – írta a hamburgi Die Zeit. – Az ébredő NDK-ellenzék nyilvánvalóvá tette a hatalom elgyengülését, csakhogy másként, mint Lengyelországban, és kissé hasonlóan a magyarországihoz: az NDK-ban hiányzik ugyanis a kormányzásra alkalmas alternatíva. Ezért a reformereknek a pártapparátus középső szintjéről is el kell indulniuk.

A bonni Die Welt véleménye: Az egykor monolitikus keleti tömb reformfolyamatának lendülete elsöpörte Erich Honeckert. Miként annak idején támogatója, a falépítő Ulbricht helyébe ő lépett, akként lett örököse neki politikai nevelt fia, Krenz. Igaz, a történelem nem ismétli önmagát, de a jelek arra mutatnak, hogy egyelőre nem sok változás várható az NDK-ban: az ósztálinistát egy átmeneti megoldás követte. De éppen ebben az átmeneti időszakban fog majd kiforrni egy valódi reformer, akinek előbb azonban a csúcsra vezető útja közben semlegesítenie kell a régi rendszer még jelen levő képviselőit.                                                   – k —