Az újságíró archívumából: százezres tüntetés Lipcsében

Ez alkalommal a bel- és külpolitikailag különösen turbulens, a történelem menetét meghatározó 1989 nyara és ősze történéseit fölelevenítő egyik tudósítását adja közre. Az alábbi írás az akkor rangos és mértékadó napilapként ismert Magyar Hírlap 1989. október 17-i számában jelent meg. Fogadja érdeklődéssel, kedves Olvasó!

Százezres békés tüntetés Lipcsében
Egyre több NDK-állampolgár lépi át a magyar–osztrák határt

(MTI) A hét végén 4465 NDK-állampolgár lépte át a magyar-osztrák határt – közölte az MTI kérdésére a BM határőrség ille-tékese. Karács Károly ezredes elmondta, hogy továbbra sem csökken a kiutazók száma, sőt az elmúlt napokban egyre több NDK-állampolgár lépi át a magyar–osztrák határt. A magyar kormányintézkedés bevezetése óta már több mint 35 ezren utaztak hazánkon keresztül Ausztriába.Az NDK varsói nagykövetségén hétfőn megkezdték a lengyel fővárosban levő NDK-menekülteknek kiadni a harmadik országba utazást lehetővé tevő dokumentumokat, azaz azokat a hivatalos papírokat, amelyekkel legálisan az NSZK-ba utazhatnak.

Az NSZK-ba kivándorolni kívánó, Varsóban tartózkodó NDK-menekülteknek az NDK varsói nagykövetségén írásban le kell mondaniuk NDK-állampolgárságukról, és csak ezután kapnak személyi azonosságukat igazoló dokumentumokat, amelyekkel elhagyhatják Lengyelországot de nem az NDK területén "keresztül – jelentette ki a PAP lengyel hírügynökség tudósítójának kérdéseire válaszolva Jürgen von Zwoll, az NDK varsói nagykövete.

Hatalmas tüntető tömeg követelt demokratikus reformokat hétfőn este Lipcsében az immár szokásossá vált békefohász után. Különböző források a menet résztvevőinek számát – minden eddigi tüntetésnél többre – 100–120 ezerre becsülték. Incidens nem történt.

Először fordult elő, hogy az NDK tömegtájékoztató eszközei késedelem nélkül beszámoltak az eseményről, s az is először történt, hogy a tüntetők előre elkészített feliratokat vittek magukkal és első ízben kiáltozták a „fiatalokat a hatalomba" jelszót.

Vasárnap húszezer ember tüntetett, reformokat követelve Halléban is.

A szocializmust szolgáló észszerű változások érdekében az Új Fórumhoz hasonló csoportokkal is párbeszédet kell folytatnia az NDK-vezetésnek – hangsúlyozta a Die Wahrheit című nyugat-berlini lapnak adott nyilatkozatában az NDK egyik legnevesebb írója.

Stephan Hermlin (az NDK egyik vezető kommunista költője és írója – a szerk.) a lap főszerkesztőjével folytatott beszélgetésben kifejti, hogy a fenti nézete miatt többen ellentmondtak neki. „Én azonban szembeszállók az ellentmondókkal. Ha ugyanis valódi párbeszédet akarunk, nem pedig dialógusnak álcázott monológot – mert ebben is nagymesterek voltunk –, akkor abba bátran bele kell vágni, függetlenül attól, hogy tetszenek-e nekünk az egyes partnerek, illetve hogy a vita során olyan nézetek is nyilvánosságot kapnak, amelyek a kommunisták számára talán nem kellemesek. Párbeszédet kell folytatni a báziscsoportokkal.

A dialógus esetleges tabuival kapcsolatos kérdésre az író leszögezi: fasiszta szemléletű csoportokkal nem lehet szó tárgyalásokról, ám ettől eltekintve voltaképpen nincsenek tabuk. A kormányzat részéről eleve le kell szögezni, hogy sem az NDK léte, sem a szocializmus nem képezi vita tárgyát – azaz, maga az újraegyesítés sem kerülhet terítékre.
*
NDK-beli hivatalos személyiség, Dietmar Keller, a kulturális tárca államtitkára a hét végén először taglalta nyíltan, ország-világ előtt – ráadásul a nyugatnémet tv-ben – a hazája legfőbb politikai és állami posztján esetleg bekövetkezhető változást. Keller államtitkár a ZDF tv-riporterének arra a kérdésére válaszolt, hogy valóban távozni készül-e Erich Honecker.

Az NDK-ban sokak meggyőződése, hogy éppen bizonyos vezető személyiségek és a köréjük gyűlt „udvarnép" akadályozzák az immár elodázhatatlanná vált társadalmi, gazdasági, jogi, kulturális stb. reformok kibontakozását. Az NDK-beli átalakítás (átalakulás) megkezdését szorgalmazók, kö-vetelők – ismereteink szerint –, nem nevezték meg eddig a párt és az állam nyugdíjra megérett személyiségeit, sürgetik viszont olyan új emberek vezető posztra helyezését, akik képesek új módon gondolkodni, görcsök és presztízsféltés nélkül cselekedni, akik eleve bizalommal viseltetnek az állampolgárok iránt és nem gondolnak azonnal a rendszer össszeomlásának a veszélyére, ha valaki netán másként fogalmazza meg a véleményét.            (Kulcsár)