Mészáros Márta filmje Kéthly Annáról
A történet dióhéjban arról szól, hogyan akarja hazacsábítni az akkori vezetés az 1956 óta külföldön élő szociáldemokrata vezetőt, hogy ezzel (is) legitimálni próbálja a rendszert a határokon túl. Egy budapesti tanárt hálóznak be a feladatra, de Kéthly Annát nehéz félrevezetni, s a tanár “lelepleződik” és nehéz magánéleti helyzetbe kerül.
Mészáros Márta elmondta, hogy a Pataki Évával közösen készített film legnagyobb problémája az volt, hogy a főhősről nagyon nehéz volt dokumentumokat találni, A rendezőnő szerint bárhol máshol, például a franciák és angolok azonnal lecsaptak volna erre a személyiségre, erre a történetre, aminek feltárása neki hosszú évtizedeibe került. Mészáros Márta felvillantja Kéthly Anna politikai pályafutásának részleteit, s bemutatja őt idős korában, aki még akkor is engesztelhetetlen bírálója volt a pártállamnak. A rendezőnő Kéthly történetét mindenképpen össze akarta kötni egfy hetvenes években zajló történettel, s így lett az Utolsó jelentés egyúttal az első magyar besúgófilm is.
Elhangzik benne a Fekete Ernő által alakított, s a titkorszolgálat által beszervezett Péter, a besúgó szájából az a nagyon sokfelől visszaköszönő mondat: “De hát én nem ártottam senkinek…” Összességében Péter nem tud megfelelni feladatának, hiszen a politikusnővel találkozva már ő maga sem volt biztos a saját igazában, így abban sem, ahogyan először a Kádár-rendszer védelmére kelt Kéthly Annával szemben.
Eszenyi Enikőről Mészáros Márta kijelentette: ha nem talál rá, akkor aligha kezdett volna ebbe a filmbe. A film további szerepeiben láthatjuk Cserhalmi Györgyöt, Hámori Gabriellát, Básti Julit, Czinkóczi Zsuzsát, Kováts Adélt. Monori Lilit, Kováts Adélt, Szilágyi Tibort, Máté Gábort és Hollósi Frigyest.
A Kéthly Annát megformáló, egy színházi próbáról a sajtóeseményre “bezuhanó” Eszenyi Enikő arról beszélt, mennyire nehéz volt felkészülni erre a feladatra, szerepre. Még egy szociális otthonba is elment, hogy tanulmányozza az idős emberek életét és szokásait.
Az utolsó jelentés producer, Sándor Pál, aki a rendezőnő elmondása szerint fokozatosan szeretett bele a történetbe. Konzultánsa volt Jancsó Miklós, a kép Novák Emil, a zene pedig Kovács Ferenc érdeme.
Mészáros Márta a Napló-trilógia,a Temetetlen halott után ezúttal sem tudott kibújni a bőréből és ismét sokakat foglalkozutató történelmi-társadalmi filmre szánta el magát. Az alkotóknak a díszletekkel végül is sikerült hitelesen ábrázolni “külsőleg és belsőleg” is egy adott kort Magyarország történetéből, a hetvenes évek világát.
