Az Üvegház az interneten – ezrek menedéke a vészkorszakban
A többi között azok, akik a vészkorszak idején, mindenekelőtt 1944–45-ben, a saját életüket kockáztatták mások életének a megmentéséért. Ők tették a legtöbbet, hiszen a Talmud tanítása szerint aki egy ember életét megmenti, az egész világot menti meg.
A pesti Üvegházban és az ott működő kivándorlási osztályt irányító svájci diplomata, Crl Lutz és a felesége, Gertur Lutz-Fankhauser, valamint az őket segítő néhány ifjú és idősebb zsidó aktivista legalább 62 ezer ember életét mentette meg akkor, amikor már naponta indultak a szerelvények Magyarország minden szögletéből emberek, honfitársaink ezreivel a halálba. Akkor, amikor a hivatalos Magyarország, élén (a manapság a történelmet nem ismerők vagy félre magyarázók által hősként számon tartott) lovastengerésszel és kormánya többségével, kiszolgáltatta saját állampolgárait a fasiszta, nemzetiszocialista, hungarista, nyilas őrület elvakult pártkatonáinak, a magyar csendőrség, részben a rendőrség és m. kir. honvédség hozzájuk csatlakozott alakulatainak közreműködésével a "végső megoldást" habzó szájjal hirdető germán diktátornak és követőinek, a gázkamrák és krematóriumok üzemeteltetőinek...
Fogalom volt 1944–45-ben a pesti Üvegház az V. kerületi Vadász utca 29. alatt. Az a zseniális mérnöki ötlettel épített üvegraktár, -bemutatótér és -kereskedés, melynek tulajdonosát, Weiss Arthúrt (1897–1945) és családját ugyancsak a deportálás és a megsemmisítés fenyegette azokban a hónapokban. (Weiss Arthúr végzete végül is beteljesedett, 1945 Újév napján a nyilasok elrabolták és a Dunába lőtték.) A zsidó önmentő mozgalom és a vészkorszak, a háború évtizedekig elfeledett svájci diplomatája, Carl Lutz konzul egymásra találásának eredményeképpen a Weissék által fölajánlott Üvegházban rendezték be a budapesti svájci követség idegen érdekek képviseletével megbízott konzuljának hivatalát, a kivándorlási osztályt.
Ezzel az épület semleges területté vált, diplomáciai mentességet élvezett. Ott működhetett az az iroda, ahol Lutz konzul felelős irányításával kiállították a személyre, majd családok egészére szóló csoportos útlevelet, védlevelet azzal a céllal, hogy felmutatóit békén hagyják a nyilas fegyveres szolgálat tagjai, illetve az első adandó alkalommal valamelyik semleges ország irányába (például Románián és a tengeren át az akkori Palesztinába) elhagyhassák a Magyar Királyság területét.
Ugyanakkor az Üvegházban menekülttábor is működött: kétezernél is többen zsúfolódtak be az épület valamennyi helyiségébe, pincéjébe, padlására, hogy ebben a semleges, a nemzetközi jog szerint védettséget élvező házban vészeljék át az üldöztetést, megmeneküljenek az utcán rájuk leselkedő haláltól, a Dunába lövéstől. (Az Üvegházról és Carl Lutz meg segítőinek tevékenységéről részletesen olvashatnak az Infovilágban.)
Mától az interneten is jelen van az Üvegház; három nyelven, magyarul, ivirtül/héberül és angolul olvasható a legendás épület és a második világháború alatt benne zajlottak története. Az oldal jól áttekinthető, mértéktartó, hiteles információkat hordoz és közöl. Minden bizonnyal gyarapodni fog a tartalma, hiszen a vészkorszak kutatása folyamatos, és szerencsére, élnek még néhányan, akik ott menekültek meg, Lutz konzuléknak meg a cionista ifjúsági mozgalom tagjainak köszönhetik életüket, amit részben itthon, nagyobb részt külföldön, új hazájukban, Palesztinában majd az 1948-ban megalakult Izraelben folytathattak. A pesti, Vadász utcai Üvegházban emlékszobát is berendezett a Carl Lutz Alapítvány, ekként bárki a helyszínen is megismerkedhet a legendás épület történetével; az emlékhely naponta 13-16 óra között látogatható. Megtekintését mindenkinek, mindenekelőtt pedig az ifjabb korosztályok tagjainak ajánljuk.
