Isten malmai lassan őrölnek? – Gyors és korrekt kormányhivatali válasz
Sok évtized után vitt el jó sorom Mosonmagyaróvárra. Abba az észak-nyugat-dunántúli ikervárosba (Moson+Magyaróvár), amely a második világháború után évtizedekig látszólag szürkén tespedt, miközben hagyományos, sőt, történelmi múltú iparágai ezreknek adtak munkát s kenyeret, az idén 200 esztendős egyeteméről pedig kiválónál kiválóbb szakemberek léptek ki diplomával a tarsolyukban, fölvirágoztatandó hazánk agráriumát.
Mosonmagyaróvár ennek ellenére az 1960-as években szürkének és porosnak tetszett az arra járó számára, legalább annyira rányomta bélyegét a határövezeti (határsávi) státusz, mint a hazai polgárvárosok gyöngyszemére, Sopronra.
Ilyen előzmények és emlékek után érkeztem Mosonmagyaróvárra (az ikervárosba és gurultam át a kettejüket összekötő, valamikor oly’ hosszúnak tetsző, fasoros, egy-egy magányos villa övezte úton), miközben jóleső érzéssel tapasztalhattam meg Mosonnak, Óvárnak lüktetését. Kivirult ez a földrajzilag hatalmas településkettős, amely az újra önálló faluvá vált Károlyházától (a magyar) Feketeerdőig húzódik legalább négy kultúra fókuszában.
Bal oldalt a Google képe 2013-ból, jobbra a 2018 őszén készült felvétel.
Hétköznap délelőtt is pezseg ez a város; termálfürdője csábít hazait, külföldit egyaránt, távoli osztrák meg német meg szlovák tájakról érkezettek autói is pihennek a parkolókban, boltjaiban magyar, német, szlovák, szlovén, horvát, angol, orosz szó gyakorta hallik, alig van hely az egymást „súroló” fogorvosi rendelők, fodrász- és kozmetikai szalonok előjegyzési naptáraiban. Még a zserbót, habrolót, sárgabarack lekvárral töltött hájas tésztát és egyéb nyalánkságokat kínáló (nem cukrászdája!) süteményesboltja is nemzetközi hírű: évek óta fogadja a visszatérő kuncsaftokat…
Igazi nyugat-európai hangulat: sok helyütt az idegenre is ráköszönős helyiek mosolya, tiszta utcák, takaros porták, az ősi és újabb értékek megőrzésének és megmutatásának szándéka – ez is Mosonmagyaróvár.
Meg az is, ami meghökkenti a nem helybélit: fácska nőtt ki a Magyar utca elején magasodó, valamikori malom–sörfőzde duó homlokzatából, a tető és a főfal találkozásánál. Régóta fejlődik, meglátszik lombozatán, miután egy 2013. évi Google-fotón még csak cserje volt, mára terebélyes, további terjeszkedésre termett fává serdült.
Szerencséje volt a turistának, nyitva állt a hatalmas épület Magyar utcai nagy kapuja, amely alól nem várt meglepetés tárult a szépre és érdekesre számító látogató szeme elé. Szerfölött lehangoló udvar fogadja a kíváncsi betekintőt, mintha egy egészen másik épület lenne az, amelynek homlokzata (leszámítva a „koronafát”) ápoltságra enged következtetni. Bent tehát sok év óta halmozódó rendetlenség, málló vakolat, meztelen falfoltok, rothadó ajtófélfák és ablakkeretek…
Sajnálattal kénytelen konstatálni a „körül tekintő” kíváncsiskodó, hogy a Sörház utcai oldal sem különb: omlásveszélyre figyelmeztető tábla sürgeti a városnézőt, hogy mielőbb igyekezzék kifelé a keskeny utcából.
Érdeklődésemre – kié a 18. század eleji, gyors pusztulás elé néző, egykori malom és sörfőzde – Fehérné dr. Bodó Mariann jegyző korrekt levélben tájékoztatott: a két helyrajzi számon nyilvántartott, papíron országos védettséget élvező műemlék épületegyüttes régóta magántulajdonban van. „A rendelkezésemre álló nyilvántartások szerint a 106. hrsz. ingatlan tulajdonosai ½ tulajdoni hányaddal a NEXUM Szolgáltató és Kereskedelmi Kft. (9200 Mosonmagyaróvár Fecske u. 2.) és a WEST END - INVEST Befektetési Kft. (Mosonmagyaróvár, Deák F. tér 3.).
A 105. hrsz. ingatlan tulajdonosai ½ tulajdoni hányaddal a NEXUM Szolgáltató és Kereskedelmi Kft. (9200 Mosonmagyaróvár Fecske u. 2.) és a WEST END - INVEST Befektetési Kft (Mosonmagyaróvár, Deák F. tér 3.).” (A gazdasági társaságok adatai itt megtekinthetők.)
Arra kérdésemre, hogy van-e a városnak településkép-védelmi rendelete, a jegyző asszony igennel válaszolt, és az elérhetőségét is közölte: 42/2017. (XII. 18.).
A cégnyilvántartás adatai alapján szerettünk volna kapcsolatba lépni a Nexum Kft. ügyvezetőjével, ám sem telefoni megkeresésünkre, sem e-mailünkre nem válaszolt. Holott megtehette volna, semmi titkosat nem kértünk:
„Tisztelt Szerediné Asszony! Sok-sok év után, Mosonmagyaróvárott járván, örömmel tapasztaltam, hogy hatalmas és jó irányú fejlődés ment végre ebben a kedves városban. Éppen ezért meghökkentem, amikor a Magyar utca elején, a Deák térről visszapillantottam az egykori malomépületre, amelynek tetőszintjéből (fejlettségéből következtetve) jó néhány esztendős fácska nő a magasba. Kíváncsiságból beléptem az épület kitárt kapuján, és az udvarban újabb meglepetés fogadott: a mérhetetlen elhanyagoltság. Ugyanerre utal az épülettömb jobb oldali utcafrontja is a falon elhelyezett táblára írt figyelmeztetéssel: omlásveszély.
Azért, hogy egyértelmű szépet is lássunk a környékről: a Szűz Mária Királynő és Szent Gotthárd templom, előtte Giesswein Sándor (1856–1923) pápai prelátusnak, politikusnak, írónak, társadalomtudósnak, az Akadémia levelező tagjának, keresztényszocialista politikusnak, országgyűlési képviselőnek, a Magyar Országos Eszperantó Egyesület elnökének az emlékműve.
A város önkormányzata érdeklődésemre arról tájékoztatott, hogy az Önök, tehát a Nexum Szolgáltató és Kereskedelmi Kft. és a WEST END-INVEST Befektetési Kft. közös tulajdonában van a Magyar utca 2. alatti épülettömb. Érdeklődöm, mi a tervük vele, mert félő, a további állagromlás visszafordíthatatlan károkat fog okozni…”
Félő, hogy az ügyvezető válasza azért késik/maradt el, mert a cége által fele részben birtokolt ingatlan állagmegóvó felújítása túl nagy pénzügyi falat a kft. számára. Csakhogy ez az egyedülálló ipartörténelmi és városképi emlék sokkal többet érdemel. Lehet, hogy naiv a fölvetés: a virágzó Mosonmagyaróvár önkormányzata, adófizető cégeinek összefogása, sőt, magánadakozás minden bizonnyal segítene az egykori főhercegi malom és sörfőzde megmentésében.
Addig, amíg megmenthető.
Lapunk a fenti cikk alapján állásfoglalást kért a Győr-Moson-Sopron Megyei Kormányhivataltól. A korrekt válasz példásan rövid idő alatt megérkezett szerkesztőségünkbe, köszönjük.
„A 2018. november 25. napján érkezett, a mosonmagyaróvári Főhercegi malom és sörgyár épületegyüttesének állapotával kapcsolatos megkeresésére a Győr-Moson-Sopron Megyei Kormányhivatal az alábbi tájékoztatást adja:
A védett műemléki érték fenntartásáról, jókarbantartásáról annak tulajdonosa köteles gondoskodni.
A Győr-Moson-Sopron Megyei Kormányhivatal 2014. évben a védett műemlékek állapotának rendszeres ellenőrzése során, helyszíni szemlén észlelte, hogy a mosonmagyaróvári Főhercegi malom és sörgyár épületegyüttesének részét képező magtár-épület délkeleti részén súlyos repedés látható.
- Az épület veszélyes állapotának elhárítása és az állékonyság biztosítása szakszerűen csak tartószerkezeti vélemény és statikus tervek alapján lehetséges, ezért a Kormányhivatal eljárást indított, és a tulajdonosokat statikai szakvélemény benyújtására kötelezte
- 2016-ban újabb kötelezést adott ki a károsodott szerkezetek ideiglenes megtámasztására és a károk felmérésére vonatkozóan, illetve a tulajdonosokat örökségvédelmi bírság megfizetésére kötelezte
- 2017-ben a tulajdonosokat tartószerkezeti kiviteli terv benyújtására kötelezte
- 2018-ban a kiviteli tervben foglaltak szerint az épület állagmegóvási, jókarbantartási munkáinak elvégzésére kötelezte a tulajdonosokat.
A kivitelezés megkezdhető, az állékonyságot biztosító munkák elvégzésével az épület megóvása, fennmaradása biztosítható. A kulturális örökség védelméről szóló jogszabályok alapján a védett műemléki értéket épségben, jellegük megváltoztatása nélkül kell fenntartani."
A szerk. megj.: Cikkünk megjelenéséig munkatársunk nem tapasztalta, hogy a kormányhivatal tájékoztatásában pontosan körülírt munkálatok elkezdődtek volna.
