Bitó Sámsonja: dolgunk van a világban

Sámson története futotta be az egyik legnagyobb karriert a művészeti utóélet során, noha a Bibliában nincs hangsúlyos helye. A Bírák Könyvének 13–16. fejezetében olvasható. A Bírák Könyve azonban tartalmaz még néhány nagyszerű, irodalmi értékű novellát, például Jeftének és a lányának a történetét, vagy Gideon szabadságharcáról szólót, illetve, Debóra és Bárák küzdelmét Sisera hadai ellen (ráadásul Debóra éneke a legősibb szöveg a Szentírásban!). (A nyitó képen: Sámson küzdelme az oroszlánnal; Wikipedia/Leonhard von Brixen, 1472 körül)

Gergely Beatrix felvételén a író.

Miért éppen Sámsonra figyelt ennyire a világ? Miért a fantasztikus utóélet?  Képet festett Sámsonról és Deliláról Rubens, Anthonys van Dyck, Jan Lievens, Lucas Cranach, Rembrandt van Rijn, hogy csak a nagyobbakat említsem, de a kevésbé ismertek között is olyan festőket találunk, mint Jörg Breu, Dorfmesister István, Michelle Rocka, Tordai Schilling Oszkár, Herman Lipót, Kőrösi Papp Kálmán. Sámson Magyarországon is sikeres, nagy erejű bibliai hős. Aki meglátogatja a sárvári vár dísztermét, egy hatalmas freskóban gyönyörködhet, amely éppen Sámsont ábrázolja. Sőt, van egy településünk is, ami az ő nevét viseli: Hajdúsámson. Viszont nincs Hajdújefte, vagy Hajdúdebóra, esetleg Hajdúgedeon...

Operát komponált 1876-ban Charles Camille Saint-Saëns: Sámson és Delila címmel. John Milton drámát írt róla (Samson Agonistes, A küzdő Sámson) 1671-ben. Talán a leghíresebb Sámson-feldolgozás 1936-ban született. Aldous Huxley: A Vak Sámson) címen írt róla regényt. De említhetem napjaink az egyik rangosabb magyar tudósának, a világhírű filozófus Heller Ágnesnek a munkáját: „Sámson – Erósz és Thanatosz a bírák könyvében” címmel közölt Sámsonról nagy tanulmányt 2007-ben.

Egy sor film is feldolgozta ezt a mesét: 1922-ben, 1949-ben, 1984-ben, 1996-ban, 2009-ben. Sőt, még az idén is készült egy, ez az indonéz film már hozott is 4,8 millió dollár bevételt.

Ezek a művek az óriási férfi küzdelmeit két szempontból vizsgálják. Egyrészt témájuk az alávetettség győzelme az önfeláldozás árán, másrészt pedig az ösztön és tudat, halálvágy és az erotika egységével foglalkoznak.

Bitó László most megjelent könyve mindezekhez képest új módon nyúlt a témához, nem az évszázadok óta recitált kottát szólaltatta meg újra, saját hangján beszél, és mást mond, mint az eddigiek.

A 84 esztendős Bitó Lászlót valószínűleg mindenki ismeri, mégis el kell mondani róla: többször is újrakezdte az életét. Jól szituált budai polgári környezetben, „úri fiúként” nőtt fel, majd hirtelen mint kitelepített osztályidegen a komlói bánya mélyén találta magát. Krakkolta a szenet, volt, hogy két műszakban dolgozott a föld alatt, más talán összeroppant volna. Ő nem. 1956-ban Komlón a forradalmi mozgolódás egyik vezető személyisége lett. Társaival együtt megszökött a kényszermunka-táborból, fellázadt, Pestre indult, hogy harcoljon. Útközben valamennyiüket elfogta egy szovjet egység, újra megszöktek, újra elindultak Pest felé –, de mire megérkeztek, mindennek vége lett. Bitó tudta, ha letartóztatják, esetleg fel is akaszthatják. Több százezer társával együtt elmenekült az országból.

Amerikában kezdte újra az életét, úgy, hogy gyakorlatilag egy szót sem tudott angolul. Saját erőből elvégezte az orvosi egyetemet, nagyszerű szemészorvos lett és egy találmányával, amely lehetővé teszi a hályog operáció nélküli gyógyítását, tízezreken, talán százezreken segített. És miután „befutott” odakint, nagy sikert ért el az Újvilágban, hazatért, hogy a magyar értelmiség egyik motorjaként, a magyar kultúra egyik megújítójaként kezdje újra, immár harmadszor, az életét.

Bitó íróként nem először nyúl biblikus témához. Önéletrajzi művei is bibliai címet viselnek (Istenjárás, 1994, Az ötödik lovas, 1996). Az akéda-történetet (akéda –megkötözés) többször is feldolgozta: az „Ábrahám és Izsák” 1998-ban, az „Izsák tanítása” 2000-ben, „A názáreti Izsák” 2002-ben jelent meg. Nagyon izgalmas Biblia-feldolgozás az „Áldott vagy, Káin” című műve (2009). Számára a Biblia nem ismeretterjesztési alap vagy hitmegerősítő forrás, hanem világértelmezési bázis, írói trambulin. Fontos számára a Szentírás – de átírva. Ő lerántja a mitikus magasságokból a józanság talajára az Ószövetség történeteit, benéz az önbecsapó mítosz titkába, és ad egy lehetséges magyarázatot arra, miként is eshetett meg, ami megesett.

Fontosabb azonban ennél az egyébként izgalmas és érdekes Biblia-megfejtéseknél az, amiként Bitó átírja, vagy újrateremti az ősök legendáit.

Olvasmányosságukon túl éppen az átírás mikéntje: a világértelmezés az, amelytől ezek művek fontosakká válnak számunkra. Szerénységem két kulcsot talált a Bitó-zár kinyitásához. 1: az első kulcs a következő kérdés: miért kellett a honfoglaló izraelitáknak egy kegyetlen isten képét megalkotniuk? Miért volt erre szükségük? És miért van erre szüksége a világnak mind a mai napig? 2. A második titokmegfejtés egy erkölcsi imperatívusz nyomán indul el: feladatunk a tudatos világjavítás – de a valóságnak megfelelően ez nem éteri környezetben zajlik, hanem emberi feltételek között, nehéz helyzetben!

A továbbiakban erről.

A könyv címe: Sámson, a vadon fia. (Kiemelés tőlem.) A vadon ezúttal nem romantikusan értelmezendő. Egyrészt biológiai csapás ez a vadon (Sámson apja, Manoah nem tudja kielégíteni a feleségét és nem tudja teherbe ejteni), másrészt egy irgalmatlan emberi környezet alkotja a vadont (megkövezéssel fenyegetik a feleséget, mint házasságtörőt, ha férje engedélyével bár, de mástól esik teherbe, hogy mégis legyen gyerekük). Nevelési csapásként is értelmezhető a „vadon” szó, hiszen Sámson regénybeli természetes apja, a filiszteus pap egy pederaszta alak, aki ahelyett, hogy támogatná magányos gyermekét, kihasználva annak bizalmát, megerőszakolja a kisfiát. Mindehhez járul a zsidóság politikailag elnyomott helyzete, a negyvenéves filiszteus-rabság. A vadon része Sámson gyerekkori szegénysége (barlangban nő fel), és a kiközösítettség rémisztő érzete (ő ugyanis nincs körülmetélve, ezt szégyelli, és nem mer zsidó lányokhoz közeledni).

De a könyv egyik nagy tanítása, és ez egy 56-os forradalmártól, aki előzőleg megjárta a komlói bányát, aki egyedül kezdte újra az életét Amerikában és létre is hozott egy világsiker-gyógyszert, hiteles: még a legrosszabb helyzetben sem vagyunk teljesen esélytelenek. Rajtunk is múlik, tudunk-e, bírunk-e, és főképp: akarunk-e belekapaszkodni a sors kínálta kapaszkodókba. Mert a sors nemcsak csapásokat tartogat számunkra, hanem kapaszkodókat is felkínál, csak tudnunk kell élni a lehetőségekkel. Ilyen kapaszkodó a regény szerint például az, hogy Sámson anyja nem hagyja magát meddőségre ítéltetni, felkeresi a filiszteus istent (Dágont) akiről az a hír járja, hogy segít az asszonyokon, és teherbe is ejteti magát. Második kapaszkodó: az apa, Manoah megérti és elfogadja ezt, csak félti a feleségét (házasságtörés vádja lebeg a feje fölött!) a megkövezéstől, ezért viszik ki Sámsont a vadonba, hogy ott titokban nevelkedjék föl. De ott sincs teljesen magára hagyatva, egy jólelkű a remete pártfogásba veszi. Miután megerőszakolta a saját apja, a kisfiú elbujdosik egy barlangba, de úgy alakul az élete, hogy társakra talál, akik őt vezérükké teszik, Izrael bírája lesz, sőt, ami mindennél többet jelent a számára: egy gyönyörű zsidó lány beleszeret. Vannak tehát társak, és van egy lány, aki tartalmat ad az életének. És: van ereje. Ha nekiveselkedik, legyőzi az oroszlánt is.

Rettenetes körülmények közül indul, de mivel tud élni az általa felismert lehetőségekkel (ez neki sem megy könnyen), eljut a legnagyobb segítségig. Ez pedig az a tudat, hogy dolgunk van a világban. Ez egyben a regény legfontosabb üzenete is.

Bitó László regénybeli alteregójának ez a tudat nyújtja a legnagyobb segítséget. A történet vége közismerten krisztusi katasztrófa, az önként vállalt halál a nemes cél érdekében, népe felszabadításért. Sámson és legközvetlenebb barátai ezt szükségszerűségként élik meg, de nem ez a tény adja a feloldódást, hanem a regény logikájából következő tanulság: a szörnyű tragédia a történetben a véletlen. A törvényszerű pedig az, hogy az embert a mélyből az életcél-tudat emeli föl. Ez nem tudomány, hanem ez hit és becsület. Fontos üzenet ez mindannyiunknak.

Bitó László, noha imponáló a Biblia-ismerete, mégis önálló regényt írt, sőt, nemcsak újrateremtette a Sámson-sztorit, hanem magában a történetteremtésben is újat hozott. Egy újfajta Sámson-feldolgozást kapunk, amelyik továbblép az eddigieken, nem az ugyanazt a gondolatkört recitálja.

A könyv, esztétikai jellemzőit tekintve, bravúros. Hatásos a meseszövés, az író remekül váltogatja a helyszíneket, sikerül végig tartani a feszültséget. A jellemek rendszere egy hatalmas, önmagát mobilizáló konstrukciót alkot. Fantasztikus nyelvi leleményekkel dolgozik. Nemcsak a mellékszereplők nevét kellett kitalálnia, hanem például a kort is érzékeltetnie kellett olyan kifejezésekkel, mint a „szakállvágókés” – hiszen akkor még a „borotva” szó nem létezett. Bátran él az erotikus leírásokkal. Bitó orvos, őszinte, szókimondó ember: leírásai hitelességet teremtenek. Pszichológiailag meggyőző a belső hullámzások, szorongások és elszánások bemutatása.

A szerkesztésben önfegyelem és célszerűség jellemzi. Olykor szinte balladisztikusan éles fény vetül egy-egy jelenetre, máskor nagyvonalúan átfut olyan részleteken, amelyek az esztétikai érték szempontjából nem fontosak.

Fontos viszont, hogy a mellékszereplők sem statikusak. Bitó pontosan tudja: egy olyan nagyformátumú személyiség, amilyen Sámson lehetett, a jellemfejlődése során magával ragadja a többieket is. Erőt ad nekik és jobb emberekké teszi őket. Sámson értelmezésében még az áruló Delila is megváltozik, és látva az általa cserbenhagyott férfi nagyszerű kiállását, elmegy bocsánatot kérni hozzá, vagy legalábbis elmondani neki: Sámson hatására ő is megváltozott.

Még egy mellékszereplőről szeretnék beszélni: rólam. Az olvasóról. Úgy éreztem, mintha Sámsonnak tanácsot adó bölcs remete hozzám is szólna. Ezt olvasom a könyv 137. oldalán:

„A bölcs remete ugyanis ezt tanácsolta neki:

– Nem kérhetlek, hogy add fel a célodat, de mivel tudom, hogy az életedet is hajlandó vagy feláldozni érte, gondoskodnod kell arról, hogy legyenek olyanok a mieink között, akik hősi halálod után is folytatják küzdelmedet népünk felszabadításáért. Válaszd ki a legelkötelezettebb nyolc-tíz legényt a harmincasok közül, hagyj fel a szidalmazásukkal, amiért egyre csak az isteni jelre várnak, és vezesd őket a cselekvés útjára.”

Jó üzenet volt, megértettem.

Köszönjük.

(Noran Libro Kiadó, 2018)