Út a semmibe – Légrádi Gergely: Nélkülem

Ahogy a szerző, Légrádi Gergely a könyv bemutatóján megfogalmazta: a regény főhőse, Miklós korunk társadalmának terméke. Egy betegség kimenetelét, egy tragédiát kísérhetünk végig. A főszereplő, egy társadalmilag megbecsült, vezető szerepet betöltő, marketing-szakember hanyatlását követhetjük figyelemmel: korunk népbetegségét, az Alzheimer-kórt diagnosztizálják nála. A tragédia, amit Miklóssal együtt átélünk, a semmibe vezet.

A regényben fontos szerepet kapnak az emlékek. Miklós naplót vezet, amelyből következtetünk betegségének előrehaladására. Sok olyan szimbólum van, amire reagál, így például a haza tartó csigák.Légrádi Gergely regényének cselekménye időben keveredik, nem lineárisan mennek a történések. Már az elején kiderül, hogy a főszereplő, az állandóan elfoglalt Miklós életében első a munka, ám a családban is vezető szerepet játszik. Mindenben ő dönt, ő dirigál.
A mellékszereplők egyre hangsúlyosabb szerepet kapnak. A feleség Eszter, elnyomott, csupán a gyermekek nevelésében kap szabad kezet. Miklós visszaemlékezéséből kiderül, hogy miként élik egymás nélkül az életet, mi vezetett idáig.
Miklós a naplójában, amelyben eleinte önmagával szemben sem őszinte, újra kezdi átértékelni az életét. Látjuk az Alzheimer-kór előre haladtát, azt, ahogy Miklós egyre „lejjebb megy”. Stilárisan is bejár egy ívet a regény. A kifinomult, bonyolult beszédforma mind töredezettebbé válik.

Az ember nem lehet egyszerre mindenben kiváló: a legjobb férj, a kiváló szakember. Miklós arra ébred rá, hogy hamarosan nem lesz élete, de arra is, hogy egy ideje nem is volt. Az olvasónak el kell töprengenie, a munka és a magánélet egységét miként kellene, miként lehetne megoldani.

Rádöbben és rádöbbent: nem lehet egyszerre mindent akarni.Az író a regényben nem akart mindent részletesen kifejteni, de talán ezért tudott sokat mondani. Lehet, hogy a regény segít felismerni egy kezdődő folyamatot. A szerző kutatott a betegség után, orvosnak is megmutatta. És a saját tapasztalatait is beleszőtte, hiszen a családjában közelről is tapasztalta, miként zajlik le az agyat elpusztító betegség szomorú folyamata.

A képi világ, a kettős borító is szimbolikus. A borítón a fehér folt jelzi, hogy ez a betegség bizony bárkivel megtörténhet. A fejezeteket Ordódi Tamás illusztrációi kötik össze. A belső borítón a gyermekrajzokon is szereplő csigák a betegség lefolyásának lassúságát, is jelzik. A japán fametszetek képi világa jön elő. Filmszerűen látjuk, ahogy az ember elidegenedik a saját belső világától.
Ez a regény nem az utóbbi esztendőkben megszokott elbeszélő stílusban íródott:
miként filmben, videóban vágások, követik egymást a jelenetek.

Sok gondolkodni valót ad a mű, amelyből nem csak a bánat, a halál közeliség csöpög. Vannak benne humoros részek is.

Légrádi Gergely regénye új regénye a Napkút Kiadó gondozásában jelent meg. Szerkesztő: Hlavacska András és Vincze Ferenc; illusztrálta Ordódi Tamás.