Íme, az én jelentésem

Most csalódást okozok barátaimnak, ismerőseimnek, de olykor az igazságot be kell vallani, még akkor is, ha az igazság kellemetlen. Ilyen kellemetlen igazság, hogy én is jelentettem. Még a múltban, az ötvenes, hatvanas években, sokak szerint a csúnya dolgokat csak csúnya időszakban követjük el. (Kép: Fortepan)

Nem egyszer jelentettem, mentségemre szóljon, hogy soha nem kedveltem, minden porcikám tiltakozott ellene, de akkoriban ünnepi alkalmakkor kék-, majd vörös nyakkendőt kötöttünk, a forradalmat ellenforradalomként emlegettük, és korra, nemre való tekintet nélkül jelentettünk. Nekem macerás volt, minden jelentés, számolnom kellett előtte, pedig a számolásnál csak az éneklést utáltam jobban, de azokban az időkben még osztályokról beszéltünk, nekem is volt saját osztályom, csupa fiú, együtt serdültünk, mutáltunk, hülyültünk, róluk kellett jelentenem.

A jelentés úgy történt, hogy bejött a tanár, mindenki felállt, pedig egyik tanár sem volt miniszterelnök, de közülük a leggazdagabbat a bicajáért irigyeltük, szóval bejött, én pedig hetesként, kimentem elé, és jelentettem, hogy hányan is vagyunk. Az osztályban nekem sok barátom volt, akkoriban még nem válogattak nagyon az emberek, de a számok soha nem kedveltek.

Hetesként mégis számolnom kellett, az osztálylétszámból el kellett vennem a hiányzókat, a maradékot pedig jelentenem. A tanárok megbíztak bennem, nem foglalkoztak a hetesek fizimiskájával, szüleik múltjával, fel nem tételezték, hogy a valóságot meghamisítom, nekik a 32 ugyanolyan tény volt, mint a 29, vagy hogy járvány idején sok a beteg.

Az osztályunk gondját, mégsem a jelentés, hanem a feleltetés jelentette. Lehettünk akárhányan, nyakkendőben vagy nélküle, imádkozhattunk este, moshattunk reggel fület, ha valamit nem tudtunk, ha valamit rosszul csináltunk, ha túl nagyot hazudtunk, akkor büntetést kaptunk. Rossz osztályzatot, intőt, nyaklevest, mindig igazságost, és nekünk eszünk ágába sem jutott, másokat hibáztatni a saját ostobaságunk vagy lustaságunk miatt.

Mostanában is jelentést emlegetnek, egy holland csaj nézte meg az osztályunkat, az egészségi állapotunkat, és az is érdekelte, hogy az órákon lehet-e kérdezni, vagy csak felelni szabad. Bejelentették, hogy erről a jelentésről majd lehet szavazni, felelősséggel dönteni, hogy maradjon-e a létszám, esetleg csökkentsék. Nekem pedig eszembe jutott, hogy régen, ha valamelyik tanár bejelentette: a következő órán dolgozatírás lesz, akkor másnap alig lehetett tanítani, tele voltunk hiányzókkal…