Egy Pannonhalmához közeli templom szerzőségének titka
A település, a Győrhöz és Pannonhalmához egyaránt közeli Nyúl (nyitó képünkön madártávlatból – forrás youtube.com) új templomának építését Zichy Ferenc győri püspök kérvényezte a Helytartótanácsnál, 1774-ben. Indokai szerint a hívek számának örvendetes gyarapodása és a régi templom rossz állapota sürgeti az új templom építését. A munkálatok az 1774–78-ban zajlottak, amint ezt Székely Zoltán művészettörténész (Hansági Múzeum) kutatásai bizonyítják (2006). A pannonhalmi dr. Ábrahám Imre veti fel tanulmányában (2008) a tervező személyével kapcsolatban Fellner Jakab nevét, és esetleges „hatóságilag ajánlott típus" létezését, vagyis egy típustervet, amely alapján futószalagon készültek volna római katolikus templomaink szerte az országban. (fotó: Nyúl község honlapja)
A templom tornyát egy házikót idéző, szokatlan oromfal csatlakoztatja a homlokzathoz a főpárkány felett...
...de vajon találhatók-e hazánkban teljesen megegyező tervezésű templomok tucatjával akár? Aligha. Mert ilyen központilag kiajánlott terv nem létezett. Ha pedig nem Fellner Jakab e bájos kis templom tervezője, akkor ki igazolható e nyilvánvalóan igényes tervezésű munka szerzőségében?
A Fellner Jakabot megjelölő adat azután több tanulmányban, lexikoncikkben is szerepel, de egyik szerző se támasztja alá semmiféle bizonyítékkal Fellner vélt közreműködését a tervezésben.
Felvetődik a kérdés: miért folyamodott volna a térségünkben ismeretlen Fellnerhez Zichy püspök, hiszen már nyolc évvel előtte megnyerte az egyházmegyéje épületein végzendő munkák tervezésére a bécsi Melchior Hefelét, a császári képzőművészeti akadémia tagját, aki mögött akkor már nem kisebb referenciák álltak, mint a hercegérsek udvari építésze cím betöltése Passauban, és Pompakedvelő Esterházy I. Miklós herceg kastélyának és kastélyparkjának teljes tervezése Eszterházán, az akkori Süttör községben.
Fontos hangsúlyozni azt is, hogy Nyúl község plébániatemplomán Fellner építőművészetének egyedi világából egyetlen motívum sem található. Fellner Jakab volt a stílusátmenet korszakának másik legtöbbet foglalkoztatott építőművésze hazánkban Melchior Hefele mellett. Korai halála azonban megakadályozta abban, hogy neoklasszicista építőművészete kiteljesedjék.
Igaz ugyan, hogy az építkezést az új, Szombathelyi Egyházmegye első püspöke, Szily János fejezte be, akinek püspökségéhez csak 1777-ben került az új szervezeti felépítés szerint az addig győri illetőségű plébánia, azonban a Szily püspök megbízására egyházmegye-szerte építő Hefelének már ezt megelőzően kellett dolgoznia az új nyúli plébániatemplomon, hiszen az építőművész már 1767-től munkakapcsolatban állt a Győri Egyházmegyével, ahová ezekben az években még a nyúli plébánia is tartozott. Gróf Zichy Ferenc kérte őt fel nagyívű bazilika-felújító terveinek elkészítésére Győrött, és Hefele ennek a felkérésnek maradéktalanul eleget is tett, ennek bizonyítékait ma már csak a hatalmas főhajó faldekorációja és a két oldalbejárat építménye őrzi.
Minthogy a nyúli templomépítés időpontja egybeesik Zichy püspök és Hefele együttműködésének időszakával, alapos indokkal feltételezhetjük Hefele szerzőségét a nyúli plébániatemplom tervezésében.
Ezek után stilisztikai elemzés útján igazolható egyértelműen a feltevés: a nyúli plébániatemplomot Hefele tervei alapján építették fel. Mint tudjuk, a munkálatokat Fritsch A. Ferenc, mosoni építőmester vezette, 1774-től. Hefele az építkezésen személyesen nem vett részt, mert szokott módszere szerint a legjelentősebb munkálatok helyszínén tartózkodott, jelen esetben Győrött, ahol az 1774. esztendőben még javában folyt a bazilika új belsőépítészetének kialakítása: például éppen ekkor készült a szószék tekintélyes építménye.
Az épület elegánsan tagolt főhomlokzatán megfigyelhetjük az erőteljes főpárkány felett Hefele íves szélekkel keretezett, házikó-szerű (aedicula) emeleti építményének két oldalán a jellegzetes lapított csigavonalakat, amelyekre helyezve a Hefele művészetét jellemző, babérfüzérekkel ékített termetes klasszicista kőurnák keretezik a timpanonos oromzatot. Az urnák homorú oldalvonala gyakran felbukkan Hefele ékítőkészletében. A kórusablak szemöldökének megoldása szintén egyedi, és Hefele stílusát idézi. A tört, szegmentíves záródás elképzelhetetlen Fellner főhomlokzatának kellős közepén, ő kizárólag kosárívet alkalmazott volna ezen a helyen. Erre kitűnő példa a tatai és a pápai székesegyház, illetve az egri líceum épületének főhomlokzata. Templomunk esetében a homlokzatot és a síkból kilépő főbejárati homlokzati szakaszt (rizalitot) keretező, ízléssel rovatolt falsávok mesterünk másutt is alkalmazott megoldását, formavilágát idézik.
Hasonlítsuk össze templomunk homlokzatát a Bécsben (Rennweg 91. szám alatt) található templom homlokzatával. Melchior Hefele építette, éppen 1774-ben:
Eltérés szinte csak a timpanonos, illetve a lapított íves záródás és a teljesen megegyező csigavonalakhoz futó ívek arányaiban, az urnák méretében, elhelyezésében, végül az oromfalon nyitott ablak formájában, méretében mutatkozik. A szokatlan alapszerkezetek teljesen egyeznek.
Cikkünk első képén látható a torony tetősisakjában a loknis gúla-megoldás, amelyet Hefele több templomán is meg lehet találni. A loknis kialakítás a toronysisakokon Hefele egyedi megoldása ebben a korszakban. Fellner Jakab toronysisakjainak kontúrja még a barokk-rokokó hagyományt követi, még Pápán, utolsó templomépülete esetében is.
Az apszis hátsó falát a Hefele terve szerint készült térhatásúan festett oltárépítmény tölti ki. Az oltárasztal hat gyertyatartója is Hefele tervezése, bizonyára a háttérben álló két faragott, kitárt szárnyú, aranyozott angyal is mesterünk munkája, csakúgy, mint a közéjük helyezett asztali építmény, amely a frigyszekrény fölé magasodik. Nagyon figyelemre méltó ez a szokatlan, félköríves asztali gloriette-építmény, amely mint valami csodálatos laterna magica, szinte rávetíti a festett háttérre a főoltár imagoját, erős plaszticitásával mintegy felerősítve annak térhatását. Valójában szinte térbe vonja az amúgy is erőteljes művészettel elgondolt és megfestett képzetes szentélyépítményt, amely több ponton már magában is a térélmény erejével képes hatni. Ugyanakkor e modellszerű kis építmény szerkezete a győri bazilika főoltárának keretet, hátteret adó, korinthoszi oszlopokon hordott, félköríves szentély-architektúrát idézi:
Nyúl község plébániatemplomának belsőépítészetében egész sereg olyan elem található tehát, amelyek azonosíthatók Melchior Hefele máshonnan már ismert, másutt található megoldásaival. Sajnálatosnak kell neveznünk, hogy a Wikipédia szócikkében hibás adatokkal jelenik meg Nyúl község plébániatemplomának rövid ismertetése: a templomépítést 1769 és 1776 közé helyezi. (Másutt pedig a templom bútorzatának tervezőjeként egyenesen Dorfmeister Istvánt jelölik meg, aki egyáltalán nem foglalkozott iparművészeti tárgyak tervezésével…) Nemcsak azért nem lehet szó a régi templom épületének újrahasznosításáról, 1769-től, mert az 1763 körül teljesen leégett, hanem azért sem, mert ismert, hogy Zichy püspöknek egy új templom építését kérelmező beadványában a hívek számának örvendetes megnövekedésével indokolja új templom építésének igényét, vagyis nagyobb épület emelése vált szükségessé egyértelműen. Ráadásul ez a beadvány 1774-ben kelt. A kutatók által a tervező személyére vonatkozóan egyértelműen fogalmaznak: ”akár Fellner Jakabtól is származhatott”, vagyis éppen azt jelzik egyértelműen, hogy a tervezés szerzősége nem tisztázott, vagyis Fellner közreműködését semmi nem igazolja. Ennek dacára a később megfogalmazott szócikkek sajnos már teljes határozottsággal Fellnert jelölik meg az új Mindenszentek plébániatemplom tervezőjeként…
A fenti páros képen összehasonlíthatjuk Nova és Nyúl község plébániatemplomának szószékét.
Az előbbi igazoltan Hefele munkája, a másikat korábbi cikkírók hol Fellner Jakab, hol Dorfmeister István tervezésének tartják…
