Magyarországon rendszerszintű gondok vannak a jogállammal, veszélyben az uniós alapértékek
A Bizottságnak nem csip-csup ügyekkel kellene szórakoznia, amikor menekültválság az EU végét okozhatja. A fejlett országokban nem a migráció, hanem a korrupció a legfőbb gond, a magyar és a az olasz vezetés kleptokrata rezsimekkel tart fenn szoros kapcsolatot. A Kahlo-kiállítás elleni kirohanással a kormány megint csak a kultúrát próbálja teljes ellenőrzése alá vonni.
A Politico portál úgy látja, hogy súlyosbítaná a feszültséget a Fidesz és az Európai Néppárt liberális tagszervezetei között, ha az Európai Parlament másfél hét múlva megszavazná, hogy kezdődjék jogállami eljárás Magyarország ellen. (Mivel ahhoz az kell, hogy a konzervatívok közül is többen támogassák az indítványt – a szerk. megj.) A voksolás előtti vitára Orbán Viktor is Strasbourgba utazik, bár aligha valószínű, hogy az ügy a következő hónapok során eljutna a magyar uniós szavazati jog felfüggesztéséig, mivel a lengyelek vélhetőleg megvétóznák ezt az intézkedést. Mindenesetre a magyar helyzetről készült jelentés azt tartalmazza, hogy nálunk rendszerszintű gondok vannak a jogállammal, ideértve a gyülekezési és szólásszabadságot, az alkotmányos rendszer működését, a menekültek, a romák és a zsidók jogait. Ha átmegy a javaslat, akkor az ügy a Tanács elé kerül, amelynek meg kell állapítania, hogy fennáll-e az uniós alapértékek súlyos megsértésének veszélye. A testület épp ezért kiértékelné a magyar demokrácia és jogállamiság állapotát.
A migráció kérdése szétszakítja Európát, ezért Junckernek, Merkelnek és a többieknek fel kell ébredniük és véget kell vetniük a hangzavarnak az EP-választás előtt – hangsúlyozza a Der Standard kommentárja, kiemelve, hogy a menedékpolitika kapcsán az EU nem képes nyugvópontra jutni, sőt, éppen az ellenkezőjét tapasztalni: a viták mind radikálisabbak és élesebbek. Több tagországban is jó ideje folytatódik a rasszista propaganda a migránsok ellen. Svédországban az látszik, hogy hatalomváltás lesz az egy hét múlva esedékes választás után, várhatóan előretörnek a radikális „demokraták”. Az olaszok ezen már túl vannak. A gátlástalan populista koalíció, az ultrajobbos, Salvini-féle Liga „szellemi” irányításával maga előtt tereli az uniót a menekültek elhárítása ügyében.
Ezzel szemben a Bizottság még mindig nem fogta fel, hogy rámehet a közös Európa, ha nem történik semmi. Sok ember úgy érzi, hogy cserben hagyták, ezért a radikális jobboldalra voksol. Pontosan ez fenyeget 9 hónap múlva, amikor Strasbourg lesz a tét. Németország és Brüsszel politikája defenzív, ötlettelen. Ám itt egy energikus programra van szükség, ily módon lehetne színvallásra kényszeríteni azokat, akik szét akarják verni az EU-t.
A konzervatív Die Welt élesen bírálja a Bizottságot, amiért az nagy erőkkel foglalkozik olyan, sokadrangú üggyel, mint az egységes időszámítás visszaállítása, ahelyett, hogy a migráció kordában tartásával, a jobboldali populizmussal vagy Trumppal törődnék. Miközben az EU az egyik legnagyobb válsággal küszködik megalakítása óta. Persze Brüsszelnek fogalma sincs arról, miként oldja meg a menekültkérdést, nem tudja, miként vegye fel a küzdelmet a jobboldali populisták áradatával a jövő európai választások előtt, ráadásul nem veszi észre, hogy az általa elrendelt közvélemény-kutatással éppen azok kezére játszik, akik elutasítják.
A populisták támadják az uniót, a parlamentarizmus bölcsőjét, a képviseleti demokrácia anyját, és egyfajta cézári rendszert vezetnének be, a népakaratról vallott kétes elképzelésekkel. Mindig a népre hivatkozva minősítik nem demokratikusnak a parlamenteket és demokratikus intézményeket. Ilyen körülmények között a maradék józan esze is elhagyja azt, aki egy harmadrangú internetes körkérdést népszavazásnak minősít, miközben azon a polgároknak csupán nem egészen 1%-a vett részt. Mit mond majd a Bizottság, ha Le Pen, az AfD, vagy a forrófejű olasz politikusok azt követelik, hogy kérdezzék meg a választókat Európa bezárkózásáról, a halálbüntetés újbóli bevezetéséről vagy az orosz kapcsolat erősítéséről?
Ám éppen napjainkban kell főként kimondani: demokrácia csupán ott van, ahol a döntés joga a törvényhozások kezében van.
A The Washington Postban publikáló Ann Applebaum szerint ha valaki meg akarja újítani a politikai közepet, annak a korrupció ellen kell hadakoznia. A jeles elemző emlékeztet arra, hogy a fejlett világban nem jól áll a hagyományos pártok szénája, feljövőben vannak viszont a jobb-, illetve baloldali radikálisok. Ebben a helyzetben a fő áramlat képviselőinek, az igazi demokratáknak nem a bevándorlásról, a muzulmánokról kell beszélniük, ezeket a kérdéseket igencsak felfújták a bulvárlapok. Vagyis olyan témát kell választani a többség részéről, amely valóban eltorzítja a politikát és a gazdaságot: a korrupcióról, a pénzmosásról, adóparadicsomokról, offshore cégekről, amelyek révén kevés ember igen sok közpénzt lop és rejt el. Trump alatt láthatjuk, milyen könnyű a gazdag és jó kapcsolatokkal rendelkező emberek számára, hogy megszegjék a törvényt.
Eközben elsiklik, hogy a visszaélések miként ártanak az átlagembereknek. Pl. úgy, hogy kevesebb pénz jut utakra és iskolákra. Az egyik ellenlépés az lehetne, hogy nagyobb büntetést kapjanak azok, akik értelmiségiként követnek el csalást. A küzdelmet nemzetközi keretekben kell folytatni a kleptokrácia ellen, hiszen a nyugati rendszer ki van téve az orosz és kínai vesztegetéseknek, befolyásvásárlásnak. Nem véletlen, hogy az új szélsőjobb vagy az orosz pénztől, vagy az orosz propagandától függ. A figyelmet azonban sikeresen elterelték magukról, ehhez a jócskán eltúlzott menekülttémát nyomatják. Nem sokat lehet persze tenni ellene, amíg Trump az elnök, és amíg olyan államok, mint Magyarország és Olaszország előszeretettel fenntartják kapcsolataikat a világ kleptokratáival. Ám épp azért van szükség sürgősen a radikális, energikus és demokratikus középerőkre, hogy megszabaduljunk tőlük.
A kelet-európai társadalmaknak is hasznukra válik a tudomány autonómiája – állapítja meg Frankfurter Allgemeine Zeitungban a Wissenschaftskolleg német kutatóintézet új igazgatónője. Barbara Stollberg-Rilinger nagy problémának tartja, hogy a történelemtudományt pl. Magyarországon és Lengyelországban mítoszgyártásra használják, illetve művelőit elnyomják. A magyar társintézmény már ott tart, hogy kénytelen elhagyni az országot. A történész igen károsnak nevezte, hogy elmosódnak a határok a tudomány és a politika között, de a populistáknak éppen ez a céljuk.
A Le Monde tudósítása aljasságnak tartja, hogy az Orbán-kormányhoz közeli újságok nekimentek a Frida Kahlo-kiállításnak, mondván, hogy a Nemzeti Galéria a kommunizmust védelmezi. Magyarországon ugyanis sokan szenvedtek a sztálinizmus nyűgétől. A támadások oka, hogy a festőnő kapcsolatban állt a bolsevik forradalommal, egészen pontosan viszony fűzte Trockijhoz, aki Mexikóban talált menedékre. A magyar kormány és az egyik mexikói múzeum által finanszírozott tárlat végén kertelés nélkül ki is derül, hogy a politikus erős befolyást gyakorolt a művészre.
Lantos Adriana, a kurátor azt mondja, itt történelmi tényekről van szó. A dolgokat bele kell helyezni az összefüggésekbe. Az újság úgy értékeli, hogy az ügy mögött a legújabb kísérletet lehet tetten érni, mármint, hogy a hatalom nyomást gyakoroljon a kulturális elitre, az 1989-i nyitás örököseire, akik a Nyugathoz igazodnak. Túlzottan liberálisnak tartja őket, ezért gátolják a miniszterelnököt, aki teljes egészében ellenőrizni igyekszik Budapestet. A fejleményektől függetlenül a közönség nem hagyja magát eltántorítani és özönlik a Kahlo-retrospektívre.
