Az Orbán-kormány egyre több frontot nyit EU-tagok ellen

Franciaország nem hajlandó tovább finanszírozni a populisták Európáját, pénzügyi támogatást nyújtani azoknak az EU-tagországoknak, amelyek nem tartják tiszteletben az unió alapelveit – idézte több orgánum, köztük a párizsi Le Monde Jean-Yves Le Drian szavait, hozzátéve, hogy a francia külügyminiszter ezzel elsősorban Lengyel- és Magyarországra célzott. Le Drian a francia nagykövetek nyári értekezletén elhangzott beszédében tért ki erre a kérdésre, amely az elmúlt napokban Párizsban erős reflektorfénybe került.

„Minden tagállam olyan vezetést választ magának, amilyet csak akar, de az a felfogásunk, amely az Európai Uniót elsősorban értékek közösségének tekinti, összeegyeztethetetlen azokkal a kormányokkal, amelyek a legkisebb mértékben sem érzik kötelezőnek magukra nézve a közösségi szolidaritást, és csak a pénzek újraosztásában érdekeltek – mondta Le Drian.

A nemzetközi médiában ezen a héten nagy teret kapott a francia külügyminiszter kijelentésének a közvetlen előzménye: Orbán Viktor magyar miniszterelnök és Matteo Salvini olasz belügyminiszter keddi milánói találkozója, amelyen a két politikus a menedékkérőkkel szembeni kemény fellépés mellett foglalt állást, és ellenségnek nevezte Emmanuel Macron francia köztársasági elnököt. Válasznyilatkozatában a koppenhágai látogatáson tartózkodó Macron felvállalta, hogy teljességgel szemben áll az Orbán és Salvini által képviselt irányvonallal.

A francia diplomácia irányítója elmondta: Párizs arra törekszik, hogy a migráció kérdésében közös álláspontot dolgozzon ki Berlinnel, az európai uniós tagállamok első számú vezetőinek szeptember 20-án Salzburgban tartandó csúcstalálkozójára. „Nem akarjuk ezt a kérdést átengedni az illúziókkal kereskedő populistáknak, és tudjuk, hogy az európai fellendülés motorja a francia-német viszony” – fogalmazott Jean-Yves Le Drian.

A francia média a legutóbbi időben egyébként is a korábbinál jóval nagyobb érdeklődést mutat Magyarország iránt. A fentebb idézett, baloldali liberális Le Monde mellett például a jobboldali, konzervatív Le Figaro arról közölt budapesti és pécsi helyszíni riporttal vegyített magyarországi beszámolót, hogy az ország hatalmas uniós támogatásokban részesült, de Orbán Viktort azzal vádolják, hogy barátai számára tette lehetővé a nyerészkedést a közösségi alapokból, ezek összege pedig erősen csökkenni fog. 

A francia rádió nemzetközi adása, az RFI eközben arról számolt be, hogy a jobboldali nacionalista magyar kormány, a szolidaritás elleni harc jegyében életbe léptette a migrációs adót, amely a migrációt közvetve vagy közvetlenül támogató szervezeteket sújtja.   

Ennek az újonnan bevezetett, 25 százalékos adónak a kérdése uniós vonatkozásban is felvetődött – derül ki a dpa német, illetve az APA osztrák hírügynökség jelentése nyomán több német nyelvű orgánumban – így például a bécsi Der Standard című napilapban – megjelent információból. A dpa a hvg.hu magyar hírportál írását ismertette, amely szerint az Európai Bizottság már vizsgálja is, összeegyeztethető-e az uniós joggal ez a büntető célú különadó.

A The New York Timesban is található Magyarországgal foglalkozó írás, nevezetesen az AP amerikai hírügynökség jelentése arról, hogy Szijjártó Péter külügyminiszter bekérette hivatalába a svéd nagykövetet, miután a diplomata, valamint a stockholmi kormány több minisztere bíráló megállapításokat tett a magyar migrációs politikára. Szijjártó szerint a bevándorláspárti svéd kormány újabb támadást intézett Magyarország ellen, amikor Margot Walltröm svéd külügyminiszter a demokraták elleni szövetkezésnek minősítette az imént említett milánói Orbán–Salvini-találkozón elhangzottakat.

Végül arról, hogy a már említett Der Standard Laurent Pechnek, a londoni Middlesex egyetem európai jogi professzorának a vendégkommentárját közli az Európai Uniót létében fenyegető veszélyek témájában.

A szerző szerint ilyen veszély az, ha letérnek a jogállamiság útjáról, ha a kormányzó erő módszeresen lebontja a hatalom ellenőrzésére szolgáló mechanizmusokat, azzal a céllal, hogy szétverje a liberális demokratikus berendezkedést, és biztosítsa a domináns párt hosszan tartó uralmát. A Der Standard vendégkommentátora minderre példaként említi Magyarországot, és úgy véli, nincs több elvesztegetni való idő az olyan vitákra, hogy milyen új uniós mechanizmusokra lehet szükség a jogállamiság védelmében: most már cselekedni kell, fel kell lépni a jogállamért, és útját kell állni az autokratáknak.