Rövid az út Salzburgtól Hollywoodig

Közép-Európa magyarok és osztrákok lakta része bő és értékes emberanyagot szolgáltatott az amerikai filmbirodalom felépítéséhez. Ha csak az Észak-Kelet-Magyarország és Hollywood közötti személyes kötődéseket vesszük szemügyre, rögtön kiderül, hogy magyar iparosok és művészek meghökkentő sokasága vett részt az álomgyárak működési mechanizmusainak (stúdiórendszer, sztárrendszer, műfajteremtés, dramaturgiai szabályok felállítása stb.) kialakításában. (Nyitó képünk forrása: filmtett.ro)

A tolcsvai születésű William Fox/Fried Vilmos és a ricsei Adolph Zukor személyében a máig meghatározó hét, hollywoodi stúdió közül kettő is magyar származású filmest tisztelhet alapítójaként. Huszonkilenc Oscar-díjas magyar névsorával és műveivel bizonyítható továbbá, hogy a hollywoodi sikerfilmek listája sokkal rövidebb lenne hazánk szülötteinek közreműködése nélkül.

Mert létezne-e a háborús tucatfilmből művészileg is értékes világfilmmé nemesült Casablanca Kertész Mihály-Michael Curtis nélkül? Működnék-e hasonlóan magával ragadó erővel a Ben-Hur csodálatos szekérverseny-jelenete Rózsa Miklós zenéje nélkül? No és hogyan „festene” az Új Hollywood (az amerikai film hetvenes évekbeli művészi megújulására használják ezt a kifejezést) előhírnökeként csodált Szelíd motorosok Kovács László kamerája nélkül?

Muszatics Péter „Bécs, Budapest, Hollywood – Ausztria-Magyarország hatása az amerikai filmre” című esszéjében, mely eredetileg a fiatal esztéta doktori disszertációjaként készült a Filmművészeti Egyetemen, részben kevesebbre, részben mégiscsak többre vállalkozott, mint a Hollywooddal kapcsolatos eredetvizsgálatok, személyi összefüggések és filmtörténeti érdekességek felsorakoztatása.

Kevesebbre, mert földrajzilag a monarchia néhány befolyásos művészének tengerentúli karrierjét ragadta ki egy sokkal szélesebb és gazdagabb egészből, de többre is, mert Ernst Lubitch és Erich von Stroheim amerikai éveinek mérlegét készítve egyszersmind annak a szellemtörténeti axiómának a bizonyítását is felvállalta, amely szerint Hollywood voltaképpen nem egyéb, mint a két osztrák rendező és néhány Európában maradt társa világszínház-víziójának megvalósulása, egy Európából importált életérzés és művészeti koncepció megelevenedése az álomgyárak filmjeiben. 

Hogy ez a feltevés igaz-e vagy sem, hogy ez egyszerűsítés-e vagy éppenséggel a lényeglátás maga, annak nincs különösebb jelentősége. A könyvet olvasva bárki meggyőződhet róla, hogy esetünkben az út maga fontosabb az út céljánál. Azaz a szerző létező és jelentékeny szellemtörténeti és kultúratörténeti összefüggések vizsgálatára vállalkozott, s ezek felfedezése és bizonyítása akkor is gazdagítja a Hollywood bölcsőjéről és szellemi gyökereiről alkotott ismereteinket, ha nem minden következtetésével értünk egyet.

Mert Hollywood a maga 110 évével talán több, mint Hoffmansthal, Strauss és Reinhardt barokkban gyökerező világszínház-koncepciójának megvalósulása, de azért annak bizonyítása, hogy a Salzburgi Ünnepi Játékokban „kezdettől volt valami hollywoodi”, vagy hogy „a bécsi–budapesti színházi és zenei hagyomány amerikai művészek több generációjára hatott”, szükséges és fontos adalék a most moziba járó nemzedék tájékozódásához, az esszé pedig szükséges és kellemes olvasmány a hetedik művészet minden rajongója számára.  

Muszatics Péter: Bécs, Budapest, Hollywood. Ausztria-Magyarország hatása az amerikai filmre. Budapest: Kossuth Kiadó, 2018. 176 oldal.