Az újságíró archívumából: A Madaras-háztól a Szaléziánumig

A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal folyóiratának, az Örökségnek Címlapon rovatában jelentek meg azok az írások, amelyek a 2000-es évek elejének szakmailag fontos és nagyszabású műemléki helyreállításairól számoltak be. A veszprémi Biró–Giczey-palotáról szóló írás 2012 januárjában született. (Képek: Hack Róbert)

Az idősebbek Veszprémben úgy mondják, a Madaras-ház a Vár egyik különleges ékessége, mások egykori lakóiról, Biró–Giczey-palotának nevezik. Akár így, akár úgy, abban mindenki megegyezik, hogy az Érseki Palotával szemközt, a Dubniczay-palota tőszomszédságában, sokáig üresen álló, barokk épület megújulása újabb fontos pillanat a város és az értékszemléletű örökségvédelem életében. 

Szaléziánum – ezt a nevet viseli ma a ház, amely a múltat építészetileg és művészettörténetileg hitelesen őrző, de a jelen követelményeihez is igazodó helyiségeivel, immár Veszprém Főegyházmegye turisztikai központjaként, a régészeti emlékeket is bemutató, avatott kiállításokkal, programokkal fogadja a látogatókat.

Padányi Biró Márton (1696, Padány, Pozsony vármegye – 1762, Veszprém) Középiskolai tanulmányait a jezsuitáknál kezdte, majd a nyitrai piaristáknál fejezte be. A veszprémi egyházmegye kispapjaként a nagyszombati Collegium Rubrorumba kerül, ahol teológiát és filozófiát tanult. 1729. március 21-én szentelték pappá. Bicskén plébános, ahol a török pusztítást követően ő volt az első katolikus lelkipásztor. Felfigyelt rá Acsády Ignác veszprémi püspök, s1729-ben veszprémi kanonokká és felsőörsi préposttá léptette elő. Néhány év múlva már a püspök közvetlen környezetében dolgozott. 1733-ban székesegyházi főesperes, 1734-ben püspöki helynök, 1736-ban éneklőkanonok, 1740-ben, nagyprépost. Az 1741-es pozsonyi országgyűlésen a veszprémi káptalan követe. Acsády Ignác püspök halálát követően az egyházmegye papsága és a vármegye feliratban kérte az uralkodót, hogy Biró Márton legyen a következő veszprémi főpásztor. Mária Terézia 1745. március 18-án írta alá kinevezését; a főispáni székbe 1745. május 13-án iktatták be, püspökké szentelésére pedig 1745. augusztus 15-én került sor. Több mint másfél évtizedig állt az egyházmegye élén. Több jelentősebb veszprémi építkezés is köthető a nevéhez: kijavítatta a veszprémi székesegyház elkorhadt tetőszerkezetét, ő építette a bazilika előtt lévő Szentháromság szobrot és a veszprémi püspöki palota közvetlen szomszédságában álló nagypréposti házat, amely napjainkban az érseki hivatalnak ad otthont. Ugyancsak az ő munkásságához kötődik a zalaegerszegi kéttornyú templom  illetve a püspöki palota felépítése Sümegen. Biró alapította a Veszprémi Érseki Könyvtár, továbbá a veszprémi egyházi és megyei levéltárak jogelődjeit. Felújított vagy újjászervezett 87 plébániát, a protestáns felekezetektől visszaszerzett 205 templomot, kápolnát és megvetette a veszprémi kispapképzés alapjait. Pályafutása során 29 könyvet írt és személyében több egyházi ének szerzőjét is tisztelhetjük.

A kapu zárkövén olvasható évszám, 1780 arról tanúskodik, abban az esztendőben fejeződhetett be az építkezés, amelyet 1733-ban Padányi Biró Márton még kanonokként kezdett meg. Majd átköltözvén új házába, az akkor földszintes épületet átadta a szemináriumnak, hogy azután 1772-ben Giczey István őrkanonok, folytatva az építkezést, emeletessé építtesse tovább. Erről beszél kísérőnk, s máris jelzi, régebbi időkre, az 1600-as évek derekára nyúlik vissza a ház építéstörténete, amikor két, nemes család háza állhatott itt, ezt igazolja a régészeti feltárás, mely még Kralovánszky Alán vezetésével kezdődött meg, majd Rainer Pál végzett el. A hátsó udvari szárny és a kis épület fokozatos épült meg, hogy formáját a XIX. század elejére nyerje el. A falkutatás, akárcsak a Dubniczay-palotában, G. Lászay Judit nevéhez fűződik.

Giczey (Göczey) István (1723 k., Gyöngyös – 1786, Veszprém) Életének korai szakaszáról nem maradtak fent pontos feljegyzések. Acsády Ádám alapítványán – 1743-1749 között – a nagyszombati Collegium Rubrorum növendéke volt, ahol teológiát és filozófiát hallgatott. Volt várpalotai plébános, 1758-ban kerületi esperes, 1760-ban tb. kanonok, 1767-től valóságos kanonok és hántai prépost, 1777-től székesegyházi főesperes és gyóntató kanonok, 1778-tól Szent Benedekről nevezett borchi címzetes apát, majd 1782-től őrkanonok. A mai Szaléziánumnak otthont adó – Padányi Biró Márton által 1733 körül építtetett – veszprémi kanonoki házat 1772-ben egy emelettel bővítette. Sokat tett a katolikus hit és a Szentháromság kultuszának terjesztéséért. Élete során, de főként végrendeletében komoly összeggel támogatta a vallásos életet és a városi kórházat. (Forrás: Szaléziánum)

Induljunk sétára a házban! A földszinten a gazdaasszony egykori szobája különleges élmény. Az üvegpadló alatt a XVII. századi pinceboltozat látható. Csak jegyezzük meg, az üvegfödém, az alatta látható feltárás megvilágítása, a bemutatás, példaértékű.

Ez a szoba a múlt század nyolcvanas éveiben tevékenykedő, halimbai „füves" pap, dr. Szalai Miklós esperes munkásságával ismertet meg. A tablókban szárított gyógy- és fűszernövények láthatók, a „füves” pap receptjei, gyógynövényekkel és gyógyteákkal kapcsolatos érdekességek olvashatók. S ehhez kapcsolódóan az épület nyugati, hátsó frontján lévő, a veszprémi dombokra pillantó udvarból gyógynövénykert lett. Ide a ház belső falai által övezett udvar felől vezet az út, ahol láthatóvá válik a ház történetét pontosan és hitelesen mutató, két, dongaboltozatos pince az átjáróval. Egykori ostyasütő szerszámok, gyertyamártogatók kiállítása teszi a szemlélő számára érzékletessé a feltárt termeket.

De térjünk vissza még a házba, az északi front földszinti folyosójára, és vessünk egy pillantást a lépcső alatti kiskamrára is, mielőtt belépnénk a helyiségbe, amely a feliratok szerint valaha kanonoki fürdőszoba, vendégszoba, tán imaszoba szerepét is játszhatta s ma kávézóként működik, megőrizve a későbbi időkből, a XIX. századból való, faburkolatot imitáló, flóderes falfestést. S még mielőtt az emeletre indulnánk, az udvari kisházban, amely valaha fáskamra volt, térjünk be a hegedűkészítő- és javító mester műhelyébe. A cremonai hegedűsök házait idéző műhelyben Sümegi Elemér egyaránt szívesen mutatja munkáját és hangszergyűjteményét, munkaeszközeit, muzeális értékű gyaluit.

A ház különleges örökségi értéke a barokk, oldalfal- és mennyezet seccóval díszített, négy szobából álló, kanonoki teremsor a Giczey István építtette emeleten, ahová korabeli falépcső visz fel. A szobák festőművész-restaurátori munkája Bóna Istvánt és munkatársait dicsérik. A parkot ábrázoló oldalfalú, egykori ebédlő közepén a „képtálaló” asztal képsorain pontosan végigkísérhetők a restaurálás fázásai. Az ebédlőből balra a zöld alapárnyalatú, lugasos szoba nyílik, falán a festmények idilli kerti jelenetekkel és a ház névadóiként is emlegetett madarakkal. Még tovább haladva lépünk be a valahai kanonoki hálószobába, amelyet egyben levéltárként is tisztelnek. A főfalon képzeletbeli táj, kerek, oszlopos épülettel, szoborral, s egy hajóval - amelynek inkább csak vitorlája vehető ki – az előtérben. Az ebédlőből jobbkézre a kanonoki dolgozószoba fogadja érkezőt. A mennyezeti secco négy puttója a négy tudomány – a teológia, a literatúra, az asztrológia, a geográfia – szimbóluma. Az Érseki Levéltár és Könyvtár ősnyomtatványai, emlékkönyvek és albumok, kéziratok, térképek és oklevelek láthatók itt.

Új, a kortárs építészet eszközeivel kialakított lépcsőház visz a manzárdra, ahol a mai térbe tökéletesen simul a kéménytest, amely egykor a kamra és a konyha fölött nyílt a padlástérbe. Itt érzékelhető a múlt és jelen találkozásából született alkotás, minden hasonló, műemléki helyreállítás egyik sarkalatos pontja. Képes-e együtt élni az egykorvolt a maival, képes-e úgy kiegészíteni a korábbi épületet a mostani funkció, hogy egység szülessék. Nos, a válasz ebben az esetben csakis az igen lehet.

A tetőtéri galériába került a liturgikus időkerék a XVIII. századi faszobrokkal, amelyek az egyházi idő ciklikus mozgását illusztrálják. Ugyancsak a tetőtérben láthatók a Veszprémi Főegyházmegye archív térképei, fényképek és mozgóképek. Virtuális könyv mutatja a Szent Mihály Székesegyház átépítését. Végül liturgikus tárgyak láthatók, s a zenesarokban egyházzenei élményben lehet része az érdeklődőnek.

S befejezésként idézzük a ház kutatását végző G. Lászay Judit művészettörténész összefoglaló szavait: „Egy műemlék helyreállítása csapatmunka és ebben az esetben a tervezők, a restaurátorok, a kutató, a műemlék-felügyelő és a kivitelező szorosan együttműködött a cél érdekében. Németh Katalin felügyelővel együtt már több olyan helyreállításban dolgoztunk, ahol a Vemévszer volt a kivitelező, így már ismert volt számukra, hogy a kiviteli tervekhez képest az épület végső képe sokat fog változni. Ennek egyik oka, hogy sok értékes részlet csak a kivitelezés során kerülhet elő, ezáltal újabb, az épület számára előnyös módosításokat épít be a tervbe az építész. Kutatói művezetéssel a műemlékes szakember a tervező egyik munkatársaként vesz rész a folyamatban, konzulense a kivitelezésnek is, ezt személy szerint rendkívül fontosnak tartom. Vasáros Zsolttal együtt dokumentáltuk és értelmeztük az előkerült építészeti részleteket. Ugyanígy a restaurálási kérdésekben is folyamatosan együttműködtünk a szakemberekkel. Nagyon nem mindegy, hogy a felügyelő hozzáértése, tapasztalatai milyen mélységűek. Németh Katalinnak oroszlánrésze van abban, hogy Veszprém történeti arculatát megőrizve fejlődött az utóbbi évtizedekben. A Dubniczay-ház, akárcsak a most elkészült Bíró–Giczey-ház nem kis részben az ő felelős munkájának köszönheti minőségi megvalósulását.”

A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Regionális Fejlesztési Alap társfinanszírozásával valósult meg 2009-2011 között

Projektmenedzsment: Innoreg Kft. (az Inventio cégcsoport tagja)

Alapkoncepció, engedélyezési és kiviteli tervek: Kovács Zsolt és Beránková Jana (Veszprémi Építész Műhely)

Módosított engedélyezési és kiviteli tervek – generáltervezés: Vasáros Zsolt, Véner Ágnes, (Narmer Építészeti Stúdió, Budapest)

Generálkivitelező: VEMÉVSZER Építő és Szerelőipari Kft., építésvezető: Molnár András.

Kiállításkurátor: Tóth G. Péter, munkatárs Kerny Terézia

Kutatási dokumentáció I. (Értékleltár és falkutatás I. ütem), 2006.: G. Lászay Judit (Állami Műemlékhelyreállítási és Restaurálási Központ)

Kivitelezés közbeni kutatás, 2010-2011.: G. Lászay Judit (KÖH)

Műemléki felügyelő: Németh Katalin

Régészeti kutatás: Rainer Pál (Laczkó Dezső Múzeum)

Falkép kutatás: Jeszeniczky Ildikó, Brutyó Mária, Laurentzy Mária

Falkép-restaurálás: Bóna István és Seres András, Verebes Dóra, Fodor Edina

Faszobrász-restaurálás: Szőnyi Zsuzsa, Jeney Zoltán, Pákh András, Szalay György