Orbán, az autoriter keresztes vitéz belülről mérgezi az európai demokráciát
Európa joggal nyugtalankodhat, mert Orbán egy tapodtat sem hajlandó engedni politikájából, és pont az ellenkezőjét akarja, mint amit a francia elnök szeretne az EU megújítására. A magyarok legfeljebb akkor látják be, hogy nem lehetnek meg külső munkaerő-utánpótlás nélkül, ha új erő kerül hatalomra az országban, de a következő négy évben várhatóan csak még megosztottabb lesz az ország. A Semjén Zsolt által lelőtt házi rénszarvas gazdája nem gondolja, hogy kártérítést kaphat, mert a magyar hatóságok elkenik a korrupciós ügyeket.
Time: Európának ajánlatos aggódnia, mert Orbán Viktor ragaszkodik eddigi politikájához. Így értékeli a helyzetet az Eurázsia Csoport nevű kockázatelemző intézet vezetője. Ian Bremmer kiemeli, hogy a kormányfő az egész kampányt csaknem a migránsokkal szembeni félelemre, illetve a kvóták elutasítására építette, a kétharmad birtokában pedig még inkább szembeszáll Brüsszellel. Hogy nyert, az illiberális demokrácia győzelmét jelenti. A modell ellentétes az EU szabályaival és értékeivel. E felfogás szerint a jognak az a legfőbb rendeltetése, hogy megvédje a vezetőket és felhatalmazásukat. A bíráktól és az újságíróktól azt várja el, hogy szavatolják a győztes jogait. A belpolitikában a politikus előreláthatólag még agresszívabban fogja támadni a sajtót. Újabb nyomás vár azokra az üzleti vezetőkre, akik nem támogatják a hivatalos programot. A miniszterelnök fokozza erőfeszítéseit a CEU bezáratására.
Orbán politikusi személyiségét a migráció határozza meg. Kitart amellett, hogy soha nem enged be más kulturális jellemzőket és hátteret képviselő bevándorlókat – egy olyan országba, amelyben a lakosság kevesebb, mint 6 %-a idegen eredetű. Az is elképzelhető, hogy a kvóták elutasítását beíratja az alkotmányba. Válaszul az unió anyagi támogatásokat vonhat meg. Magyarországot, Lengyelországot és feltehetőleg rövidesen Olaszországot is euroszkeptikus kormány irányítja és ez meglőheti Merkel és Macron európai reformterveit, továbbá hogy tartós megoldást találjanak a menekültválságban. Egyre nehezebben lehet figyelmen kívül hagyni a kelet-nyugati megosztottságot a szervezeten belül.
Reuters: A világ autokratái közül hárman az EU-n kívül gyakorolja a hatalmat: Kínában, Egyiptomban és Oroszországban, de a negyedik: Orbán Viktor a sáncokon belül van. Hogy simán beleillik a másik három társaságába, az aláhúzza tekintélyelvű vonalának erejét. Igaz, a többiekkel ellentétben legalább némi joggal mondhatja, hogy demokratikusan választották meg. Ám két dolog miatt igenis tekintélyelvűnek lehet minősíteni. Az egyik az, hogy már előkészítette a talajt, és így kevesebb akadály korlátozza a hatalom gyakorlásában. A másik, hogy sikere három forrásból táplálkozik: a demokratikus rendszer módszeres meggyengítéséből, a migrációellenes álláspont eredményességéből és az ellenzék széttöredezettségéből. A bevándorlás kőkemény elutasításával mozgósítja az embereket, ehhez feléleszti bennük az áldozatiság mélyen meghúzódó félelmét. Sorost választotta elsőszámú közellenségnek. Az üzletember elleni hadjárat kiváltotta az antiszemitizmus vádját, habár a propaganda nem teszi nyilvánvalóvá ezt az előítéletet. Jelenleg mind az EU, mind a Vatikán ellentétbe került Orbánnal, hiszen Ferenc pápa a migránsok védelmezőjeként lépett fel. Mindazonáltal a magyar politikus igazolta népszerűségét, mivel a magyarok többsége pajzsként tekint rá a fenyegető világgal szemben. Minél jobban kirohan ellene Brüsszel, idehaza annál inkább tisztelik, illetve annál inkább támogatja a külföldi szélsőjobb. Az autokratáknak jó tavaszuk van az idén, de közülük a legkomolyabb következményekkel Orbán jár a demokratikus Nyugat számára. Ő ugyanis radikális tekintélyelvű politikusként a berkeken belül ügyködik.
Die Zeit: Európa az idén két sugárzó győztest látott a helyi választások után: Macront és Orbánt, ám a kettejük közti árok egyre nagyobb lesz, sőt ők ketten már nem is tudnának egymástól jobban különbözni. Ez pedig tükrözi az EU megosztottságát. A francia elnök erősebb Európát akar, a magyar vezető gyengébbet. Előbbi úgy gondolja, hogy csakis az unió tud megbirkózni a globalizációval, utóbbi azt mondja, hogy ehhez a nemzetállam szükséges. Mindketten egy gyorsan kialakuló politikai tábor élén állnak. Kettejük harca határozza meg jövőre az EP-választásokat. A két nagy pártcsalád teljesen háttérbe szorul mögöttük, a karizmájuk besugároz mindent. Macron persze nem kíván csatlakozni egyetlen európai politikai frakcióhoz sem, mert azt vallja, hogy a régiből nem keletkezhet semmi új. Vagyis egy kívülálló maga mögött hagyja azt, ami már lejárt.
Orbán belülről jön, az Európai Néppárt tagja. Az – a ragyogó választási eredmény láttán - most már bizonyosan nem fogja kizárni a Fideszt. A politikus nem csupán erős, hanem rendkívül megugrott a vonzereje – az európai konzervatívok körében is. Már nem vetődik fel, hogy az EPP “civilizálni” tudja-e a miniszterelnököt. Inkább az a kérdés, hogy Orbán nem fosztja-e meg tartósan a tömörülést annak civilizált jellegétől. A gyors gratulációk, a hajbókolások – még Németország részéről – is inkább az utóbbira utalnak. Kívülről a rombolás fenyeget, belülről a mérgezés. Nehéz idők tornyosulnak a hagyományos európai pártok előtt.
Die Presse: A vendégkommentár úgy ítéli meg, hogy az utolsó keresztes vitézként jelenleg Orbán Viktor az unió legjelentősebb államférfiúja. Legfőbb jellemzője az unortodox gazdaságpolitika, a nagyvonalú családpolitika, illetve a határtalan hatalomvágy. És most már doktrinát alakít ki az egész unió számára. És mivel úgy nyeri meg a választásokat, ahogyan senki más, ajánlatos a konzervatívoknak egy s mást ellesniük tőle. Így azt, hogy kiszabította a magyarokat devizahitelek csapdájából, az alacsony egységes adót másutt még a szociáldemokraták sem merték bevezetni. A magán nyugdíjpénztárak vagyonát államosította, megadóztatta a nagy cégeket. Igaz, hogy a nagy fellendülés még várat magára, noha a Mercedes egymilliárdot invesztál. Mint ahogy a családpolitikában sem jelentkeznek egyelőre az eredmények. Egyre kevesebb a magyar, a fiatalok kivándorolnak, a születési ráta alacsony.
Az elemzés úgy látja, hogy Orbán többet tett Európáért, mint Magyarországért. Nem habozott megvédeni az EU külső határait. Ellenben saját országa szenved az urambátyám-rendszertől, az érzelmektől fűtött megosztottságtól. Ezért ő a felelős. Hatalomvágya nemigen ismer korlátokat. A választási körzetek határainak átrajzolásával szerez kétharmadot. Győzelmében nagy szerepet játszik a revansista, rasszista beütésű nacionalizmus. Emiatt veszélyes egy pár szomszédja számára. Orbán Viktor kemény, éles, nem rokonszenves. A nagy történelmi pillanat embere. Az EU ellenben tele van olyan politikusokkal, akik csak a szép időkben tündökölnek.
Bloomberg: Magyarország megnyeri a csatát a migránsok ügyében. És itt a nemzetközi nyomás sem segít. A magyarok szívét legfeljebb az puhíthatja meg, hogy egy öregedő társadalomnak szüksége van a külföldi munkaerő-utánpótlásra. Hogy a kormány kampányának középpontjában a bevándorlás áll, annak nincs köze a lakosság etnikai összetételéhez vagy a születések katasztrofálisan alacsony számához: kulturális keresztes hadjárat zajlott, amelynek folytán a magyarok lettek a legkevésbé menekültbarát ország Európában. Pedig igazából nem migrációellenesek: 2016-ban pl csaknem 24 ezer idegen költözött az országba, és csak kevesebb mint a felük érkezett az EU-ból. Azon kívül a kötvényprogram keretében két évvel ezelőtt 15 ezren települtek be. A hatalom csak bizonyos fajta bevándorlókból nem kér: a muzulmánokból.
Kovács Zoltán szerint az ok az, hogy ők nem integrálódnak, párhuzamos társadalmak alakulnak ki és ez civilizációs gond. Az idegengyűlölet felszítása azonban bajos lehet, mert átterjedhet a romákra is. Egy felmérés szerint róluk a magyarok 64 %-nak rossz a véleménye. De a legnagyobb probléma az a muzulmán bevándorlás makacs elvetésével, hogy az mekkora fájdalmakat okoz a menedékkérőknek. Gyulai Gábor a Helsinki Bizottságtól azt mondja, hogy a kormány teljesen lebontotta a menedékrendszert. Egyre inkább értelmetlen azzal próbálkozni, hogy bárki oltalmat kérjen az országban. Sok ezren rekedtek emiatt Szerbiában. Naponta csupán egy-egy ember léphet be a tranzitövezetbe, de őket fogva tartják az eljárás idejére. Oda a sajtó és a civilek képviselői sem mehetnek be. A körülmények embertelenek. Az elutasítás aránya az afgánok esetében 70%., az irakiaknál 74%, a szíreknél 60%.
De ha befogadják őket, akkor sem kapnak semmit az államtól, amely abban bízik, hogy hamar továbbállnak. És ezt a rendszert nem rövid időre alakították ki. Gulyás Gergely azzal érvelt, hogy jelenleg az ország valóban nem vonzó a migránsok számára, de ha az életszínvonal 11%-kal javul, azaz eléri a nyugati szint 80%-át, akkor fontos célpont lehet, és ezt nem akarják. Az utolsó ecsetvonás a Stop, Soros-csomag jóváhagyása lehet. Az orbaniták számára itt a politikai hitvallás lényegéről, a nemzeti függetlenségről van szó. Nem valószínű, hogy a nemzetközi nyomás sokat elérhet, leszámítva, hogy feltüzeli a hadjáratot a menekültek, a muszlimok, a civil szervezetek ellen. A megoldást a politika kínálja: Orbán sem lesz örökké hatalmon, és az elutasító légkör változhat, ha másvalaki kerül a kormányrúdhoz. A Nyugat viszont közben bizonyíthatja, hogy igenis be lehet illeszteni a muszlim bevándorlókat. Ez volna a legjobb bizonyíték, hogy meggyőzzék azokat, akik még nem értik, hogy külső segítség nélkül nem lehet fenntartani a népességszámot az egyre öregebb Európában.
The Economist: Orbán Viktor immár 3. egymást követő győzelme után erősödnek az aggodalmak a magyar demokrácia ügyében. A Fidesz a gusztustalan, de hatásos kampány eredményeként tudott felülkerekedni. Arra a feltételezésre épített, hogy Magyarország szuverenitását Soros, az EU és az ENSZ fenyegeti. A miniszterelnök most várhatólag beleássa magát az “illiberális demokrácia” víziójába és további gondokat okoz az NGO-knek, főleg ha azok a migrációval foglalkoznak. Ily módon előreláthatólag csak tovább éleződik az ország kulturális és nemzedéki megosztottsága. Szélesedik a szakadék a liberális Budapest és a hagyománytisztelőbb vidék között. Kovács Zoltán szerint a civileknek tudomásul kell venniük, hogy tevékenységüknek igenis vannak korlátai.
Deutsche Welle: Orbán megkezdi a bosszúhadjáratot a “Soros-zsoldosok” ellen. Megfigyelők úgy értékelik a Figyelő 200-as listáját, hogy új szintre emelkedett a politikai csata. De a miniszterelnök előre be is jelentette, hogy mire készül és a jelek szerint ígéretét valóra váltja, hiszen megjelent az első feketelista Magyarország ellenségeiről. A névsor nagy felháborodást váltott ki jó pár érintett részéről. Ahogyan a kormány közeli folyóirat nyilvánosságra hozta a névsort, az nem sok kétséget hagy afelől, hogy itt megfélemlítési kísérletről van szó, sötét okokból. Arról árulkodik, hogy ez esetben nem túlzottan lelkes Fidesz-hívek csaptak bele a lecsóba. Orbán már évek óta támadja Soros Györgyöt. A Figyelő mostani szerepvállalása pedig egészen cinikus színezetet ad a történetnek, mert a tulajdonos, Schmitt Mária már nem egyszer kapott megbízást arra, hogy próbaképpen merészkedjen be politikailag elaknásított területekre. Pl. amikor a múlt év elején a lap dobta be a köztudatba a Lex CEU-t, amellyel el kellene kergetni az egyetemet Magyarországról. Nagy Attila Tibor a Méltányosság Intézettől azt mondja, hogy a mostani lista előjáték a Stop-Soros-csomag elfogadásához. Ily módon igyekszik a hatalom konkretizálni az ellenségképet. Ám mindez alighanem újabb vitát vált ki az EU-ban, illetve az Európai Néppártban, mármint hogy mitévők legyenek Orbánnal. Pardavi Márta azt üzeni a miniszterelnököt védelmező jobboldali politikusoknak, köztük Webernek, az EPP frakcióvezetőjének, hogy fel kellene fogniuk, milyen úton halad Magyarország.
Frankfurter Allgemeine Zeitung: A CEU szeretne Budapesten maradni, de egyelőre képlékeny állapotban van, hogy mi lesz vele. Mindenesetre a Fidesz újraválasztása után nőtt a ránehezedő nyomás. Ignatieff rektor azt közölte, hogy ugyan megszületett a megállapodás Béccsel az ottani campus létesítéséről, de a központ továbbra is a magyar fővárosban lenne. A jövő azért bizonytalan, mert az intézmény teljesítette a legújabb törvénymódosításban rá kirótt feltételeket, ám azt a magyar kormány immár 9 hónapja nem hajlandó szentesíteni. Ha ez továbbra is így marad – teszi hozzá az igazgató – akkor viszont kénytelenek lesznek valamely más országba elköltözni.
The Guardian: A magyar köztévé több munkatársa – név nélkül ugyan, de elismerte, hogy közük volt a migrációellenes hangulatkeltéshez. Arról is beszámoltak, az MTVA miként juttatta célba a kormány idevágó üzeneteit a választások előtt, beleértve álhíreket is. Mint elmondták, a televízió a menekültekkel kapcsolatos negatív történetekre összpontosított, összekapcsolta az idegeneket a bűnözéssel és a terrorizmussal. Ez alól még a szavazás előestéje sem volt kivétel: akkor az M1 azt jelentette, hogy Münsterben egy iszlám szélsőséges hajtott bele a tömegbe, pedig ez színtiszta hazugság volt. A hatalom azt sulykolta, hogy sokmillió veszedelmes migráns akar belépni magyar területre és ezt a mondandót az állami csatorna felerősítette. Az egyik szerkesztő ezt úgy érzékeltette, hogy a kiélezett légkörben sajátos pavlovi reflexek alakultak ki: arra a szóra, hogy veszély, terrorizmus, migráns, ellenzék, Soros és Brüsszel, beindultak a félelem reflexei.
Az újságírók úgy gondolják, hogy az anyagok gyakran jöttek közvetlenül a kormánytól. Elírták számukra, hogy milyen kulcsszavakat kell használniuk. Előfordult, hogy a közvetlen főnökük – telefonnal a fülén lediktálta a teljes hírt, a többiek azt sem tudták, kivel beszél. Eltévedt üzenetek tanúskodnak arról, hogy a miniszterelnöki hivatalban találták ki, milyen szempontok alapján lehet elkövetni karaktergyilkosságot bizonyos, ellenzéki személyiségek ellen. Ilyen célpont volt Gulyás Márton és Soros György. Az állami tévé egyébként évi 80 milliárdból tartja fenn magát. Ugyanakkor a kormánypárti média ügyet sem vet a korrupciós botrányokra. Viszont az új mandátum birtokában félő, hogy Orbán megindul a kritikus sajtó még meglévő, független szigetei ellen. Az egyik bűnbánó televíziós egyébként elmondta: azt hitték, hogy a kutya sem nézi őket, de kiderült, hogy nagyon is számít, mit mutatnak a nézőknek.
Le Monde: A lap szerint egy korrupciós ügy kellős közepét jelenti, hogy Semjén Zsolt illegálisan rénszarvasra vadászott Svédországban – egy kormány közeli üzletember jóvoltából. Az észak-svédországi falucska polgármestere, ahol a legutóbbi botrányos eset zajlott, jóhiszeműen azt gondolja, a magyar miniszterelnök nem tudta, hogy amit tesz, az törvényellenes. A história regénybe illő. Az egészet a Magyar Nemzet robbantotta ki. Eszerint Semjén ötször volt vadászaton északon, és az utakat mindig egy olyan vállalkozó fizette, akinek több szállodája is van Magyarországon. Civil csoportok az ügy mögött vesztegetést gyanítanak, mivel a mecénás a magyar állam nagyvonalúsága folytán az évek során 11 millió eurónyi állami támogatást kapott – részben uniós forrásokból.
Csakhogy Svédországban a rénszarvasok nem számítanak vadállatnak, szigorúan tilos őket kilőni. A tenyésztő azt mondja, ez olyan, mintha egy szarvasmarhát mészároltak volna le. Panaszt emelt, de nincsenek illúziói a sikert illetően Magyarországon. Úgy véli, hogy errefelé nemigen veszik komolyan a korrupciós vádakat. A történet paradoxona, hogy Orbán Viktor és a Fidesz által ellenőrzött média szívesen gúnyolódik Svédországon, amióta az 160 ezer menekültet fogadott be.
