Orbán számára a Horthy-rezsim a minta

May bizonyítékokkal állt elő az EU-csúcson, így Orbán is kénytelen volt beadni a derekát az oroszok elleni közös fellépés ügyében. Viszont az EU-t megmentheti, hogy ekkora a baj a világban. A civileknek nem volt más választásuk, mint hogy hadüzenetnek tekintsék az ellenük hozott lépéseket. Az uniónak komolyan kellene vennie az Orbán jelentette veszélyt. Súlyos következményekkel járna, ha defetizmusból engedne a politikusnak.

The Washington Post: Oroszország először az ideggázt vetette be, most pedig a hazugsággépezetet – figyelmeztet Ann Applebaum, miután Moszkvában az állami sajtó, illetve tisztségviselők hada egész sor változattal állt elő, hogy ki akarhatta is megölni Nagy-Britanniában a volt orosz–brit kémet és a lányát. A brit külügyminisztérium 21 változatot számolt össze, ki mindeki lehetett a bűnös, de valószínűleg még lesznek továbbiak is. Persze, senki se lepődjék meg, hogy záporoznak az egymásnak ellentmondó állítások, ez már nem először fordul elő Moszkvában, ha valamilyen botrányos ügyről van szó.

A szigetországi hatóságok azonban rájöttek, hogy teljesen felesleges minden kijelentést egyenként cáfolni, inkább azt választották, hogy a módszert leplezik le. De ettől még folytatódik az orosz propaganda-hadjárat, csak olyan helyeken, ahol sokkal nehezebb azt átlátni. Pl. amikor oroszok széttrollkodják az internetes közvélemény-kutatásokat az ügyben. De észlelheető, hogy az orosz dezinformáció immár folyamatosan működik, nem csupán ott és akkor, ha valahol választás közeledik. Így aztán nagyon is tanácsos követni a brit utat: feltárni, hogy milyen eszközökkel dolgozik az orosz hálózat. Ha a Nyugat nem kezd hozzá, akkor olyan világ közeledik, amelyben azok mondják meg, hogy mi az igazság, akik a lehető legkevésbé tisztelik.

Bloomberg: A brit miniszterelnök bizonyítékokkal szolgált az e heti EU-csúcstalálkozón a kettős gyilkossági kísérletről és ez segített, hogy megnyerje a többieket az oroszok elleni küzdelemhez. Maynek nem volt könnyű dolga, hogy meggyőzze a 27-eket arról, hogy Moszkva felelős a mérgesgázzal elkövetett akcióért. A kétkedők közé sorolták Magyar-, Görög- és Olaszországot. A britek azt akarták elérni a csúcson, hogy egyrészt mindenki csatlakozzék a kemény hangú elítélő nyilatkozathoz, másrészt pedig értse meg az összes tagállam, hogy fel kell számolni Putyin kémhálózatát. Akár úgy, hogy követik London példáját és diplomatának álcázott hírszerzőket utasítanak ki.

May Brüsszelben először külön találkozón nyerte meg Merkelt és Macront, majd csütörtök este a vacsoránál kiemelte, hogy ami Salisbury-ben történt, az támadás volt a szabályokra épülő nemzetközi rendszer és az európai értékek ellen. De a görög, az olasz és az osztrák kancellár még mindig ellenkezett, több mint két órán át vitáztak. A végén azonban győzött a német–francia–brit nyomás, olyannyira, hogy még azt is elhatározták: konzultáció céljából példátlan módon visszarendelik Moszkvából az unió nagykövetét. Tusk azonban jelezte, hogy további lépések várhatóak.

Süddeutsche Zeitung: A világban jelenleg igen veszélyes a helyzet, ám éppen ez mentheti meg az EU-t. A brüsszeli tudósító úgy ítéli meg, hogy az állam- és kormányfők kétnapos tanácskozása mindenképpen megmutatta: ha most a szétválást szorgalmaznák a tagállamok, az ajándék volna a Trumpok és Putyinok számára. Vagy más szóval: őrület. Az ülésen válaszolni kellett mind az amerikai elnöknek, aki kereskedelmi háborúval fenyeget, mind orosz kollégájának, aki viszont hidegháborús húrokat penget. Emiatt azután háttérbe szorult a tervezett fő téma: az unió reformja. De hát a külső veszélyek fontosabbnak bizonyultak, bár maradnak a belső gondok, ideértve a menekültválság ügyében tanúsítandó szolidaritást, valamint a hatalmi ágak szétválasztásának eltörlését Lengyelországban. Utóbbit a nagy többség a jövőben sem akarja tudomásul venni, de nem is képes rá.

Viszont az is látható, hogy már nem elegendő a változáshoz, ha a németek és a franciák egymás között megállapodnak valamiben. Már nem bosszanthatják fel a többieket következmények nélkül. Feltételezhetően igen nagy a bizalmatlanság Keleten. Ez nem csupán a Magyaror- és Lengyelországot irányító kérlelhetetlen nacionalistákra vonatkozik. Sok helyütt az aggodalom vette át az EU iránti lelkesedés helyét, mármint hogy szuperállam lesz az unióból. A kvóta ügyében annyira megkeményedtek a frontok, hogy az még évekig megkeseríti a közös munkát. Merkellel szemben csillapodott a menekültválság idején kialakult ellenérzés, de nem ült el teljesen. Macronról nem alaptalanul feltételezik, hogy hátra akarja hagyni azokat az államokat, amelyek nem osztják európai jövőképét. Viszont az is igaz, hogy nincs más hajtómű a földrészen. Ha júniusig sikerül megállapodni a vitás kérdésekben, akkor abba belejátszik Putyin és Trump is.

Deutschlandfunk: A magyar kormány hónapokon át keltette a hangulatot Soros György ellen, plakátokon, a sajtóban, nemzeti konzultáció formájában. Hódmezővásárhely után azonban egy időre – állítólag utasításra – csendesebb lett a hang, az érintettek azonban élénk figyelemmel követik a fejleményeket. Az Orbán-kabinet egy éve hirdette meg, hogy kisöpri az országból a befektetőt és az általa támogatott szervezeteket. Törvényt hozott a CEU, illetve a menekülteket segítő olyan csoportok ellen, amelyek pénzt kapnak külföldről. Most pedig a hatalom rátett még egy lapáttal, a ‚Stop, Soros!“-csomaggal. Pardavi Márta, a Helsinki Bizottság vezetője azt mondja, hogy a civil társadalom részéről ezt hadüzenetnek kellett venni. Azokat a szervezeteket, amelyek támogatásban részesülnek Soros alapítványától, a kormány tisztségviselői az üzletember zsoldosaiként bélyegzik meg. Az zavarja őket, hogy a civilek bírálják pl. a menedékpolitikát, a felsőbbség nem szereti, ha valaki az útjába áll. Pedig az uniós jog és az Emberi Jogi Konvenció is azt tartalmazza, hogy mindenkit ugyanazok a jogok illetnek meg, még a migránsokat is.

A riporban megszólal Ligeti Miklós a Transparency International-tól, aki azt mondja, hogy az uniós forrásokból finanszírozott pályázatokat akár 25%-kal is túlárazzák. Ez a korrupciós hányad, amit ellopnak. Hozzáteszi ugyanakkor, hogy propagandának kell tekinteni az EU elleni lázítást. De itt is nyílik alkalom arra, hogy „közeli cégeknek“ adják a reklámokat, ezen a területen is tetten érhető a korrupció. A Soros elleni kampány pl. tavaly jó 40 millió euróba került. Ligeti arra hívja fel a figyelmet, hogy az unió jövője érdekében az eddiginél sokkal jobban oda kell figyelni a jogállamiságra és az emberi jogokra. Különben bekövetkezhet a dominóhatás. Magyarország magával ránthat a tekintélyelvű örvénybe más csalódott, kiégett államokat is az egykori keleti tömbből.  

The Washington Post: A magyar kormány megállás nélkül kampányol Soros György ellen, így ha a Fidesz győz a választásokon, bizonyos, hogy a CEU bizonyos intézményeinek el kell költözniük Budapestről. Ezt Charles Gáti írja Paul Lendvai legújabb Orbán-életrajzának amerikai megjelenése kapcsán. Megjegyzi, hogy Magyarországon manapság minden bajért Soros a hibás, és be is válik, hogy befeketítik, hiszen a szavazók egy része hajlandó volna a nem létező Soros-párt ellen voksolni. Vagyis termékeny talajra hull a mozgósítás a nyugati értékek ellen.

A kormányfő hívei tényleg azt gondolják, hogy ha nem volnának az összeesküvő külföldi ellenségek, az országnak sokkal jobban menne. Mert különben miért lenne Magyarország az EU öt legszegényebb tagja között? Mi másért ment volna mintegy félmillió ember Nyugatra? A hivatalos magyarázat az, hogy az ország ezúttal Soros és az unió cselszövésének áldozata.

Orbán annak idején mindenben pontosan az ellenkezője volt, mint amilyen ma. Lendvai úgy mutatja be, mint ravasz és tehetséges politikai kaméleont. Taktikusként, szerencsejátékosként és rögtönzőként igen fontos látni, hogy elutasít mindenféle tekintélyt. Ez segít megérteni a politikafelfogását. Ma is nehezére esik, hogy elfogadja bárki másnak a felsőbbségét. Emiatt tűnik föl úgy, hogy ég a vágytól megteremteni a jogi fundamentumokat egy új alkotmányhoz, amely alapján azután teljes egészében tekintélyuralmi rendszert alakíthat ki. Ha kétharmaddal győz április 8-án, tovább korlátozhatja az igazságszolgáltatás függetlenségét, még inkább a maga javára módosíthatja a választási törvényt, és még jobban elfojthatja a szabad sajtót. A jelek szerint számára a Horthy-rezsim szolgál modellül. A puha diktatúra, amely azonban csak megaláztatást és pusztulást hagyott maga után. Vagyis jelen esetben csak felgyorsulna Magyarország lecsúszása Közép-Európából a Balkánra, már ha a történelem ismételné önmagát.

Nehéz megjósolni, hogy a következő években meg lehet-e fordítani ezt a folyamatot. Szerencsére az USA ragaszkodik a tiszta választásokhoz és a média függetlenségéhez, így ez magában foglalja a demokratikus újjászületés reményét. Az EU ellenben mindig visszariadt a kemény ellenlépésektől. Még rosszabb a dologban, hogy Brüsszel kezdi azt hinni: az idő Orbánnak dolgozik. A politikus a nacionalizmust és a szuverenitást írta a zászlajára. Ráadásul vannak hívei az lengyeleknél, olaszoknál, briteknél és Trump Amerikájában. Így hatékonyan küzd az integráció és a transzatlanti szövetség ellen. Lendvai megállapítja, hogy komolyan kellene venni.

A nemzetközi sajtószemle elsőként itt jelent meg.