Az olajfa árnyékában – zsidó kiválóságok háza nyílik Balatonfüreden
Olyasmit láthattak Balatonfüred lakói tegnap, amit több mint hetven éve, 1944 tavasza óta nem láthattak arrafelé: kipát viselő, ünneplőruhás férfiak és elegáns hölgypartnereik sokasága lepte el a Vörös templom közeli utcácskákat, a Bajcsy-Zsilinszky utca közepén álló, frissen felújított épület felé tartva. (A szerző felvételeivel.)
E helyütt a középkorban katolikus templom állt, a Szent Margit-kápolna, melynek első ismert említése 1267-ből származik. A templom körüli temetőkert a régészeti leletek alapján az Árpád-kortól egészen a török hódításokig folyamatosan használatban lehetett. A 18. században a református egyházközösség vette át az épületet, régi falait elbontották, és helyén a ma is álló épületet emelték. Mivel a reformátusok a következő évszázadban új templom építését határozták el, így a Bajcsy-Zsilinszky utcai építményt 1855-ben megvásárolhatta a füredi izraelita hitközség, és egészen 1944-ig, a füredi zsidók elhurcolásáig templomként használta.
A holokauszt áldozatául esett füredi zsidóság kisszámú túlélőjének leszármazottai közül ma már csak Olti Ferenc él Balatonfüreden. Ő javasolta néhány éve, hogy helyre kellene állítani a valamikori zsinagógát, és emléket kellene állítani a település életében oly fontos szerepet játszott hajdani zsidóságnak. Az ő lelkesedése ragadt át aztán a kezdeményezés megvalósítóira, akik a helyi önkormányzat mellett a Norvég Alap támogatását is elnyerték, így az ötletgazda irányításával mára létrejöhetett az új múzeum.
Az Albert Einstein születésnapjára és a nemzetközi π-napra időzített ünnepségen a közreműködők és vendégeik bejárhatták a frissen elkészült épületet. Olti Ferenc elmondta: nem egy hagyományos értelemben vett holokauszt-múzeumot kívánt teremteni, hanem a fiatalok számára is érdekes korszerű létesítményt, amely azt mutatja be, hogy milyen találmányokkal, felfedezésekkel, eszközökkel és elméletekkel lennénk ma szegényebbek, ha annak idején Hitler és a nemzetiszocialista rezsim ördögi terve a zsidóság megsemmisítésére teljes egészében megvalósult volna.
Ezt az elképzelést fejezi ki a Zsidó Kiválóságok Házának elnevezett épület bejáratánál elhelyezett üzenet, amelyet Szunyogh Szabolcs író és újságíró öntött mondatokba: „Ha a gonoszság terve sikerül, ezeket a tudósokat is megölték volna, hasonlóan azokhoz a nővéreinkhez és fivéreinkhez, akiket elpusztítottak. Ők azonban megmenekültek, és az Élet szavával válaszoltak a sötétség szavára. Gondolatokból építettek palotát, ez a palota az otthonunk. Nekik is köszönhető, hogy él az emberség és az emberiség.“
A megnyitón Bóka István polgármester igen meleg szavakkal méltatta a füredi zsidóság valamikori szerepét a település életében, és elmondta, mennyire örül annak, hogy valamilyen módon könnyíthetett a lelkiismeretén a város, amely annak idején (más magyar és nem magyar helységekkel együtt) tétlenül nézte, amikor legkiválóbb polgárait elhurcolták. Izraelből érkezett vendégek folytatták a méltatást, majd virtuóz klezmer-zenészek játéka mutatta be, hogy a kisebb koncertekre is használni tervezett terem akusztikája is kitűnő.
A balatonfüredi zsidóság történetéről röviden: Az első „füredy sidót” 1730-ban jegyezték be egy adóösszeírásba. Őt követően Oesterreicher Manes József érdemel kiemelést, aki II. József türelmi rendelete folytán kaphatta meg a doktori képesítést, 1786-tól pedig öt évig volt a savanyúvízi fürdő első orvosa, aki nemcsak a fürdőt igyekezett továbbfejleszteni, korszerűsíteni, hanem kórházat létesített a faluban a szegények számára, sőt gyermekeiket ingyen gyógykezelte. A Füreden megtelepedő zsidók kezdetben a fürdőtelepen, „Savanyúvízen” teremtettek egzisztenciát: vendéglőt béreltek, mészárszéket, pálinkaházat működtettek – a fürdővendégek kiszolgálása biztos megélhetést nyújtott számukra. A szőlőtermelő zsidók a filoxéravész után elsőként telepítették be birtokaikra a szőlőpestisnek ellenálló fajtákat, meghonosították a korszerű termelési technikákat, és fontos szerepet játszottak a borügynöki hálózat megszervezésében, a borkereskedelemben is. Az első világháború éveiben a füredi zsidó katonák közül öt halt hősi halált, és öten érdemeltek ki magas kitüntetést. A két világháború között 42 izraelita család több mint 150 tagja lakott a településen, köztük 12 kereskedő, 10 iparos, 4 gazdálkodó, 2 ügyvéd és 3 orvos, mindannyian a község megbecsült polgárai. 1942-ben a második zsidótörvény következtében az évtizedek munkájával megteremtett javakat új birtokosok kapták meg, a hozzá nem értők kezén pusztulni kezdtek a szőlők, tönkrement a borospince, veszteségessé váltak az egykor virágzó üzletek. 1944 májusában a hitközség mind a 156 tagját deportálták, majd haláltáborokba hurcolták. Közülük mindössze tizenöten élték túl a holokausztot, a gyermekek közül pedig egyetlenegy sem.
Az „egyszerűen, de nagyszerűen“ felújított épület egyetlen, ám annál csodálatosabb dísze (a kertben álló olajfán kívül) egy csodás, régi tóra-szekrény, amely évtizedekig a budapesti Garay utca volt zsinagógájának romjai között hevert, amíg Olti Ferenc rá nem talált. A ritka relikviát restaurálták, és ismét régi fényében tündököl. Szó szerint is, mivel felső részén egy szépen megvilágított, héber feliratú Roth Miksa-üvegtábla ragyog. A díszítmény szövegének legfontosabb szava pedig a Zachor (Emlékezz!), amely e különleges helyen minden bizonnyal a legodaillőbb kifejezés.
A kiállítás, amelyet a látogatók a március 20-án sorra kerülő hivatalos megnyitó után kereshetnek fel, egy különlegesen modern technikai megoldással mutatja be azt a 132 zsidó származású tudóst (Albert Einsteintől egészen Mark Zuckerbergig), akit a kezdeményezés közreműködői kiválasztottak.
Az elsősorban informatikus szakemberként ismert Olti Ferenc nem tagadta meg vonzódását szakmája iránt, és a legkorszerűbb info-kommunikációs megoldást választotta a hírességek életének és munkásságának ismertetésére: a bejáratnál a látogatók egy-egy bankkártyára, illetve mobiltelefonra emlékeztető tárgyat kapnak, majd az előtérben álló érintőképernyőkön kiválaszthatják azt az öt tudóst, akit behatóbban kívánnak tanulmányozni. (A létrehozók úgy ítélték meg, hogy nagyjából öt emberrel képes egy átlagos látogató úgy foglalkozni, hogy az ismeretekből a lehető legtöbb meg is ragadjon benne, de lehetőség van a választék bővítésére is.)
A kiválasztás tudományágak (összesen nyolc szakirány) vagy abc-sorrend szerint történhet. Az általunk választottak neve, és a hozzájuk kapcsolódó információk a memóriakártyán rögzülnek, majd az emeleten álló öt információs panel valamelyikén hívhatjuk elő mindezt. A panelek segítségével az életút és a munkásság ismertetésén túl érdekességeket is megtudhatunk a kiválasztott személyről, sőt, hat kérdésből álló fejtörőre is lehetőség nyílik, amelynek megoldása esetén feltárul előttünk az illető arcképe (bár e nélkül is számos fotót nézhetünk minden egyes témához csatoltan).
Ízig-vérig mai, korszerű és szórakoztató létesítményről van tehát szó, nem valamiféle letargikus múltsiratásról, ezért remélhetőleg nagy számban keresik majd fel a helyet a közelben nyaralók éppúgy, mint a kiállítás kedvéért távolabbról érkezők. Igazán kívánatos lenne, hogy valamennyi magyar általános és középiskola is igyekezzék kirándulásokat szervezni e múzeum meglátogatására, mivel itt nem csak azt tanulhatják meg a lányok, fiúk, amit a kiválasztott tudósokról tudni szeretnének, hanem annak ritka hazai példáját is megtapasztalhatják, amikor a múltat a mai kor igényei szerint, tartalmasan, ugyanakkor érdekesen és ízlésesen prezentálják számukra.
Márpedig csak a múltat ismerve tudunk holnap nagyszerű dolgokat alkotni. „Ha távolabbra láttam másoknál, azt azért tehettem, mert óriások vállán álltam“ – írta Isaac Newton, és gondolatai ma is aktuálisak.
