Csökkenthetik a Magyarországnak juttatandó EU-s pénzt

Az európai egység gondolata nem halott. A kísérlet, amely arra irányul, hogy új lendületet adjon e gondolatnak, növekvő egyetértésre talál az európaiságba az elmúlt időszakban valamelyest belefáradt németek körében – írja kommentárjában a tekintélyes, konzervatív Frankfurter Allgemeine Zeitung, amely általában alapvetően tükrözi a német uniópártok irányadó stratégáinak a gondolkodásmódját.

A szerző szerint a válságoktól és háborúktól szenvedő világban egyre erősödik a meggyőződés, hogy a kihívásokat csak egymással szövetkezve lehet megválaszolni. Az eltérő tapasztalatokat és kultúrákat azonban – folytatódik a gondolatmenet – nem lehet sem európai irányelvekkel, sem kancellári dekrétumokkal egy szintre hozni, és aki a műhely nagykalapácsával akar egységet kovácsolni, az a végén nem Európa-szobrot, hanem csak egy romhalmazt fog felmutatni. Vonatkozik ez az Európát még az adósságválságnál is jobban megosztó kérdésre, a menekülthullámra.

A majna-frankfurti lap úgy látja, hogy ebben az ügyben két koncepció ütközött: Angela Merkel befogadó kultúrája, az úgynevezett Willkommenskultur, illetve Orbán Viktor elzárkózó politikája. A német menekültpolitika azóta nagyobb mértékben volt kénytelen igazodni a magyar irányvonalhoz, mint fordítva. A berlini kormánynyilatkozatból is kitűnik, hogy a kancellár immár mennyire fontosnak tartja az unió külső határainak a határozott megvédését. Merkel azonban állhatatosan ragaszkodik eredeti tervének ahhoz a pontjához, amely szerint menekülteket tisztességes módon el kell osztani az EU-n belül. És nem csak ő teszi függővé a pénzügyi eszközök szétosztását a menekültek elosztására való készségtől.

A Frankfurter Allgemeine megfogalmazása szerint nem méltánytalanság, hogy szolidaritást várjanak el a kelet-európaiaktól, akikhez már sok nyugat-európai, illetve német pénz áramlott. Hogyan lehet azonban elérni ezt a szolidaritást? – teszi fel a kérdést a német lap. A kommentátor meglátása szerint az, ha a migránsok átvétele végett gyakorolnak nyomást, miközben azok az emberek nem a keleti uniós országokba akarnak menni, és ott nem is fogadják őket tárt karokkal, ezért önszántukból nem fognak ott maradni, tehát az ilyen irányú nyomás inkább az EU-tól való elforduláshoz vezet.

Egyértelmű, hogy az uniónak a britek kiválása miatt meg kell tanulnia kevesebb pénzből kijönni. Az azonban hosszú távon nem megy, hogy pusztán a Brüsszelből érkező pénzeket csökkentsék Lengyel- és Magyarország számára, ha egyszer ezt a két országot egyedül csak ez érdekli az Európai Unióból. A majna-frankfurti kommentár szerint e két ország megmutathatja más módon is, hogy jó európai: nevezetesen az unió külső határainak a biztosításával. Hiszen ez 2015 őszéig központi eleme volt a közös európai politikának, és most újra azzá válik – olvasható a Frankfurter Allgemeinében.

A mai, nem hivatalos, ám nagyon fontosnak ígérkező brüsszeli EU-csúcstalálkozó reggelén tehát a német kommentátor a keleti uniós tagállamokkal szembeni nyugati elvárás tekintetében a hangsúlyt a menekültek befogadásának a megköveteléséről áthelyezi arra az igényre, hogy a keletiek – ha már sem a menekültek nem törekednek hozzájuk, és ők sem fogadják szívesen a menekülteket – legalább vállaljanak nagyobb áldozatot a külső határok védelmében.

Nem jut el eddig a gondolatig a liberális szemléletű bécsi Der Strandard, amelynek a brüsszeli tudósítója továbbra is azt hangsúlyozza: a mai EU-csúcson, amelyen a 2027-ig tartó uniós keretköltségvetés arányait kívánják – legalább az első, legfőbb vonalakban – felvázolni, a strukturális fejlesztési alapokhoz való hozzájutást a menekültek befogadására való hajlandóságtól kívánják függővé tenni. Az osztrák lap is utal arra a német kormánynyilatkozatra, amely a menekültek tisztességes elosztásának a fontosságát hangsúlyozza, de – ellentétben a Frankfurter Allgemeinével – ezen nem is lép túl, nem veti fel a befogadás helyett a határvédelmi erőfeszítések kérdését. Megpendíti viszont azt, hogy a befogadás tekintetében a tagországok álláspontjának figyelembe vétele mellett új szempontként felvetődhet az, hogy az egyes régiók, illetve települési közösségek milyen mértékben nyitottak, elkötelezettek a menekültek befogadására.

A Der Standard értesülései szerint mindenesetre van egy uniós országcsoport – ide tartozik Ausztria mellett Hollandia, Svédország, Dánia és Finnország –, amelyik a britek kiválása után sem akar egy fillérrel sem többet befizetni a közös büdzsébe. Tessék jobban spórolni, hatékonyabban felhasználni a pénzeket – mondják ezek az országok. Ennek persze – írja a bécsi lap – mindenekelőtt a kelet-európai tagországok fogják a kárát látni. A szerző kiemeli, hogy Magyarország nettó öt, Lengyelország pedig 13 milliárd euróhoz jut évente az uniós költségvetésből.

Az EUObserver című brüsszeli uniós hírportál a mai EU-csúcsról szóló előzetes esélylatolgató cikkében úgy vélekedik, hogy az EU költségvetésén belül semmiképpen nem lehet majd elkerülni a források szűkítését két olyan szakpolitikai területen – a mezőgazdasági és a felzárkóztatási politikában – amely együttesen az egész uniós büdzsé hetven százalékát teszi ki. Az asztalnál – írja az EUObserver – huszonheten ülnek majd, a napirendi témában immár nem érintett Theresa May brit miniszterelnök nem lesz köztük, de ahogy egy uniós diplomata megjegyezte, a résztvevők a britek távollétében is biztosítani tudják a nagyfokú megosztottságot.