Pokemon go – a Rózsavölgyiben
A pokemon go menekülés a valóságtól – sok millióan játsszák a nagyvilágban, mert menekülni próbálnak. De nem lehet. Csak ideig-óráig. A valóság akkor is létezik, ha nem akarják látni. Tóth Krisztina darabja a budapesti Rózsavölgyi Szalonban félreérthetetlenül mutatja meg a mai életet. Remekül. (A szerző felvételeivel.)
A képen: Debreczeny Csaba és Ladányi Júlia.
A Rózsavölgyi Szalon felkérésére jött létre ez a darab, és ma, február 20-án van az ősbemutatója. Ez a szalon olyan, mint egy zöld sziget a nagy szürkeségben. Minden előadása valami kivételesen jót ad a közönségnek. Még egy ilyen nagyon merésznek látszó vállalkozás is, hogy valakit megkérnek, írjon egy drámát.
És akkor valóban születik egy dráma. Jó darab. Egy pillanatra sem engedi lankadni a figyelmet. Pedig „csak” egy hétköznapi család dolgai láthatók. Családi ház, panellakás, felnőtt házaspár, felnőtt gyerek, anyós, aljas szomszéd, tiszta, fiatal lány. Szokásos macerákkal, veszekedésekkel, értetlenkedéssel, félresiklásokkal, betegséggel, butasággal, gonoszsággal – virtuális menedékkel, pokemon go-val – és reménnyel az életben – mindennek ellenére.
Kiváló színészekkel: Debreczeny Csaba, Bozó Andrea, Hunyadi Máté e.h., Tímár Éva (bal oldali kép), Ladányi Júlia e.h., Sztarenki Pál játékával, Csizmadia Tibor rendezésében. Dramaturg: Hárs Anna, díszlettervező: Enyvvári Péter, jelmeztervező: Molnár Anna.
Az ember hajlamos azt gondolni: elég bajom van anélkül is, hogy még a színpadon is azt lássam. Ezt mégis kár lenne kihagyni.
