Orbán az orosz modellt követi

A Fidesz azért nyomul a civilek ellen, mert bajban van a korrupciós ügyek miatt, és mivel itt  a kampány. Orbán jól járja Brüsszelben a pávatáncot. A magyar kormány készségesen befekszik Kína európai behatolási törekvéseinek.

Bloomberg: Az ENSZ emberi jogi megbízottja után a Menekültügyi Főbiztosság is elítélte a Stop, Soros!-csomagot. A közlemény felszólítja az Orbán-kormányt, hogy vonja vissza a tervezetet, amely a menekülteket segítő civil csoportokat veszi célba, illetve lazítson a határtérségben elrendelt intézkedéseken. Utóbbiról szólva az UNHCR nehezményezi, hogy Magyarország két hete naponta csupán két embert enged be a tranzitövezetekbe, vagyis gyakorlatilag leeresztette a sorompót olyan emberek előtt, akik nemzetközi oltalmat kérnek. Ám ez egyértelműen a nemzetközi és az uniós jog megsértését jelenti. A szakosított szervezet arra is felhívja a figyelmet, hogy egyre nő a civilek jelentősége a menekültek ellátásában, miután a hatalom megvonta az érintettektől a támogatások jelentős részét. A hírügynökség magyarázatként megjegyzi, hogy Orbán a választási kampány központi elemévé tette migránsellenes álláspontját, illetve a Soros elleni rohamokat.

Der Standard: Az Országgyűlés előtt lévő javaslat miatt a vég fenyeget egy sor civil csoportot Magyarországon. Így látja az Európa Parlament szociáldemokrata jelentéstevője. Weidenholzer rámutat, hogy a kormány eljárása lehetetlenné teszi az NGO-k amúgy is igen nehéz munkáját. Mint mondta, az Orbán-kormány ily módon igyekszik elterelni a figyelmet a saját korrupciós ügyeiről. Előzőleg az ENSZ Emberi Jogi Hivatala úgy foglalt állást, hogy a magyar vezetés újabb támadást intéz az emberi jogok és a civil társadalom ellen. Márpedig ez szűkíti az egyesülési szabadságot és jogsértő. Ugyanis Magyarország is aláírta a vonatkozó nemzetköz megállapodásokat, amelyek tiltják az ilyesfajta korlátozásokat. Megfigyelők a magyar fejleményeket azzal hozzák összefüggésbe, hogy hivatalosan hétfőn indul a választási kampány.

The Washington Post: A választások előtt Orbán Viktor bekeményít a bírálókkal szemben. Csaknem 30 évvel a szocializmus után mind erősebb a kormányfő és oligarcháinak fojtófogása a sajtón és ez arra ösztökélt bizonyos köröket, hogy a szamizdat egy új formáját jelentessék meg. Aktivisták a minap ilyen kiadványokat osztogattak a Keleti pályaudvarnál, abban bízva, hogy az írások elérik a vidéki lakosságot, amely számára a fő hírforrás az erősen ellenőrzött állami média. Ám az ilyesfajta ellenállás aligha rendíti meg a politikus uralmát. Orbán fokozza erőfeszítéseit, hogy elhallgattassa azokat a civil csoportokat, amelyek kifogásolják irányvonalát. A kedvező gazdasági adatok ellenére várhatóan csak még tovább ostorozza a migrációt, az EU-t és személyes mumusát, Sorost.

Az, hogy a miniszterelnöknek erős hajlama van a viszályok keltésére, az azzal a meggyőződésével függhet össze, hogy szerinte a magyarok akkor fordulnak hozzá, ha baj van, egyébként pedig az ellenzéket választják. A bírálók ugyanakkor a Soros elleni támadásokat úgy veszik, hogy azok a demokrácia-ellenes fellépés részét alkotják – antiszemita felhangokkal. A Helsinki Bizottság vezetője azt mondja, a Parlament előtt lévő törvénycsomag egyértelműen sarokba igyekszik szorítani a független köröket, hogy megbélyegezze, sőt lehetőleg elnémítsa azokat. Pardavi Márta szerint nagy kérdés, hogy ez mennyire lehetséges egy uniós országban. Krekó Péter a Political Capitaltől úgy látja, hogy Orbán egyre inkább az orosz modellt követi, mind a sajtó kézbentartásában, mind a civilek visszaszorításában.

Kurier: A német és az olasz kormányfő ismételten megrótta azokat az államokat, amelyek elutasítják, hogy menedékkérőket vegyenek át. A berlini egyeztetés után Merkel azt közölte, hogy a két ország ragaszkodik a kvótákhoz, függetlenül a kelet-európai államok határozott ellenállásától. Úgy fogalmazott, hogy Gentilonéval teljesen azonos módon ítélik meg az európai menedékpolitikát és ragaszkodnak a szolidaritáshoz. A vendég azt követelte, hogy a magyarok, lengyelek, szlovákok és csehek tegyenek eleget a közös uniós döntésnek. Mindazonáltal úgy gondolja, hogy a végén jó kompromisszum születik a dublini szerződések reformja ügyében. A lap úgy értesült, hogy a lengyel miniszterelnök, aki Gentilone után járt Merkelnél, felvetette, hogy ne épüljön meg az újabb gázvezeték Ukrajna elkerülésével, Németország és Oroszország között. Mert akkor Kijev teljesen védtelen lesz és Moszkva még agresszívabban tudna előrenyomulni keleten. Akkor pedig bőven elképzelhető, hogy az EU keleti felén hirtelen több millió menekült bukkan fel.

Süddeutsche Zeitung: Egy neves német szakértő szerint Lengyelország mindig messze túllő a célon. Kai-Olaf Lange, a Wissenschaft és Politik-alapítvány keleti ügyekben illetékes kutatója a lengyel miniszterelnök berlini látogatása előtt azt mondta, hogy az út mindenképpen reményt ad, ám bizonytalan, hogy Morawiecki hajlandó-e változtatni az eddigi politikán, túl a párbeszédkészségen, mert eddig az sem volt meg. Ám ez csak a következő hónapokban derül ki, mindenesetre a szakember óvatosságot ajánl. A dolgokat ugyanis változatlanul Kaczynski diktálja Varsóban. Hazafias alapokon akarja mozgósítani az országot, ehhez pedig a történelemre kíván támaszkodni, ám folyton túlzásokba esik.

Lange szerint a lengyeleknek nem kellene sokat tenniük, hogy az unió levegye a napirendről a szankciókat az igazságügy reformja kapcsán, a tagállamok nem szeretnék, ha szavazniuk kellene a büntető intézkedésekről, mert azok kimondásához egyhangú döntés kellene, az meg aligha lesz meg. Viszont ha Varsónak sikerülne kiütnie az ellenzék kezéből a kártyát, hogy lesre futtatja az országot az EU-ban, akkor ezt akár sikerként is eladhatná. Orbán nagyon ügyesen csinálja, hogy amikor valamilyen fontos kérdésben keveredik viszályba Brüsszellel, rendre rugalmasságot tanúsít. A szakértő ugyanakkor a kvóta elutasításában nem számít változásra, mert a lengyelek itt egy követ fújnak más államokkal. De jobb belátásra lehetne őket rábírni, ha pl. több támogatást kapnának azok a kormányok, amelyek befogadnak menedékkérőket. Ugyanakkor az is látnivaló a berlini tárgyalások kapcsán, hogy Lengyelország nem szeretne a perifériára kerülni egy többsebességes Európában.

Reuters: A kommentár szerint a világban sok helyütt, így Európában is szétoszlatta a liberalizmus álmát a demokrácia győzelme. 1989 után az EU elősegítette a demokratikus normák átvételét a volt szocialista országokban, csak éppen a liberális pártok által levezényelt reformok nem élvezték a többség támogatását. Magyarországon és Lengyelországban a jelenlegi hatalom politikája elutasítja a liberális erkölcsöt és a multikulturális keveredést. A kultúrát rendeleti úton hazafiasként határozzák meg. A magyaroknál a harc a CEU-ra összpontosul, mert a Fidesz azt olyan kozmopolita egyetemnek minősíti, amely szemben áll a nemzeti értékekkel. Az unió szerint a hatalom az egyetem bezárásán dolgozik. Azon kívül a visegrádi négyek nem hajlandók menedékkérőket átvenni és elvetik, hogy Brüsszel diktáljon nekik.

A Bizottság súlyos gonddal került szembe: bírálhat és fenyegethet, de ha ennél többet tesz, akkor azt úgy lehetne értékelni, hogy választott kormányokon lép túl, pl. ha alapokat von meg, vagy jogi lépéseket tesz. Erőpróba zajlik itt a nemzetállamok, illetve a nemzetek feletti intézmények között. És előbbiek jelenleg továbbra is erősebbek. A rendszerváltás után a liberális nézet nem ismerte fel a konzervativizmus beágyazottságát és a lakosság egy részének félelmét a hatalommal szemben. A demokráciákban meg kell tanulni/tanítani a másság elfogadását, a törvény tiszteletét.

The Washington Post: Az egyik amerikai elemző intézet szerint az, amit a török elnök csinál sokkal veszélyesebb, mint maga a populizmus, de már vannak követői, így Magyarországon és Lengyelországban. A liberális Center for American Progress arra a következtetésre jut, hogy Erdogan is alapvetően a társadalom elégedetlenségére, illetve az erősödő nacionalizmusra építi tervét, ám a rendszer legfőbb jellemzője, hogy többségi elvű, ami ez esetben azt jelenti, hogy az ideológia a hatalom megszerzésére, illetve megtartására kihasználja a demokráciában meglévő ellentéteket. A török államfő ezért fordult az iszlám felé, de az illiberális magyar és lengyel kormány pontosan ugyanilyen megfontolásból írta zászlajára az elszánt katolicizmust, amit poszt-sztálini hazafisággal vegyít.

Ám a vallásosság csupán a nacionalizmus leplezésére szolgál. Ebből az következik, hogy vészesen megrendülnek a demokratikus normák. A majoritárius rezsimben azok számítanak igazi polgárnak, akik osztják a többség hitét és kultúráját, a többieket legfeljebb megtűrik és azt várják tőlük, hogy viselkedjenek rendesen. (Törökországban a kisebbségek egyre inkább aggódnak a nacionalista légkör miatt.) A tömegek elégedetlensége azután fontos eszköz a politikai mozgósításra. Ez azonban magában hordozza a lincselések, a pogromok, az etnikai tisztogatások lehetőségét. Ezért van olyan szakértő, aki szerint a majoritárius irányítás veszélyesebb lehet a liberális demokrácia szempontjából, mint a populizmus. És ráadásul gyorsan elterjedhet az egész világban.

Financial Times: Vendégkommentárjában két német politológus arra figyelmeztet, hogy Európának ébernek kell lennie az erősödő kínai befolyással szemben, mert Kína illiberalizmusa szöges ellentétben áll a liberális hagyományokkal. A szerzők, köztük Thorsten Benner, a berlini Közpolitikai Intézet vezetője emlékeztet arra, hogy a CIA igazgatója szerint a kínai próbálkozások éppen annyira aggasztóak Európában, mint az, amit az oroszok csinálnak, csak sokkal nagyobb a lenyomatuk. Alapvető kihívást jelentenek a nyugati demokráciákkal szemben. Peking az egész világon igyekszik tekintélyelvű stratégiai hadállásokat kiépíteni, méghozzá közép- és hosszú távon, de ezt sehol sem veszik észre annyira kevéssé, mint az öreg földrészen. Az ázsiai hatalom hármas célt követ: meggyengíteni a nyugati egységet, európai támogatást szerezni a piacgazdasághoz és a kínai beruházásokhoz, valamint kedvező megítélést kialakítani a saját politikai-gazdasági rendszere számára a liberális demokráciák alternatívájaként.

Egyes kormányok, mint az illiberális magyar vezetés, boldogan elébe mennek a kínai próbálkozásoknak, igyekeznek ily módon beruházásokhoz jutni. Magyarország az autoriter modellt vonzó és kényelmes támasznak találja, hogy ellensúlyozza Brüsszel és a nyugati tagok kísérletét az illiberalizmus visszaszorítására. Orbán már kijátszotta a kínai kártyát, hogy nyomást gyakoroljon az EU-partnerekre, akik a szerkezeti alapok megkurtítását fontolgatják, válaszul a politikus tekintélyelvűségére. Hogy megnyerje Peking kedvét, a kormányfő készségesen gátolja, hogy az unió határozott álláspontot tudjon kialakítani a Dél-Kínai-tengeren tapasztalható pekingi nyomulás ügyében. Az ideológia hatás növelésére Kína tudományos intézeteket létesít, tanszékeket támogat Közép- és Kelet-Európában, továbbá mind több újságírót lát vendégül a térségből a KKP tanfolyamain.

Brüsszelben és más fővárosokban kijárókat működtet. A kínai piac vonzerejét arra használja fel, hogy a másik fél önként cenzúrázza a filmjeit, művészetét, tudományos kiadványait. De bevet burkolt módszereket is. A leghatásosabb módszer azonban az ’egyenesen a közepébe’, ami azt jelenti, hogy az EU kitárja a kapukat Kína előtt, fordítva azonban ez már messze nincs így, legyen szó gondolatról, művészekről vagy a tőkéről. Ebben a helyzetben Európának gyorsan és határozottan kell cselekednie. A franciáknak és a németeknek be kell áldozniuk különleges kétoldalú viszonyukat az uniós érdekek szolgálatában. Különben hiába ágálnak a 16+1-es formáció ellen, amely Kelet-Európát tömöríti a kínai kapcsolatban. Meg kell állítani, hogy a kínaiak stratégiai cégeket, illetve sajtóérdekeltségeket vásároljanak fel, továbbá meg kell tiltani, hogy a pártok a kontinensen kívülről kapjanak támogatást. A titkosszolgálatoknak össze kell hangolniuk tevékenységüket a kínai aknamunka ügyében. Vagyis nagyon is célszerű az éberség.

Libération: Az unió megpróbálja stabizálni a Nyugat-Balkánt, mielőtt belevágna az újabb bővítésbe. Dehát a térség továbbra is lőporos hordó: nem csupán a nacionalizmus okozta sebek elevenek, hanem egyre több a kísérlet a külföldi, orosz, kínai, stb. beavatkozásra. Az EU nyugtalan, mivel törékeny a helyzet a “hátsó udvarában”. Viszont a bővítés még odébb van. Egy magas rangú brüsszeli tisztségviselő szerint a Bizottság ugyan azt javasolja, hogy Szerbiát és Montenegról már 2025-ben vegyék fel, de ez inkább csak jelzésül szolgál. Sokkal valószínűbb, hogy abból csupán 2030-ra lesz bármi is. Az országok nagy többsége ugyanis ellenzi az újabb csatlakozásokat. Viszont a V4-ek a gyors belépést szorgalmazzák. Csak éppen Brüsszel szerint hatalmas a szakadék a jelentkezők által elvégzendő lecke és a jelenlegi állapotuk között. Az EU nem szeretné importálni a kétoldalú viszályokat. Viszont úgy ítéli meg, hogy csakis a tagság esetén lehet megálljt parancsolni a külső behatolási kísérleteknek. Egy uniós vezető felhívja a figyelmet, hogy Közép- és Kelet-Európópában csakis a magyar kormány oroszbarát. Amúgy mindenki tudja hogy nem lehet becsapni az ajtót a Balkán orra előtt, ha nem akarnak robbanást.

The New York Times/Reuters: Vegyes visszhangot keltett, hogy Soros György saját kérésére az euroövezet jövőjéről tanácskozott az Európai Központi Bank egyik igazgatósági tagjával. A német konzervatívok egyik EP-képviselője törvénytelennek nevezte, hogy az üzletember a maga politikai céljaira igyekszik felhasználni az EKB-t. Hasonlóképpen vélekedett az euroszkeptikus Nemzetek és a Szabadság Európája elnevezésű frakció egyik tagja is. Ugyanakkor a strasbourgi zöld képviselőcsoport szóvivője semmi kivetnivalót nem talál az ügyben, mivel itt olyanok ültek le egy asztalhoz, akik fontosnak tartják az eurozóna töretlen fejlesztését. Maga a bank, amelynek nincs beleszólása a készülő reformokba, azt közölte, hogy a nyolc szemközt lezajlott megbeszéléseket érzékeny politikai témákat nem érintettek, így sem a monetáris politikát, sem a Brexitet. A jelentés hozzáteszi, hogy Soros az európai egység régi híve, liberális ügyeket támogat, ám ez sok ellenséget hozott neki, beleértve a nacionalista Orbán Viktort. Magyarországon médiakampány folyik ellene.

A nemzetközi lapszemle elsőként a b1.blog.hu portrálon jelent meg.