Az Orbán-család csodálatos pénzszaporítása

Olyan még soha nem volt, hogy az Európai Unió két nagy alapító országa, a német–francia tengely közül az egyikben ilyen hosszú ideig tisztázatlanok legyenek a hatalmi viszonyok – írja a Der Standard című bécsi lap az elhúzódó német kormányalakítással kapcsolatos kommentárjában. Az írás szerzője, Gregor Mayer szerint egész Európa aggodalommal figyeli, hogy mikor lesz végre Berlinben teljes felhatalmazással bíró kormány, és ha most az SPD eltáncol a nagykoalíciótól, akkor az EU-ban hatalmas gondok keletkeznek.

Mint a szerző írja, a jelenleg 28 tagállamot számláló EU-ban gyakorlatilag az a helyzet, hogy valahol mindig vannak választások, és a kampány alatt, majd a kormányalakításig a szóban forgó tagország nem teljesen cselekvőképes. A karaván azonban halad tovább – szokták mondani megnyugtató célzattal uniós körökben, és ez helytálló is olyan kisebb országok esetében, mint Luxemburg vagy Ciprus. Sőt, az olyan közepes méretű tagállamok vonatkozásában is elmondható ez, mint például Magyarország, ahol már a választási kampány előtt is EU-szkeptikus kormány irányította az országot – jegyzi meg a Der Standard kommentátora.

Németország azonban – folytatja Gregor Mayer – különleges eset: az EU legnagyobb és gazdaságilag legerősebb országának az öt hónapja tartó bénultsága hatalmas károkkal fenyeget uniós szinten. Olyan reformok ügyében kellene már egy bő éve sürgősen döntésre jutni, mint például a bankunió teljessé tétele, az uniós menekültügyi és migrációs politika, illetve az EU külső határainak a védelme. Németország azonban még most sem képes határozottan hallatni a hangját. A tagországok külügyminisztereinek szófiai tanácskozásán Sigmar Gabriel fellépése szomorú búcsúszimfóniának hangzott, a jövő héten pedig Peter Altmaier utazik megkötözött kézzel Brüsszelbe a tagállamok pénzügyi tárcavezetőinek az ülésére – olvasható az osztrák lapban.

Ami az említett szófiai külügyminiszteri megbeszélést illeti, a The New York Times a Reuters hírügynökség beszámolója alapján hírt ad arról, hogy az egyes tagországok képviselői nem tudtak közös álláspontra jutni a nyugat-balkáni térség EU-csatlakozásának a kérdésében. A cikk kiemeli Szijjártó Péternek, a magyar külügyek irányítójának a nyilatkozatát, amely szerint nagy csalódást okozott, hogy Szerbia és Montenegró esetében csak 2025-i csatlakozási céldátumról beszélnek, holott e két országnak magyar álláspont szerint már 2022-re uniós taggá kellene válnia. A The New York Times által ismertetett Reuters-jelentés szerint Lengyelország, Olaszország és Ausztria is amellett van, hogy gyorsítsák fel a régió közeledését az unióhoz, tekintettel a növekvő orosz és kínai befolyásra. Németország azonban – olvasható a beszámolóban – nagyon vonakodik, és a megtapasztalt jogállamisági hiányosságokra hivatkozik több tagállam, így Románia és Bulgária, illetve Lengyel- és Magyarország tekintetében. A szlovén külügyminiszter még a 2025-i céldátumot sem tartja megalapozottnak, az egyébként éllovasnak tekintett Szerbia és Montenegró esetében sem. Szerinte a nyugat-balkáni államoknak – a két említett mellett Albániának, Bosznia-Hercegovinának, Macedóniának és Koszovónak – több időre van szüksége ahhoz, hogy rendezze vitáit a szomszédaival, és teljesítse az EU-tagság kritériumait. Szintén óvatosan foglalt állást ebben a kérdésben a francia diplomácia vezetője, aki szerint a tagsági feltételek teljesítése nagy erőfeszítéseket követel.

Az Orbán-család csodálatos pénzszaporítása címmel közöl terjedelmes írást a német Der Spiegel magazin, az uniós támogatásokkal kapcsolatos, a közeli múltban felszínre került Tiborcz-ügyről, valamint a rokoni és a közeli baráti kör számára juttatott kedvezmények más eseteiről. A cikk szerzője, Keno Verseck szerint a miniszterelnök vejének az afférja miatt akár el is úszhat a kormánypárt eddig biztosra vett kétharmados választási győzelme.

A Politico című amerikai hírportál Brüsszelben szerkesztett európai kiadása az NDR északnémet rádió és televízió jelentése alapján beszámol arról, hogy a lengyel szenátus elnöke felszólította a külföldön élő lengyeleket, jelentsék, ha olyan állásfoglalásról szereznek tudomást, ami árthat Lengyelország jóhírének. Stanisław Kaczewski erről szóló háromoldalas levelét megkapta a müncheni és a hamburgi lengyel konzulátus. Ebben a szenátus elnöke a „lengyelellenes kommentárok” és „rágalmak” dokumentálását várja el a külföldön élő honfitársaktól, és felszólítja őket, hogy ha ilyet észlelnek, azt jelentsék a legközelebbi lengyel külképviseleten.