Emberi történet a boldogságkeresésről

Élnél-e a lehetőséggel akkor, ha azt mondaná valaki, hogy létezik egy módszer, amely átrendezi az emlékeidet, kitöröl minden rosszat, amit valaha átéltél a múltban? Elegendő-e a fájó emlékek kitörlése ahhoz, hogy új, boldog életet kezdjünk? Erről szól Adam Silvera Inkább boldog című regénye. Egy kézbe veendő és elolvasandó könyv arról, hogy miért olyan nehéz boldognak lenni.

A New York-i Adam Silvera eleinte gyerekkönyveket árult, később irodalmi ügynökségnél dolgozott, és ifjúsági könyvekről írt értékeléseket. A nálunk most, eredetileg 2015-ben megjelent Inkább boldog az első regénye volt, amely akkora sikert aratott, hogy folytatta az írást. További két regénye, amely még nem jelent meg magyarul: They Both Die at the End, History Is All You Left Me. Jelenleg minden idejét az alkotással tölti.

Az emberek élete tele van traumákkal, amelyek az emlékekbe ivódnak és újra feltámad(hat)nak a belőlük fakadó fájdalmak. Egy visszautasított szerelmi vallomás, egy megcsalatás vagy szerettünk váratlan halála, amelyért (netán) magunkat hibáztatjuk, vagy csak egyszerűen nem vagyunk képesek élni a másik nélkül. Néha könnyebb lenne kitörölni valakit az emlékeinkből, mintha sosem lett volna az életünk része, mert akkor (talán) nem gyötörne a hiánya. A szomorú emlék olyan visszatérő fájdalmat okozhat, amely megnehezíti, hogy boldogan lépkedjünk a világban. A Leteo Intézet segít: „Ha még itt van, holnapra eltűnik.” (Egy tudós módszere segítségével az intézet dolgozói hozzáférnek az emberek tudatához és új emléktérképet készítenek, úgy állítják össze a múlt eseményeit, hogy a kellemetlen élményeket kitörlik az emlékezetből.)

„Ma van a kezelésem napja, a Leteo Intézet előtt állok a sarkon. Emlékek: néhányuk gyomron rúg, mások segítenek továbblépni, némelyik egy életre velünk marad, megint másikat magunktól elfelejtjük. Nem tudhatod, hogy melyik segít túlélni a csatatéren, ahol a rossz élmények puskagolyóként záporoznak. Ha szerencséd van, elegendő jó élményed van, hogy megvédjen.”

Aaronnak, a 16 éves fiúnak, aki eleinte nem tartja magát ennyire szerencsésnek, az életébe egyre több negatív élmény fészkeli be magát, amíg össze nem omlik körülötte a világ. Úgy gondolja, hogy a Leteo az egyetlen megoldás a számára.

Aaron egy átlagos gimnazista fiú, aki a szabadidejében képregényt rajzol, moziba jár, őrültségeket talál ki a barátaival, találkozgat a barátnőjével, és mindeközben keresztülmegy azokon a mindennapi nehézségeken, amiken a korabeli fiúk mindannyian. Amikor az olvasó belecsöppen Aaron történetébe, azonnal szembetűnik, hogy a fiú a látszat ellenére zavaros életet él. Már akkor kavarognak az érzései, mielőtt bekövetkeznék az első megdöbbentő felismerés. Azóta, hogy az édesapja öngyilkosságot követett el, Aaron a barátnője mellett kezdi újra felfedezni, hogy mi a boldogság, ám folyamatosan érezhető a sorokból, hogy ez az érzelem felszínes, mintha nem mélyről fakadna. A fiút barátok veszik körül, ám lassan kiderül, hogy nem is ismerik igazán, és amikor a legnagyobb szüksége lenne rájuk, akkor kilökik maguk közül. Aaron egy „új legjobb barátot” szerez, Thomast, akibe váratlan módon beleszeret, de az érzései nem találnak viszonzásra. Mindenki elfordul tőle, amikor kiderül, hogy csak a fiúk mellett találhatja meg a boldogságot, a szerelmet. Akármennyire szeretné is ezt megváltoztatni önmagában, nem képes rá. Még az emlékek kitörlése sem jó megoldás erre a problémára. Amikor már úgy tűnik föl, hogy ennél rosszabb nem lehet, rájön, hogy mégis.

Aaron számára világossá válik, hogy egyszer már túlesett egy emléktörlésen. Hirtelen visszatér hozzá minden elpusztítottnak hitt emlékkép a múltjáról.

„Egyszerre érzem minden elkövetett hibámat, minden újra és újra elkövetett tévedésemet, az összes be nem gyógyult sebet a szívemen, és egyre erősebben, ahogy a régi világom súlya rám nehezedik és összenyom. Ha felnyitnátok, biztos, hogy két különböző ember két szívét látnátok egyszerre dobogni, mint amikor a Nap és a Hold egyszerre van fent az égen, egy olyan szörnyű napfogyatkozás, amit csak én látok.”

Ez a könyv olyan kérdéseket vet fel, amelyek feltehetően mindenkiben megfogalmazódtak már, de a válaszokat csak kevesen képesek megtalálni. Mit tegyünk a rossz emlékeinkkel, hogy velük együtt is boldogok lehessünk? Tényleg jobb lenne az életünk, ha teljesen elfeledkezhetnénk róluk? Milyen hatással van azokra az emberekre az emlékvesztésünk, akik körülöttünk élnek, vagy éppen azokra, akiket elfelejtettünk? Mi magunk is változtathatóak vagyunk az emlékek törlésével? Boldogok lehetünk, ha mi választjuk meg, hogy milyenek szeretnénk lenni? Tényleg kitörölhető vagy átalakítható, ami belénk ivódott?

A többi között ezekre a kérdésekre válaszol az Inkább boldog. A boldogságkeresésre olyan választ kínál, amely mindig is előttünk volt, csak nem vettük észre magunktól. Ezért is érezzük hitelesnek a regényt.

A Menő Könyvek úgy népszerűsíti a könyvet, hogy vigyázat, mert „metrón sírós”. Elsőre egy könnyen olvasható, közvetlen szöveggel találjuk magunkat szemben, de a laza stílus mögött mélységesen mély, gyönyörűséges érzelmek rejtőznek, amelyeket ha felszív az olvasó szíve, könnyen feltörhetnek, hogy könnyként oldják fel a könyvet birtokló érzelmi súlyait is.

Történnek olyan szomorú dolgok az életünkben, amelyeket nem mi választunk magunknak, váratlanul lépnek be a világunkba, de az csak rajtunk múlik, hogy a boldogságot keressük vagy sem a mindennapjainkban. „Képesek vagyunk megtanulni, hogyan legyünk a nekünk osztott lapokkal inkább boldogok, mint sem” – írja a szerző a könyv utószavában.

Adam Silvera: Inkább boldog. Menő Könyvek, 2018; 336 oldal.