Rejtett történetek a Műcsarnokban

Gazdag programsorozattal, a múlt esztendőkben megszokott kiállítások folytatásával, művészeti tematikájú konferenciákkal, az ifjúság művészeti nevelését célzó pedagógiai rendezvényekkel várja látogatóit az idén is a Műcsarnok – hangzott el a múlt esztendőt értékelő, illetve az idei látnivalókat ismertető mai sajtóeseményen.

A Műcsarnok 2017-ben 23 kiállítást rendezett, melyhez kapcsolódóan 8 katalógust, 12 ingyenes ismeretterjesztő kiadványt és két, ugyancsak ingyenes leporellót adott ki. A Műcsarnok tavalyi programjában hangsúllyal jelentek meg határon túli magyar művészeti szereplők: Jozef Suchoža, a besztercebányai és a kassai dizájnképzés diákjai, továbbá Alex Webb, Olga Tobrelutz, Sebastião Salgado, a Cipőmágia kiállítás tervezői és Andrej Tarkovszkij munkái. A kiállításokhoz összesen 186 alkalommal zenei, színházi, irodalmi, filmprogramok, konferenciák és múzeumpedagógiai foglalkozások kapcsolódtak 220 előadó közreműködésével.

A múlt négy évben kialakult gyakorlat szerint az idén is maximálisan kihasználják Műcsarnok építészeti adottságait. Az alaprajz szerint háromhajós bazilika, az íves apszissal összesen 12 teremként funkcionál. Ezt egybenyitva egyedül csak a Műcsarnok leglátogatottabb eseményénél, a Nemzeti Szalonoknál rendezik be egy kiállításként. Az idén a Népművészeti Nemzeti Szalont fogják így bemutatni.

A tavasz hagyományosan a friss bemutatók időszaka. Miként két évvel ezelőtt a „Frissen” című, szakmailag nagy elismerést aratott kiállítás alkalmával, ezúttal „Kilenc műteremből” címmel mutat be új műveket kilenc kortárs festőtől/festőnőtől, installáció-alkotótól, keramikustól. Minden művész egy-egy termet kap, s a Műcsarnok egy-egy kurátora gondozza és értékeli a műveket, értékeli friss műveiket a közös katalógusban.

Ugyancsak hagyományosan a tavasz az ideje a Derkovits-ösztöndíjasok kiállításának. A tárlatot a zsűri döntése után 10 nappal nyitják meg.

A Budapesti Fotófesztivál a főváros kulturális kínálatának jeles programja lesz. Szarka Klára fotótörténész, a Budapest Fotófesztivál nyitókiállításának, Sandro Miller tárlatának kurátora elmondta: az amerikai fotográfus John Malkovich-csal a fotótörténet ikonikus alkotásait fényképezte újra. A látogatók körében igen népszerű Szalonok az idén a népművészet bemutatásával ciklust zárnak. Immár szintén hagyományosan a Szalon nyitója a Budapesti Tavaszi Fesztivál egyik eseménye, amely az idén a jó egyeztetésből adódóan a fesztivál-programok között nagyobb hangsúlyt kap. A Budapesti Tavaszi Fesztivált záró köztéri esemény, a Promenád a Műcsarnokhoz érkezik, s így bevezeti az érdeklődőket a Szalonba.

Az őszi vezető kiállítás harmadik éve olyan témákkal foglalkozik, amelyek közös hajónk, Gaia, a Föld sorsát érintik. A Természetművészet és a Genesis tárlatok után az idei nagyobb léptékű kiállítás címe: Rejtett történetek. A kiállításon három helyszín, három történeti sík jelenik meg összefüggések, asszociációk, áthatások szövedékeként. A kiindulópont: a 19. század utolsó harmadában világszerte kibontakozó társadalmi reformmozgalmak, amelyeknek egyik nagy áramlata a Közép-Európában hangsúllyal megjelenő „életreform” volt. Ezt a gyűjtőfogalmat a nemzetközi szakirodalom az ebben az időszakban virágkorukat élő modernizáció-kritikai mozgalmak összefoglaló elnevezésére használja, amelyek közös jellemzője a természethez való visszatérés, az öngyógyítás, az elveszett kozmikus teljesség, a spiritualitás keresése. Az életreform-mozgalom elsődlegesen az ember és természet, ember és munka, ember és isten kapcsolatát a „menekülés a városból” civilizációkritikai jelszavával összekapcsoló reformtörekvések együttesét jelenti. Ezeknek a 20. század elején virágkorukat élt, később több hullámban, például a 1968-i mozgalmak, majd bizonyos elemeiben a posztmodern, illetve a New Age mentén újjáéledő, majd intézményesülő modernizáció-kritikai mozgalmaknak a társadalmi konvenciókat átformáló életforma-elemei, reform-, illetve utópisztikus ideológiái visszatérnek napjaink számos vallási, politikai, gazdasági művészeti irányzataiban. A kiállítás dokumentumokat mutat be a 19. század vége, a 20. század eleje közép-európai, egymáshoz lazán kapcsolódó szellemi, pedagógia és művészeti törekvéseiről. Közvetlenül erre épülve Mednyánszkytól Gulácsyig azon alkotók műveiből mutatnak be szűk válogatást, akik számára az életreform-mozgalom inspirációt, hitvallást, spirituális elmélyülést adott. A „Rejtett történetek” című kiállítást a Műcsarnok mellékhajóiban kortárs művészek, így Gaál József, Földi Péter nagyszabású egyéni tárlata egészíti ki.

A Kamaraterem és a Műcsarnok #Box kiállítási gyakorlatát úgy alakították, hogy a nagy kiállítások átépítése idején egy napra sem legyen zárva a Műcsarnok. A Kamaraterem első kiállítása a fiatalon elhunyt Török Richárd szobrászművészre emlékezik. Itt rendezik meg - az Iparművészeti Múzeummal és a nevét viselő szakgimnáziummal közösen – Kozma Lajos emlékkiállítását, valamint az üveget újszerűen, gyakran építészeti környezetben alkalmazó Bojti András tárlatát.

A Műcsarnok kis alapterületű földszint alatti kiállítóterme az előző években sorozatként adott helyet fiataloknak, a művészeti felsőoktatásból éppen kilépett alkotóknak. Ugyanez a tér volt a helyszíne a tehetséggondozó programoknak is. Ezúttal – az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karával együttműködve – új típusú tehetséggondozó program mutatkozik be.

A művészetpedagógia szokásos gyakorlatával szemben – ahol a múzeumi pedagógus egy adott kiállítást értelmez a fiatalok számára – a programban a fiatalok és mentoraik együtt építik fel a projekt terét, együtt választott témára: kortárs képző-, táncművészeti, filmes, drámai és zenei művekből, eseményekből. Az első témája maga az iskola lesz: hogyan működik, mire való.

Az idei #Box-kiállítások között lesz a Sümegi György által összeállított grafikai tárlat, amely az emlékezés a képzőművészet nyelvén 1956-ra.

Ahogy az előző években is, a Műcsarnok minden kiállításához katalógus és/vagy „újság” készül, amely a tárlatok megnyitójára jelenik meg. Az idén négy kötet megjelenését tervezik. Tavalyról áthúzódó és még „Az első aranykor” című, nemzetközileg is jegyzett kiállításhoz kapcsolódik „Az Osztrák–Magyar Monarchia, mint művészeti színtér” című kétkötetes kiadvány.

Az év második felében jelenik meg egy művészetpedagógiai szövegválogatás. A téma eddigi műcsarnoki törekvéseit és friss nemzetközi elképzeléseket gyűjt egybe. Ugyancsak őszi megjelenésű az a szöveggyűjtemény is, amely a Magyarországon alig ismert életreform-mozgalmakat mutatja be osztrák, német, olasz és angol szerzők tollából.

A művészetpedagógiai programok célja, hogy minden korosztály számára élvezetessé tegye az időszakos kiállításokon bemutatott műalkotások megtekintését. Éppen ezért az idén is tartanak osztályfoglalkozásokat és nyári táborokat általános és középiskolások számára.

Kiállításaihoz szorosan kapcsolódóan, rendszeres bemutatkozási lehetőséggel teret és alkalmat kínál a Műcsarnok a kortárs kultúra különféle műfajai, művészeti ágai figyelemmel kíséréséhez. Rendszeresen rendez kortárs zenei, jazz-, világzenei koncerteket, színházi, tánc- és performanszokat, bemutatókat, irodalmi sorozatokat, filmprogramokat.