Konfliktusok hálójában – Balázs professzor nyilatkozata az Infovilágnak

A világhelyzet, Európa és hazánk a nemzetközi politika turbulenciái közepette – erről a témáról tartott átfogó előadást az Európa Klub évnyitó rendezvényén Balázs Péter. A korábbi EU-biztos, a Bajnai-kormány külügyminisztere, a CEU professzora mondanivalójára és következtetéseire kíváncsi közönség – egykori miniszterek, diplomaták, politológusok, más aktív szakmabeliek - zsúfolásig megtöltötték a budapesti, Szabadság téri egyik bankszékház nagytermét, hogy Inotai András nemzetközi közgazdász felvezetése után meghallgassák az „Európai kitekintés 2018-ra” alcímű összefoglalót, majd utána hozzászólásokkal, kérdésekkel tegyék az estet még emlékezetesebbé, tartalmasabbá. (Kép: ceu.edu)

 

Az előadó mindenekelőtt arra hívta fel a figyelmet, hogy a világhelyzet a múlt században megtapasztalt váltakozás – háborúk, majd nyugodtabb periódusok – után ismét a konfliktusok gyakoribbá válásának időszakába jutott. Most azonban a korábbi kétpólusú világ többpólusúvá vált, s az egyes válságok mögötti erők is változatosabbak. Legutóbb 1975-ben Helsinkiben rögzítették az európai hatalmak a status quót, ám ez a kilencvenes években felbomlott, kifejeződve a jugoszláv háborútól a kelet-ukrajnai válságig számos módon. Európát azóta is a bizonytalanság jellemzi, államok szűntek meg, országrészek kívánnak önállósulni – és ez még csak az öreg kontinens drámája. Bizonytalanság a jellemző Amerikára, a Közel-Kelet kiszámíthatatlanul forrong, Kína manőverezi magát előre, miközben mellette Korea válsággóc-jellege erősödik (bár ezen a legutóbbi phenjani fuvallatok enyhíteni látszanak). És ezek a konfliktusok éreztetik hatásukat Európában is…

Balázs Péter a továbbiakban három részre bontotta mondanivalóját: 1., milyen külső konfliktusok hatnak most Európára? 2., melyek hatnak Európán belül? és 3., Magyarországot mennyiben érinti mindez? Közelünkben a legfőbb konfliktusforrásként Oroszországot jelölte meg, amelynek nincs szándékában visszatérni a korábbi állapotokhoz, meg kívánja állítani a 90-es évektől általa tapasztalt nyugati expanziót, s diplomáciával (eurázsiai együttműködés), erővel (Krím), vagy a kettő ügyes kombinálásával (Szíria) igyekszik megvalósítani elképzeléseit. Európán belül pedig partnereket, szövetségeseket keres, amelyek lehetnek személyek, csoportok, pártok, mozgalmak, de akár államok is – mint például Magyarország…

Az előadás felvázolt programjának megfelelően hazánk nemzetközi tevékenysége számos alkalommal terítékre került az est folyamán, s többnyire nem pozitív megfogalmazásban – mindenekelőtt az Európai Unióval összefüggésben. Egy tudósítás keretében nincs hely és mód arra, hogy ennek valamennyi részletét kibontsuk, de az egyértelmű, hogy a rendszerváltási időszakban és utána is jó ideig a kelet-közép-európai térség „mintadiákjának” tekintett Magyarország egyre hátrább csúszik a nemzetközi tekintély európai ranglétráján.

Nem kifejezetten ezzel kapcsolatban, de Balázs Péter idézett egy anekdotát Deák Ferencről. A „haza bölcse” egyik előadását megzavarta egy későn érkező fiatalember, aki a terembe csörtetve igyekezett helyet találni. Deák biztatta, hogy üljön már le, mire az illető azzal mentegetőzött, hogy az asztalvéget keresi. Mire Deák Ferenc: Nyugodtan leülhet bárhová, ott lesz az asztal vége…

…és a V18?

Az előadást követően megkérdeztük Balázs Pétert, hogy a nemrégen szárnyat bontott, korábbi politikai személyiségekből összeállt V18 csoport – amelynek ő az egyik alapítója, szervezője – bővült-e, és mi módon bontakozik ki tevékenységük, amelynek célja tanácsadás, a társadalom objektív tájékoztatása az ország előtt álló problémákról és feladatokról. Az Infovilág érdeklődésére a professzor elmondta: a V18 most építkezik, hogy mozgalommá szélesedjék. Jelentkeztek civil szervezetek, hálózatok a kapcsolat felvételére, máris sok helyre hívják őket előadásokra, vitafórumokra. Tudvalévő, hogy a jelenlegi tizenegy tag többféle politikai árnyalatot képvisel, s a meglévő összetartásukat, együttműködésüket megőrzendő csak óvatosan foglalkoznak a bővítéssel. „Én nagyon nyitott vagyok erre, valahol a csoport közepén állok, ezért minden irányba tudok kommunikálni. Ezt társaim talán el is fogadják, bár nem mindenki van így, féltve a belső egyensúlyt és törekedve arra, hogy ez ne billenjen vagy boruljon fel.” Támogatókra, együttműködőkre azonban mindenképpen számítanak, tevékenységük technikai feltételei – internetes honlap, hasonlók – most formálódnak, azonban mielőbb ki akartak lépni a nyilvánosság elé, mert három hónappal a választások előtt kitapintható az igény a véleményük iránt.