Életminőség és vásárlóerő Magyarországon
Az életminőség egyik fontos szegmense a vásárlóerő. Minél több árut és szolgáltatást tud megvásárolni a lakosság, annál több kiskereskedelmi egység, étterem, szórakozóhely lesz helyben, s egyre több kulturális, egészségügyi, oktatási és egyéb szolgáltatót tud fenntartani egy-egy település. Ezek pedig önmagukban is növelik a foglalkoztatást, ami tovább javítja az életminőséget. (Illusztráció: Sputnik Deutschland)
A GKI Gazdaságkutató Zrt. megbecsülte a települések vásárlóerejét (teljes jövedelem) a 2009–2016. évekre. A becslések során felhasználta a NAV és a KSH megfelelő adatsorait (nettó keresetek, nyugdíjak, vállalkozói jövedelmek, önkormányzati juttatások, stb.). Az egy személyre jutó vásárlóerő 2016-ban 1,2 millió forint volt átlagosan Magyarország településein. A falvak, városok, megyei jogú városok és a kerületek között azonban nagy eltérések mutatkoztak (a legszegényebb és a leggazdagabb település között csaknem 3 millió forint volt a különbség). Az egy személyre jutó települési vásárlóerő a következő ábrán látható.
Forrás: NAV és KSH adatok alapján GKI számítás
Az egy személyre jutó vásárlóerő 280 településen nem haladta meg a 800 ezer forintot sem; 558 településen 800 ezer és 1 millió között volt az átlag, 1–1,2 millió forint 895 településen és a budapesti VII. kerületben; átlagos, 1,2–1,4 millió forint volt 787 településen és a főváros négy kerületében. Átlag feletti 1,4-1,6 millió volt 442 településen és Budapest hat kerületében.
Kiemelkedők 189 település és a főváros 12 kerületének a körülményei, ahol 1,6 millió forintnál is nagyobb volt az egy személyre jutó vásárlóerő. Az ábrán jól látható, hogy elsősorban Észak- Dunántúlon, illetve Közép-Magyarországon találhatóak az átlag feletti vásárlőerővel rendelkező települések. A szegény települések Észak-Kelet-Magyarországon és Dél-Magyarországon találhatók. A 2016-i helyzetképet árnyalhatja, ha a hét év alatt végbement változásokat is megvizsgáljuk: vajon felzárkózóban vagy leszakadóban vannak a szegény települések. Ezért megvizsgáltuk a 2009–16. közötti vásárlóerő-változást is.
Forrás: NAV és KSH adatok alapján GKI számítás
A vásárlóerő-változás – az inflációt nem számítva is! – negatív volt 55 településen és a budapesti XIX. kerületben, 156 településen és 4 fővárosi kerületben viszont stagnált. Ezek voltak azok, amelyek számára negatív változással járt a múlt évek jövedelemnövekedése; 677 településen és két budapesti kerületben átlag alatti, 15–30%-os nominális vásárlőerő-gyarapodás ment végbe. Átlagos (30–45%-os) 1218 településen és a főváros hét kerületében volt megfigyelhető, 967 településen és hat budapesti kerületben átlag feletti, 45–80%-os volt a jövedelembővülés. A maradék 78 településen és három, fővárosi kerületben kimagasló, 80% feletti vásárlőerő-gyarapodást tapasztaltak a szakemberek.
A két ábrát összevetve látható: ahol 2016-ban magas volt az egy személyre jutó vásárlóerő, rendre ott volt a legnagyobb a változás is, tehát a gazdag települések előnye tovább nőtt, a szegények viszont egyre jobban leszakadtak.
