Megemlékező tudósítás a doni katasztrófáról – háttér és okok nélkül

Nincs még egy napja, hogy Északnyugat-Dunántúl legnagyobb városának lapja tudósításban számolt be arról, hogy a doni katasztrófa hőseire emlékeztek a településen. A megyeszékhely egyik templomában. A 12 soros tudósítás korrekten közli, hogy éppen 75 évvel ezelőtt kezdődött a szovjet Vörös Hadsereg támadása a Don-kanyarban – és ezt most csak mi fűzzük hozzá: ez volt a magyar hadtörténelem legnagyobb emberáldozattal járó eseménye! –, ahol a 2. magyar hadsereg 207 ezer katonájából legalább 100 ezer elesett. A tudósítás idéz egyéb forrásokat, amelyek szerint az emberveszteség 93 500, 120 000, illetve 148 000 is lehetett, továbbá „máig nem ismert” a sebesültek és a fogságba esettek száma.

A tudósításból kiderül, hogy „az ellenfeléhez nem mérhető felszereléssel és fegyverzettel rendelkező hadsereg katonái haltak hősi halált a szovjet fegyverek által vagy a fagy miatt”. Arról egy szó sem olvasható (feltehetően azért, mert a templomi rendezvényen sem említtetett), végül is mit kerestek a magyar honvédek a szülőhazájuktól mintegy 1500 kilométerre húzódó fronton? Milyen magyar érdekeket szolgáltak-védtek magukat beásva a mínusz 40 fokos fagyban elképesztően rossz felszereléssel, gyakorlatilag mindennemű utánpótlást nélkülözve? Ki volt a felelős legalább 150 ezer magyar család, köztük a mi családunk tragédiájáért? Emellett tízezrével hajtották az elfogott magyarokat is a haláltáborokkal fölért hadifogoly-táborokba: útközben megszámlálhatatlanul sokan dőltek ki a sorokból ennivaló és a fagytól védő ruha, lábbeli híján, végelgyengülés következtében.

Ugyanaz a m. kir. parlament, kormány, hadvezetés, politikusi garnitúra – élén a legfőbb hadúrral, nagybányai Horthy Miklós ellentengernaggyal – követte el a haza- és nemzetárulást, amelyik jó esztendővel később a másik megbocsáthatatlan, halálos bűnt is a nemzet ellen, amikor ugyancsak szolgai módon meghajolva a német náci akarat előtt, saját állampolgárainak százezreit küldte koncentrációs és haláltáborokba.

Igen tisztelt tudósító kollégák, szerkesztők és laptulajdonosok! Ideje lenne végre nem elfogultan, hanem tárgyilagosan, a tények közreadásával beszámolni napjaink eseményeiről, és ha rendezői, házigazdái tudatlanságból vagy szándékkal, esetleg gyatra érdekeiktől vezérelve „elfeledkeznek” is az igazság teljes kibontásáról, legalább az újságíró (vagy a magát annak nevező) igyekezzék tisztességgel tájékoztatni a mostaninál többet érdemlő olvasót, hallgatót, nézőt.

Újságírónak lenni ugyanis szolgálat, hitelesen tájékoztatni: kötelesség.     

U.i.: a város nevét viselő hírportál szóban forgó 12 soros tudósítását öttel több, 17 fényképfelvétel egészíti ki a megemlékezés szereplőit, közönségét megörökítendő.