Arany: nem hamis, ám fényezhető

Arany János ellenáll. Nem csak úgy, ahogy a szűz lányok szoktak, hogy jaj, én soha, meg mit szólna az anyukám, Arany János megfeszül, bekeményít, felőle kihalhat az emberiség, ő akkor sem adja magát. Arany János nem kocsmázik, még egy felest sem lehet neki fizetni, hogy megenyhüljön, nem vásárol a hentesnél, a félre tett, tisztított pacal nem csábítja, ráadásul közbeszerzésen sem indul, neki mindegy, ami nekünk nem, hogy ki is a győztes. (Képek: Zsigmond László)

Arany János igazi partizánként, 1848, 1956 valódi hőseként viselkedik, ellenáll. A színpad, az akusztikus hangzavar neki idegen, A képmutogató című zenés látványszínház nem az ő világa. Arany János olyan, mint Rejtő Jenő, François Villon vagy József Attila, kaland az élete, toll a fegyvere, mindenről tud szépen, izgalmasan beszélni, de inkább az akasztófa, a Vérmező, mint a színpad. Lehet, hogy Arany Jánosnak szép a hangja, de őt magát, nehéz megénekelni. A bőrébe lehet bújni, de mint a kígyó, levedli, aztán ott áll egy tehetséges, jóravaló fiatalember, Arany János bajuszával, kapcsos könyvével, Petőfi barátságával, Ferenc József méltatásával, akadémiai tagságával, unokájával, de ő akkor is Szatmári Attila, színész, énekes, és marad Szatmári Attila, mert Arany János ellenáll, csak az emlékeit, a balladáit küldi a színházba, ő maga nem lesz képmutogató.

Pedig mennyi szorgalom, ötletesség, alázat került a meghívójába. A szándék: bemutatni, egy kicsit méltatni, a kezét fogva magyarnak lenni, ez már megérne egy kutyabőrt. De nem Arany János marad a verseskötetben, a színpadra, ha tehetné, inkább küldené Demjén Rózsit, még csak 70 éves, a szövegei szépek, ő tud szórakoztatni, majd csápol a publikum.

Fülöp Dorina irányításával táncolhatnak a színészek: Kovács Zsuzsanna, Pataki Szilvia, Ágoston Péter, Gémes Antos, Szatmári Attila, Szűcs Sándor, aztán énekelhetnek, zsonglőrködhetnek, a levegőbe emelkedhetnek, cipelhetik a keresztet, nekik akkor is Arany János a legnagyobb teher. Nullás kilométerkő, el kellene mozdítani, de marad, mert a távolság csak hozzá mérhető. Szóval, ne kerteljünk, Arany János nincs Arany János nélkül! Előadás van a Pesti Magyar Színházban, ez a természetes, ahogy a gyárban megy a futószalag, itt is kihasználják a munkaidőt, a szakma inasai százlábúként futnak be minden távolságot, a kreativitás sem hiányzik a raktárból, a vetített háttér, az aradi vértanúk tetemének elhelyezése, nem a perc töredékének a szüleménye. Érezhető, hogy az alkotók, a rendező, Lengyel Ferenccel az élen, akarják a sikert és ezért mindent megtesznek. A nézők a szándékot értékelik, zárótapsuk őszintén lelkes, sok a tanodás, biztatni kell őket, meg is érdemlik.

A képmutogató nem bukás, messze attól, csak nem siker. Igazából senki sem hibáztatható ezért. Arany egyik kortársa, az esztéta, Greguss Ágost azt mondta, hogy a ballada tragédia dalban elbeszélve. Talán innen az ötlet, hogy legyen egy zenés összeállítás, látványszínház néven, Arany János műveiből. Ha valaki egy kicsit is képben van, az tudja, hogy Arany költészete szinte lerúgja magáról a dallamot, a hosszú sorok hajlíthatatlanok, a véres balladák pedig csak akkor igazán látványosak, ha krimisorozatban adja valamelyik tévécsatorna. Kivétel persze van, ráadásul olyan, hogy száj tátva, szem kimeredve marad tőle. Valamikor, a 20. perc környékén, amikor már minden előítélet megfogalmazódik, bejön a színpadra egy Kossuth-díj.

Önmagában nincs ebben semmi rendkívüli, manapság már talicskával lehet tolni a kitüntetéseket, a szolgai hűség minősít, nem a teljesítmény, de ez a díj ékszere Hámori Ildikónak, ha nincs nála, akkor is viseli, és mindenki látja, hogy az övé. „Szilágyi Erzsébet levelét megírta…” énekel, és kiderül, hogy balladát lehet fülbemászón, ugyanakkor drámain előadni. Hámori Ildikó megtölti a színt élettel, ha mellette lenne Arany János, biztos, hogy megölelnék egymást. A dal szépsége, az előadó kisugárzása még azt is feledteti, hogy az előadásnak nincs célközönsége. A képmutogató, a kötelező iskolai irodalom ellenére sem gyerekvonzó, a felnőttek többségének pedig Arany már csak fácán a sörös dobozon, a diszkontba megy érte, nem a színházba. A képmutogató ráadásul rossz időben, a jelent és múltat másként értékelő, kettészakadó társadalomban próbál mondani valamit Arany koráról.

Igazán borzalmas, és nem a Pesti Magyar Színháznak köszönhetően, hogy a kiegyezés, a kivégzés, a mártíromság, a zsidó szinte székenként mást jelent, és talán ezért sem akar Arany János most elvegyülni a tömegben, az önkényről, a szabadságról, a nemzetiségiekről beszélni, mert lehazaárulózhatnák. Marad tehát, ahol van, egy dísztáviratban megköszönheti a produkcióban részt vevők munkáját, és félszegségén felülkerekedve, talán egy randevúra elhívhatja Hámori Ildikót. Mindketten megérdemelnék, korkülönbség nem számít…

A Képmutogató – zenés látványszínház Arany János verseiből. Szerkesztő-forgatókönyvíró: Lengyel Ferenc Jászai Mari-díjas. Bemutató: január 12-én. Az Artium Magister Nonprofit Kft. és a Pesti Magyar Színház közös produkciója. Közreműködnek: Hámori Ildikó, Kossuth– és Jászai Mari-díjas, Érdemes és Kiváló művész. Kovács Zsuzsanna, Pataki Szilvia, Ágoston Péter, Gémes Antos, Szatmári Attila, Szűcs Sándor, Fülöp Dorina, valamint a Pesti Magyar Színiakadémia növendékei. Díszlet-jelmez: Kovács Yvette Alida. Grafikai tervező:Petényi Orsolya. Videó animátor: Török Eszter. Vezető 3D animátor: Papp Zoltán Gábor. Videó animáció rendező: Pacsorasz Viktor. Videóanimáció-supervisor: Kolostori Gábor. Látvány-supervisor: Lengyel Ferenc Jászai Mari-díjas. Bábok: Meilinger Zita. Szerkesztő:  Deres Péter. Zene: Vecsei László. Korrepetitor: Magony Enikő. Koreográfus: Fülöp Dorina. Súgó: Balázs Éva. Ügyelő: Losonczi Anita. Rendezőasszisztens: Juhász Andrea. Rendező: Lengyel Ferenc Jászai Mari-díjas.

Az előadásban elhangzó versek és szövegek: Előhang (összekötő szöveg), Nemzeti dal (Petőfi Sándor), A walesi bárdok (Arany János), Híd-avatás (Arany János), V. László (Arany János), Mi vagyok én? (Arany János), Ki vagy te?  (összekötő szöveg), Növünk együtt (Arany János), A kép-mutogató (Arany János), Mátyás anyja (Arany János), Tetemre hívás (Arany János), Népdal (Arany János), Rákócziné (Arany János), Vörös Rébék (Arany János), Ágnes asszony (Arany János), Az örök zsidó (Arany János). Tamburás öregúr (Arany János), A vén gulyás temetése (Arany János).