Elment egy igaz ember: Brandeisz Elza
Aki megment egy életet, egész világot ment meg – áll a Talmudban. A ma, életének 111. esztendejében Sopronban elhunyt, a hűség városától nem messzi Ruszton született Brandeisz Elza aligha olvasta az ókori zsidóság enciklopédiáját, neki éppen keresztény lelkiismerete, erkölcse diktálta azt, amit tett: emberéleteket mentett. Egy olyan korban, amikor a sajátját, sőt hozzátartozóiét is veszélyeztette. (Brandeisz Elza "A Világ Igaza" kitüntetésével / foto: Magasi Dávid, Kisalföld, 2012. aug. 2.)
Önfeláldozó bátorságként is jellemezhető Brandeisz Elza életmentő cselekedete a magyar és a világtörténelem legsötétebb, leggyászosabb időszakában, amikor a király nélküli Magyar Királyság első számú közjogi méltósága az akkori törvényhozás gyalázatos asszisztálásával magyar állampolgárok százezreit szolgáltatta ki a náci birodalomnak, és küldte halálvonatok sokaságával őket a haláltáborokba.
Brandeisz Elza gyámolítottjaira is ez a sors várt volna. A nemzetközileg ismert mozgásművész és tanár 1944-ben a balatonalmádi otthonába fogadta be – ismerősei közvetítő ajánlása után – Sorosné Júliát és fiát, az akkor 13 éves Györgyöt. Igen, arról a Soros Györgyről van szó, aki az 1980-as évek végétől anyagi és erkölcsi támogatást nyújtott Orbán Viktornak és fiatal, akkor még demokrata, a rendszerváltást előkészítő társainak, és akik (néhány kivételtől eltekintve) ma gyűlölni való ősellenségnek bélyegzik meg az emberbarát magyar–amerikai pénzembert.
A háború talán sosem emlegette Brandeisz Elza, hogy kiket bujtatott otthonában, kiknek az életét mentette meg. Mások kutatták föl az életmentő tanárnőt, és javasolták „A Világ Igaza” kitüntetésre, amelyet – sok derék magyar emberrel együtt – meg is kapott jó két évtizeddel ezelőtt.
A pedagógusként és az evangélikus egyház világi segítőjeként tevékenykedő Brandeisz Elza egy közügyben végül mégis csak gyámolítottjához fordult segítségért. Már Sopronban élt, amikor egykori, vörösberényi iskolájának kért anyagi támogatást a magyarországi átalakulást nagyvonalúan istápoló Sorostól. Az iskolaavatón részt vett és beszélt Soros György is: „Azért mesélem el ezt a történetet, mert remélem, hogy a gyerekek majd megkérdezik tanáraiktól, tulajdonképpen mi történt 1944-ben, miért volt az, hogy ez a bácsi akkor elpusztult volna, csak azért, mert zsidó. És remélem, a tanárok, amikor válaszolnak, megemlékeznek arról, hogy voltak olyan jó emberek, mint Brandeisz Elza. Aki önzetlenül és nagy kockázatot vállalva segített. Mert ha minket elfogtak volna, akkor őt is megölték volna…”
Brandeisz Elza, egy az igaz emberek sokaságából, a sorstól kapott kivételesen értékes, hosszú élete lezárultával, ma végleg elszenderült. Megtette, amit szíve s lelke diktált neki, életeket mentett, s a maga módján a világot is megmentette.
Olvasóink figyelmébe ajánljuk Soros György "Brandeisz Elza emlékére" című jegyzetét az Élet és Irodalom LXII. évfolyamának 2018. január 12-én megjelent 2. számából (Az írás kattintással elérhető).
