Kémek, korok, életek – Erica Glaser Wallach és Noel H. Field története

Különleges történelmi könyvet vehet kézbe az olvasó a Libri Könyvkiadó Kft. és a Magyar Nemzeti Levéltár gondozásában. Sokrétű, sűrű, súlyos olvasmány Noel H. Field, amerikai kommunista kém, és nevelt lánya, Erica Glaser Wallach drámai története; mindketten a hidegháború frontvonalán találják magukat. (Kép: "Sztálin utolsó amerikai kémje")

A téma ismerős: Kelet-Európa történelme, kreált koncepciós perekkel súlyosbítva. A főhős Noel Field pacifista gondolkodású, aki később a kommunista eszmék híve lesz, s még a börtönévek sem ingatták meg hitében. Élettörténetével eddig is jó néhányan foglalkoztak. Így például Werner Schweizer német rendező dokumentumfilmben. A magyar származású amerikai újságíró Kati Marton személyesen ismerte, életrajzot írt róla. (Kép: "Sztálin utolsó amerikai kémje")ok olvasása során bontakozik ki a Magyarországon börtönbe vetett Field házaspár és a Gulágon raboskodott nevelt lánya, Erica Glaser Wallach drámája, s hármukon keresztül a kor, amelyben éltek. Családregény, amelyet – miként némi túlzással mondani szokták – a hidegháború írt.

Noel Haviland Field (1904–70) Londonban született. Anyja angol, apja New England-i kvéker családból származott. A biológus-kutató apa az első világháború alatt Svájcban dolgozott, így Noel az iskoláit németül végezte. Korai naplójegyzeteit, fogalmazványait egyetemista koráig szinte kizárólag németül írta.

Apja halála után, 1922-ben a család az Egyesült Államokba költözött. Noel Bostonban belépett egy kvéker irányítás alatt álló békeszervezetbe. Felvették a Harward Egyetemre, ahol négy helyett két év alatt befejezte tanulmányait. Az egyetemet követően otthagyta a békemozgalmat, mivel az amerikai külügyminisztérium szolgálatába állt. Washingtonban kezdett kommunista irodalmat olvasni, s oroszul tanulni. A Szovjetunió szimpatizánsaként 1936-ban már az ENSZ elődje, a Népszövetség alkalmazottja, s valószínűleg szovjet hírszerzésnek dolgozott. Önmagát kommunistának és világbéke-harcosnak tartotta. Az 1930-as években Svájcban lépett kapcsolatba a szovjet titkosszolgálattal és minden bizonnyal ott lett az ügynöke is. Ugyanakkor a háború alatt a CIA jogelődje, az OSS számára is dolgozott. Spanyolországban, ahol 1938–39-ben a Népszövetséget képviselte, találkozott a Glaser családdal. Noel embereket mentett a spanyol polgárháborúban, majd a világháború alatt is.

A nevelt/fogadott lánnyá vált Erica családja Németországban, a pomerániai Schlawe kisvárosban élt. Édesapja zsidó származású orvos. A náci eszmék terjedése elől Spanyolországba költöztek. Erica akkor 14 éves volt. A lány ápolónő lett, s 1938-ban tífuszfertőzést kapott. Madrid eleste után szüleinek menekülniük kellett, és őt betegen magára hagyták az egyik helyi kórházban. Glaserék egy németül beszélő svájci–amerikai házaspárt, Noel és Herta Fieldet kérték meg, hogy segítsenek a lányukon; megtették, a gyerekkel Genfbe utaztak, ahol Erica két évig élt együtt Noelékkel. Az akkor 16 esztendős Erica szülei Angliában telepedtek le.1940-ben a Field házaspár Marseille-be költözött. Erica akkor már egyetemista, Svájcban maradt. Bár kevés időt töltött együtt nevelőszüleivel, mély érzelmi kapcsolat alakult ki közöttük, mint ezt későbbi leveleikből is kiderül. A házaspár 1942 novemberében tért vissza Svájcba, miután a náci Németország megszállta Franciaországot. Erica abban az évben belépett egy kommunista diákmozgalomba, valószínűleg Fieldék hatására.

A háború eseményei Noel Field számára többes, amerikai, svájci illetve kommunista identitásán keresztül értelmeződhettek. Lenyűgözte a Szovjetunió ereje, harca, csakúgy, mint azokat a nyugati értelmiségieket, akik Fieldékhez hasonlóan a harmincas években is baloldaliak voltak és a Szovjetunió bűvöletében éltek. Ugyanakkor jó amerikai, angol, svájci hazafiak is voltak egyben. Addig nem okozott ez feloldhatatlan konfliktusokat számukra, amíg hazájukat és a Szovjetuniót azonos oldalon tudták. Ám meghasonlottak, amikor felbomlott a koalíció. Noel Field és néhány hozzá hasonló idealista a Keletet választotta, ám kérdés, hogy mennyien önkéntesen. Elhatározásukat befolyásolhatta az Egyesült Államokban kialakuló kommunistaellenes boszorkányüldözés.

A háború után Noelt először még az ellenállóknak kijáró tisztelettel fogadták az Egyesült Államokban, ám később, az Alger Hiss elleni per idején kiderült, hogy szovjet kém volt. Noel abban az időben éppen Prágában tartózkodott, és nyilvánvalóvá vált, hogy keleten kell maradnia. Időközben elbocsájtották az Unitárius Segélybizottságtól, vélhetően kommunista kapcsolatai miatt. A sors kegyetlensége: 1949-ben tartóztatták le Prágában, ahol munkát keresett; onnan Budapestre szállították. Az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) börtönbe zárta, ahol az amerikai hírszerzés ügynökeként vallatta. Csaknem valamennyi hozzátartozóját letartóztatták, miután egymás után Noel keresésére indultak. Feleségét Prágából ugyancsak Budapestre hurcolták. Noel bátyját Varsóban fogták el. Ericát 1950-ben Kelet-Berlinbe csalták, ahol, mint imperialista ügynököt tartóztatták le, és Moszkvába szállították, majd a Gulágra száműzték. Öt esztendő után, miután ártatlannak nyilvánították, engedték szabadon. Moszkvába, majd Kelet-Berlinbe vitték, aztán egyszerűen átrakták Nyugat-Berlinbe.

A vasfüggöny nemcsak Európát vágta ketté, hanem történetünk két szereplőjét is véglegesen elszakította egymástól. A dokumentumok érthetővé teszik az egyik oldalon (Keleten) az elkötelezett kommunista tévelygéseit a történelem útvesztőiben, saját személyisége feladásának mozzanatait, míg a másik oldalon (Nyugaton) a kommunista ideológiával szakító asszony döntéseit, önmaga keresésének a történetét. Az egymást sok ponton keresztező szövegekből a hidegháború két szálon futó regénye bontakozik ki.

Noel Fieldet öt éven át fogva tartották és kínozták a magyar államvédelem börtöneiben. Az egyik legismertebb kelet-közép-európai kirakatper, a Rajk-per gyanúsítottja és egyben tanúja lett. Noel először a kihallgatások során ártatlanságát hangsúlyozza, majd a fizikai és lelki kényszer hatására végül beismerő vallomást tett. Elismerte, hogy az amerikai titkosszolgálatnak, az úgynevezett „svájci csoportnak” a tagja. Noel mindvégig pszichés problémákkal küzdött. Először az apja halála után volt ideg-összeomlása, és később is nehezen viselte a megpróbáltatásokat.

Noel az ÁVH-tól szabadulása után, a hazai viszonyokhoz képest, luxuskörülmények között egy Sas-hegyi villában élt, állandó megfigyelés alatt tartották, havi, akkoriban kiemelkedően magas, tízezer forintos apanázsból élt. Később, amikor fordítói munkát kapott, maga kérte havi juttatásának csökkentését. Noel halála után felesége, Herta köszönő levelet írt Kádár Jánosnak „az elvtársak, a párt törődéséért”.

Noel élete végéig hitt a kommunista eszmékben. Az igaztalan vádak, a szörnyű kínzások, a jéghidegben napokig tartó, alvás nélküli kihallgatások sem ingatták meg hitében. Mint írja: „Igen, most is kommunista vagyok, habár imperialista kémnek neveznek és árulóként bánnak velem. Mert akármit is gondoljanak vádolóim, én tudom, hogy ártatlan vagyok. Tudom, hogy talán csak hosszú idővel a halálom után, de az igazság ki fog derülni, engem pedig felmentenek”.

Erica aszabadulása után csak a családjának akart élni. Amerikai férjével, Németországban ismerkedett meg. Két gyermekét Erica öt esztendeig nem láthatta. Hosszas vizsgálatok után kapott engedélyt arra, hogy mint egykori kommunista szimpatizáns az Egyesült Államokba utazhasson. „Azt akarom, hogy semmi közöm ne legyen ehhez soha többé, és semmiféle politikához sem. Egyszerűen csak otthont szeretnék teremteni a férjemmel és a gyermekeimmel.”

A könyvet szerkesztette és az előszót , a jegyzeteket Majtényi György, Mikó Zsuzsanna, Szabó Csaba írta.