Demokratikus huszárok

Ülnek a lovon, látszatra vágtatnak. Választás közeleg, és a szakadék: Gyia! – mondják a huszárok, majd behúzzák a kantárt. Tárgyalnak összefogásról, összevesznek, kibékülnek, ahányan vannak, annyiféleképpen képzelik el a jövőt.

Ez ma a demokratikus huszárság: miniszterelnök-jelöltek, arcok a tévé képernyőjén, sok, kisebb nagyobb pont a közvélemény-kutatók listáján. A színük szürke, csak a hangjuk hallatszik, a mondanivalójuk rejtve marad. A választónak ez kevés, kiábrándul, gondolatban lemond a kormányváltásról. A választó tisztességesnek, ám tehetségtelennek, a hatalomra alkalmatlannak tartja a trónkövetelőket.

Nagyot tévedhet is. Mert lehet, hogy a huszárok boszorkánykonyhájában minden idők legzseniálisabb tervét főzik ki a szakácsok. Lehetséges, hogy a demokratikus huszárság pontosan felmérte, mihez ért, és azt teszi. Semmit. Csatamezőnek látják az országot, elkerülhetetlennek a szükségállapotot.

A huszároknak nem tetszik a látvány, de a tükröt nem törhetik össze. A csapat túlélni akar, nem háborúzni. Rohanjon más a vesztébe! A huszárság majd beáll a mentők közé, és ha eljön az idő, szörnyülködni fog, hogy tragédia, nemzetvész. Majd mondják, ha náluk a gyeplő, akkor ilyesmi nem történhetett volna meg. Hazudnának, mert nem árulhatják el, hogy előre látták, az elkerülhetetlent. Azért (nem) dolgoztak 2018-ban, hogy a Fidesz kihúzza 2022-ig. Hogy hatalma teljében zuhanjon az általa mélyített szakadékba. Hogy ne legyen mentsége a távollét. 

Ne legyenek illúzióink, borzalmas időszak következik! Az uniós források elapadnak, az eddigi rossz törvénykezés következményeként fizetjük a kártérítéseket.

Állampapírok, letelepedési kötvények futamideje jár le, Paks–II. pénznyelő automataként csak visz, de nem hoz, a szakemberek külföldön keresik a boldogulásukat, a nyugdíjasok egyre többen lesznek, járandóságuk pedig egyre kevesebb.

Az előrejelzések szerint visszaesik a hagyományos, dízel- és benzinmotoros autók gyártása, és a külföldi befektetők nem tolonganak, az Opel, az Audi vagy a Mercedes felváltására.

A mezőgazdaságban a földalapú támogatás megszűnik, a mai tulajdonosok pedig aligha tudnak gazdálkodni, állatot nevelni, csak a pénzért tartják a markukat.

A devizahitelesekkel, a Quaestor-kárvallottakkal egyezkedni kell, és nem maradhat el az egészségügy rendbetétele sem. A jelenlegi kormány atlétikai világbajnokságot, aztán „csak azért is” olimpiát akar rendezni, az se lesz ingyen. Aztán itt van még a Soros-téboly, a „migráncsveszély”, veszteség nélkül ezekből sem lehet visszalépni.

Ma csak a szakadék látszik, a mélysége nem. A demokratikus huszárság nyergel, kardot ránt, de nem kockáztat. Legeltet. Őrzi a ménest, már 2022-re gondol. Zseniális stratégák, előrelátók.

Ha tovább erőlködnek, még arra is rájöhetnek, hogy hintalovon ülnek…