Győr többet érdemel(ne): sebek sokasága csúfítja a várost
Különleges betegség támadta meg Győr épületeit, a vakolathullás egy bizonyos magasságig. Mondjuk: vállmagasságig. Vagy még följebb, akár az ereszig, bár ez ritkább, mint a vállmagasságban elváló, az épület tégláit feltáró vakolathámlás.
A betegség érdekessége, hogy viszonylag gyorsan terjed és áldozatait nem válogatja, bárhol megjelenhet, ezt képeink is bizonyítják. A legszembetűnőbbről már kétszer is írtunk lapunkban: a Bécsi kapu tér (régebbi nevein: Erzsébet tér, Köztársaság tér) sarkán álló Schäffer-ház okán, továbbá a „Győr többet érdemel(ne) – a Bécsi kapu tértől a Káptalandombon át” című cikkünkben.
Nem kell messzire menni, hogy újabb betegségfoltokkal szembesüljön a városát szerető helybéli és a város szépségét csodáló vendég: omlik a vakolat (például) a Rába-szer (Zechmeister utca) palotasoráról, a négy folyó városa közúti főtengelyének számító Szt. István útnak a Honvéd liget keleti és nyugati csücskén álló házairól éppen úgy, mint az Aradi Vértanúk útja (egykori Deák Ferenc utca) és az Árpád út sarkán álló ikonikus épület (valamikori ifjúsági ház, úttörőház, ma generációk háza) mindkét oldali homlokzatáról.
Kikezdte az idő Győr talán legszebb késő reneszánszkori (csakhogy minden bizonnyal hanyagul „szigetelt”) lakóházát, az 1657-ben épült Fejérvári Házat, amelyet jó másfél évtizeddel ezelőtt csodálatosan fölújítottak, ám mára ilyen az Apáca utca 9. alatti épület kevésbé látszó, Szappanos közi homlokzatának lábazata:
Melyik generáció háza az, amelyik ennyire igyekszik megválni a vakolatától?
Mindezek alapján ismét csak ezt írhatja a szemlélődő krónikás: Győr többet érdemel(ne). A kereken egyhetes, idei nyári Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztivál (EYOF) mintegy 50 milliárd forintba került. A földrészünk sok országából Győrbe sereglett fiatalok és kísérőik, továbbá az eseményről tudósító újságírók minden bizonnyal szomorúan szemlélték a gyönyörűséges barokk nagyváros történelmi emlékeinek megannyi sebét, amelyet (legyünk nagyvonalúak!) 100 millió forintból minden bizonnyal el lehetett volna tüntetni.
Az alábbi képek elkészítéséhez nem kellett sokat gyalogolnia a fotósnak, csak a valamikori Húspiactól (ma Virágpiac) nyugat felé. Sír az ember szíve a Rába mentén jó másfélszáz esztendővel ezelőtt emelt "palotasor" láttán:
A helyszín: Király utca 4., a Napóleon-ház néven ismert palota, ma a Xantus János Múzeum Képtára. Ilyen külsővel várja a látogatót. Szégyen!
De nem történt meg az elvárható gyógyítás. Holott Győr és lakói többet, sokkal többet érdemelnének, már csak azért is, mert a város adóbevételei bizton megengednék a mostaninál nagyvonalúbb közcélú költekezést.
Aki nem tudná, hol látható ez a gyalázatos homlokzat, annak ide írjuk: Győr, Baross út/Kazinczy utca sarok. A város szívében, és most már másodszor tesszük szóvá.
Kommentár nélkül tesszük közzé, hogy e sétány sarki házán áll ez az emléktábla:
Hihetetlen, hogy az ország talán legszebb barokk városának nincs annyi önbecsülése, hogy a tucatjával éktelenkedő ilyen és hasonló sebeket megszüntesse. Ha az ingatlanok tulajdonosai nem hajlandók is az éktelenségek eltávolítására, a város a tartalékalapjából is költhetne rá azzal a fölkiáltással, hogy a költségeket ráterheli a telekkönyvi hivatalban az ingatlanra.
