Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Ma péntek van, 2024. május 17. Az év 138. napja, az időszámításunk kezdete óta eltelt 739420. nap.
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

Megbocsájtó szép üzenet

Megbocsájtó szép üzenet
Horváth Kálmán

Itt az idő a szeretettre, a megértésre. Karácsony ünnepe, a megbékélés időszaka közeledik. A borzalmas tagság visszatérhet, a cukik visszafogadhatnak. A fenyőfa, a szaloncukor, a csillagszóró alatt loboghat a zászló, harsanhat a kürtszó. Csatára, utcára!

Soha jobb alkalom az összeborulásra. Veszélyben a párt, tehát a haza. Most lehet megmutatni, hogy ki a Jobbik. Most kell beismerni, hogy a betyárok, a vármegyések nélkül nincs hadsereg. Nem a kutyusokat, a gyerekeket kell simogatni, hanem ütni, és állni az ütéseket.

Lehet középre húzódni, de a közép kényelmessé tesz. Középről érvelni lehet, a verést a szélen osztogatják. A centrum mindig felmorzsolható, a perem állandóan tágítható. Szóval, itt az idő.

A hadüzenet megérkezett: tiltott támogatás elfogadásáért büntethetnek a mindenfajta támogatást elfogadók. A mérce kettős, a törvény nem konfekciós, pártra szabott. A Jobbik a rosszabbik oldalra került. A pártelnök azt mondta, hogy ezt nem tűrheti, hogy harcolni fog.

Csakhogy csatára a jó emberek ritkán foghatóak.  A jó emberek megadják magukat, békét kötnek, a rosszak, a korábban kiebrudaltak verekednek. Nekik mindegy, hogy zsidó, cigány, migráns vagy Fidesz, ők mindenkit képesek gyűlölni. Zsigerből, de most mondhatják, hogy önvédelemből. Pillanatok alatt lehetnek páriákból hősök.

Hülye helyzet ez, politikai látlelet, egy betegségekre ritkán figyelő társadalom kórlapján. Az érdek egy gyékényre sodorja a különböző értékek árusait. Látszólag kelendő a portékájuk, fel sem tűnik, a kínálatban rejtőzködő kacat. Ha elmegyünk mellette, közömbösek vagyunk, ha vásárlunk belőle, cinkosok.

Mi, kívülállók, napról napra több fogyatékkal élünk. Nem látunk vagy félrenézünk, egyre halkabban, egyre csendesebben beszélünk. Szeretteink már nem a bátorságot várják tőlünk, hanem a mikuláscsomagot, a csillagszórót, az Erzsébet-utalványt. Jöhet innen, jöhet onnan, járandóságnak tekintjük. Ha kell, hajlongunk, csalunk, tapsolunk érte. És ha nem tudnánk, mi a világ rendje, akkor elfogadjuk olyannak, amilyennek a rendcsinálók mondják. Mintha már nem lenne saját világunk, csak rossz, rosszabb, és a Jobbik.

Karácsonyi ajándékként jól jönne valami más…