Történelemírás jelen időben – Romsics Ignác új könyve

Cselekedeteinkkel, az ország sorsának mostani alakításával formáljuk a jövőt, irányt szabunk utódaink számára, így a majdani történelemírásnak is – fejtegeti a „Magyarország története” című kötet utószavában a szerző. Romsics Ignác. Vérbeli tudósként arra törekszik, hogy elkerülje az emlékezetpolitikák, a divatos ideológiák csapdáit.

„Minden történelmi korszakban újraíródik a múlt”, de ez a könyv mellőzi napjaink divatos véleményeit és „hazaffyas” feltételezéseit; Romsics csaknem ötszáz oldalon nem a vágyakból és hiedelmekből, hanem a magyar történelem vitathatatlan tényeiből vonja le következtetéseit.

Nagyon kíváncsi emberek a történészek. Romsics Ignác (a képen) közöttük az egyik legkíváncsibb, mert nem érte be szorosabban vett kutatási területével, a 20. századdal, hanem szembenézett a kihívással – az évezredekkel. Úgy érezte „meg kell írnia” az egész magyar történelmet. „Kíváncsiságom és ambícióim legyőzték szakmai korlátaimból adódó félelmeimet”.

Lehetséges, hogy a rövidebb periódusukkal foglalkozó szaktörténészek találnak majd apróbb tévedéseket, hibákat a nagyszabású munkában, de a Magyarország történetével a Kossuth Könyvkiadó olyan művet kínál az olvasónak, amelyet érdemes lesz gyakran leemelni az otthoni polcról. Mert Romsics könnyen kezelhető, ismeretterjesztő kézikönyvet írt, a bőséges illusztráció nem csupán „ékítménye” a kiadványnak, hanem bőségesen gazdagítja ismereteinket. (A térképek és helységnévmutató elkészítése, az eligazodást segítő személynévmutató összeállítása Sebők László, illetve Paksa Rudolf munkája.)

Ritka – mint a fehér holló – az egyszerzős összefoglalás történelmünkről. Tíz évvel ezelőtt az Akadémiai Kiadó gondozásában jelent meg egy képek nélküli kötet. Valaha Kosáry Domokos írt múltunkról az angolszász könyvpiacnak angolul, majd az osztrák–magyar újságíró, Paul Lendvai a németeknek. Utóbbi nemrég (ötödik kiadásban) magyarul is kapható a könyvesboltokban.

Ilyen előzmények ismeretében joggal állítható: Romsics az első, aki – egy emberként – (f)elvállalta, hogy átfogóan feltérképezi Magyarország történelmét. A tekintetben sem szokványos a Kossuth kiadványa, hogy a szerző nem csupán sorra veszi az eseményeket (a magyar nép kárpát-medencei megtelepedésétől a török hódoltságon át a trianoni döntésig és azon túl, napjainkig), hanem a fejezetek és alfejezetek plasztikus képet nyújtanak a gazdasági és társadalmi viszonyok alakulásáról, a mindennapokról, beleértve a kulturális és lakáskörülményeket, az öltözködési és étkezési, sőt szexuális szokásokat.

A szerzőt az is érdekelte, hogy az évszázadok során „milyen mértékben lettünk és maradtunk európaiak”? Felzárkóztunk-e valaha – a középkorban – Nyugat-Európához, illetve hogy „lecsúszásunkat” sikerült-e (részlegesen) ledolgozni a dualizmus idején? Tehát Magyarország mindenkori fejlettségi szintjének körvonalázása is Romsics célkitűzései közé tartozott.

Hogyan, mennyire sikerült a szerzőnek megfelelnie a bonyolult kihívás-halmaznak? Ennek eldöntése a szakkritikusokra és azokra az olvasókra tartozik, akik e sorok írójánál alaposabban forgatják a kötetet. Gondolom, a hozzám hasonló laikusok inkább csak olvasgatják, semmint betűről-betűre végigolvassák e tudományos, népszerűsítő munkát.

A kötet bemutatóján Ormos Mária a történész szemszögéből méltatta a kolléga, Romsics Ignác teljesítményét. A professzor asszony  kiemelte a speciális „Romsics-stílus” erényét, amelyet nem a hűvös elegancia jellemez, hanem az esszéisztikus olvasmányosság. Az objektív szemlélő pozíciójából „néz rá” a magyar történelemre, ezért képes „elfogultság, harag és előítélet nélkül” áttekinteni a sok-sok évszázadot. A rendezvényen Markó Béla, romániai magyar író és politikus arra hívta föl a figyelmet, hogy a kézikönyv górcső alá veszi a Kárpát-medencében élő nemzetiségi problémákat is. Romsics ugyanis idézi egyebek mellett Teleki Lászlót, aki már 1849-ben fölismerte, hogy vége a Szent István-i Magyarországnak. „Liberté, égalité, fraternité még nem elég. A népek nemzetiségi életet kívánnak élni.” Markó szerint a Magyarország történetének másik nagy erénye az évezredes magyar megosztottság ábrázolása. Koppány és István, kuruc és labanc, patrióták és árulók, „jó és rossz” – de „mind a két oldalon ott vannak a mieink”. A labancokhoz átállt kurucok, vagy a zentai csatában a törököket támogató Thököly katonái.

Romsics művét főként azok az olvasók fogják nagyra értékelni, akik tisztában vannak vele, hogy a történelemben semmi sem tisztán fekete és fehér. Vannak hasznos kudarcok, sőt vereségek – és elbizakodottságot okozó, fényes győzelmek, amelyek megsemmisítő pusztuláshoz vezetnek. Az ajnározott hősök sem mentesek a gyarlóságoktól, és a millenniumi panteonból kipenderített Habsburgok némelyikének sokat köszönhetünk.

Ezért a sokszínűségért (is) érdemes elolvasni Romsics Ignác történelemkönyvét.

A kötetet a Kossuth Kiadó jelentette meg.