A Balaton tündére lett Európa legszebb lánya

Nagy érdeklődés kísérte a szombathelyi Bernstein Béla Kulturális Központban az Őszi Zsidó Szabadegyetemen Szarka Lajos történész könyvének bemutatóját: az első magyar szépségkirálynőről írta, címe: „Simon Böske naplója”. Ki volt Simon Böske, aki mint egy népmesei hős, meghódította a világot?

Szarka Lajos történész

Simon Erzsébet (1909–70) Keszthelyen született, zsidó polgári családban, Simon Sándor járási tiszti főorvos és Hoffmann Janka leányaként. A polgári családban nevelkedett úrilány egyszerre volt nagyon szép és tehetséges is: kiválóan énekelt, zongorázott, énektudását Drezdában és Bécsben fejlesztette tovább. Szépségét már 16 éves korában felfedezték, 1925-ben a keszthelyi Korzó Szépévé választották, majd elnyerte a Balaton tündére címet is.

Böske életének meghatározó fordulópontja volt, amikor jelentkezett az első Miss Magyarország szépségversenyre, amelyet 1929.  január 6-án Budapesten rendeztek: a zsűri 218 lány közül választotta ki a legszebbet, Simon Böskét a keszthelyi lányt, aki maga volt a megtestesült báj és szerénység. A győztes meghívást nyert a párizsi Európa Szépe versenyre.

Megnyílt a nemzetközi lehetőség Simon Böske előtt: 1929. február 7-én Párizsban Európa 17 legszebb lánya közül a rangos nemzetközi zsűritagok Mademoiselle Elisabeth Simont találták a legszebbnek és elnyerte a „Miss Europa” címet: felhangzott a magyar Himnusz, felvonták a magyar zászlót, és a keszthelyi lány, rózsaszín ruháján Trianon jelvénnyel (!) méltón képviselte hazáját. A könyv írója, Szarka Lajos szerint: „Magyarország, ha rövid időre is, de kiléphetett Trianon árnyékából a biztató napfénybe, s a megalázottság után hősével együtt élvezhette a győzelem ízét.”

Diadalát nemcsak Párizsban ünnepelték, a rádió szétkürtölte az örömhírt Budapesten és egész Európában: bárhova utazott, Nizza, Monaco, Genf, Bécs közönsége hatalmas ovációval, tapsorkánnal, virágokkal fejezte ki elismerését, szeretetét. Hazatérve már nem volt ilyen egységes a fogadtatása, az ünneplő tömegek mellett megszólalt a Milotay-féle szélsőjobboldali Új Nemzedék, amely „a zsidóság nemzetközi összefogásának” tulajdonította a keszthelyi lány győzelmét. Ekként aztán aligha véletlen, hogy a keszthelyi moziban a szépségkirálynő európai diadalútjáról készült film vetítése félbeszakadt, mert hőzöngő antiszemiták füttyel és zsivajjal akadályozták a vetítést, majd tüntetésüket Simon Böske háza előtt is folytatták. A külföldi sajtó is foglalkozott a szégyenteljes esettel, számos újság hangoztatta, hogy „a női szépség olyan tulajdonság, amely túlmutat a faji és vallási megkülönböztetésen, a nemzetiség és kisebbség minden fogalmán.” Ezt minden józan ember elfogadja, kivéve a magyar antiszemitákat, akiknek zsidógyűlölete megszegi az emberi viselkedés törvényeit.

A világ szépségkirálynőjének címéért folytatott versenyt a franciaországi Deauville-ben rendezték, ahol hét hírességből álló szakértői testület dolga és felelőssége volt eldönteni: a Miss Európa, azaz Simon Böske, vagy a Miss Amerikának választott Ella Van Hueson legyen-e Miss Universe, azaz „A világ szépe”. Salamoni döntés született 1929. július 28-án: megosztották az 50 ezer frankos első díjat, mert a hetek nem tudtak kettejük közül választani, miután mindkét ifjú hölgy megtestesítette a maga világrészének szépségideálját. Simon Böske a verseny után elfogadta néhány híres fürdőhely meghívását, és négyhetes utazásán bejárta, felfedezte a gyönyörű, dél-franciaországi partvidéket. Hazatérve sikereit – jó magyar szokás szerint – nem mindenki fogadta örömmel. A Pesti Hírlap cikkírója („jó magyar” szokás szerint politikai ügyet kreált a témából, és) arról írt, hogy a keszthelyi kisasszony hosszadalmas és lármás diadalútja nem a „magyar nő diadala”, csupán üres felhajtás, ami árt a magyar ügynek. Bizonyára nem értek el hozzá Simon Böske szavai: „Egyért volt érdemes versenyezni, azért, hogy Párizsban és a Riviérán Magyarországot éltessék!”

A szélsőséges kritikák ellenére Simon Böske népszerűsége ragyogott, üzleti és reklámajánlatokkal halmozták el, amit ő visszautasított: „A boldogság nem palotákban van, hanem két kis kamrában, a szív két kis kamrájában” – hangoztatta. Úgy érezte, hogy megtalálta élete párját és 1929. december 22-én férjhez ment Brammer Pál budapesti textil-nagykereskedőhöz. Házassága, sajnos, nem sikerült, elváltak, majd Simon Böske ezt követően feleségül ment Jób Dánielhez, a Vígszínház igazgatójához, akivel kiegyensúlyozott házasságban élt a férje haláláig. A nyilas rémuralmat Jób egyik színészkollégájának, Berczy Gézának a zuglói, Amerikai úti villájában, egy sötét pincében rejtőzködve vészelték át. A szörnyű évek után Simon Böske hiába várta vissza szüleit, őket a keszthelyi gettóból Auschwitzba deportálták, és ott pusztultak el, csak Imre bátyja élte túl a magyar történelem bizonnyal legszégyenteljesebb időszakát, a vészkorszakot.

Az átélt szörnyűségek és a bujkálás embertelen körülményei miatt Böske idegrendszeri sérüléseket szenvedett, mozgás- és beszédkészsége sérült, ami sajnos, egyre súlyosabbá vált. Férje halála után mérnök testvéréhez, Imréhez költözött, ám betegsége miatt állandó gondozásra szorult, csak segítséggel tudott bármi tenni. Szépségét viszont haláláig megőrizte.

A keszthelyi történész, Szarka Lajos könyve nem csupán tudományos alapossággal megírt színes életrajzi mű, de hiteles korrajz is. Híres írók és ismert személyiségek írásait olvashatjuk a függelékben, a könyvet Szita Szabolcs történészprofesszor, a Holokauszt Emlékközpont igazgatója méltató szavakkal ajánlja az olvasók figyelmébe. – A kötet az Immánuel Magyar–izraeli Baráti Társaság kiadásában jelent meg.