Az üvegművész főorvosnő

Különös légkörű este volt a pesti Duna Palotában az erdélyi művészek hete részeként: dr. Sólyom Katalin bőrgyógyász főorvos új világát, üvegfestő művészetét mutatta meg. (A szerző felvételeivel.)

Orvosi arcát a bejegyzései jól mutatják. Csak egyetlen idézet innen: „A doktornőnél a szakértelem találkozik az empátiával; életemben először tapasztaltam, hogy egy orvos, aki nem a családtagom, illetve nem a magánpáciense vagyok, a lelkivilágommal is ugyanolyan hatékonyan foglalkozik, mint a bőrgyógyászati feladattal.
A figyelem középpontjában mindig a páciens áll, a saját hátterével, igényeivel, küzdelmével. Mindenki személyre szabott ellátást kap, merő elhivatottságból.”

Ez a kiváló orvosnő egy napon, amikor a lánya lakását akarták széppé tenni, meglátott az interneten egy képet egy magnóliáról. Annyira megragadta a látvány, hogy kedve támadt hasonlót csinálni. Kinézett a világhálón egy helyet, ahol üvegfestést lehetett tanulni. Beiratkozott, és a második órán már elkészítette a magnóliát. Ez az üvegkép is ott volt a kiállításon, amit a program sajátossága miatt csak egyetlen estén láthattak a vendégek.

Az estén Józsa Judit művészettörténész beszélgetett dr. Sólyom Katalinnal, akinek az édesapja is orvos volt, nőgyógyász, és a sors különös szeszélye folytán éppen ő segítette a világra Erdélyben Józsa Juditot.

Sólyom Katalin otthonról, Székelyudvarhelyről nagyon sok készséget és szépséget hozott. Orvos létére édesapja a ház körüli javításokat mindig maga csinálta.

– Én voltam a segédje – emlékezett vissza a doktornő –, minden szerszámot ismertem. Ő volt a tanítóm, a mesélő, mindig jókedvű, vidám, játékos ember. Az édesanyám asszisztensnő volt, ő maga volt a kötelességtudat, a gondoskodás; ha csak tehette, kézimunkázott.

Székelyudvarhelyen nagyon gazdag és élénk volt a kulturális élet: Sólyom Katalin színházi előadások, kiállítások között nőtt fel, miközben matematikát tanult. Marosvásárhelyen végezte el az orvosi egyetemet. Volt üzemorvos egy vasgyárban, aztán 14 ezer ember körzeti orvosa lett.

– Ennek is köszönhetem, hogy én egészben látom az embert, és nemcsak a problémát – mondta ki azt a kulcsmondatot, amire minden páciensnek szüksége van.

Aztán Szegeden szeretett volna nőgyógyászati patológiát tanulni, de nem volt hely. Az egyik professzor felvetette: itt ez a gyönyörű szakma, a bőrgyógyászat, miért nem ezt választja?

Azt választotta. „Nem bántam meg.”

Az üvegfestéssel három éve kezdett foglalkozni. Új és újabb képzéseken vett részt, új és újabb embereket és technikákat ismert meg. A hétvégéken jut ideje az alkotásra, ami számára elsősorban a feltöltődést segíti.

– Minél többet dolgozom az üveggel, annál csodálatosabbnak látom. Szeretném az üvegformázást is megtanulni, és az a nagy vágyam, hogy megtanuljak tűzzománcot is készíteni – beszélt a céljairól, miközben a hallgatóság azon ámuldozott, honnan van benne ennyi erő és energia.

Ő meg azon csodálkozott, hogy ez olyan furcsa lehet másoknak. Hiszen annyi minden érdekes és szép van a világban!

Azon az estén a Tansilvanium Alapítvány díját az alapítvány elnöke, Simó Klára adta át dr. Sólyom Katalinnak, és az esten fellépett fiatal operaénekesnőnek, Antal Imolának (a képen).