Az élet ára – a Weiss Manfréd-család históriája filmen
László Ágnes újságíró, a Kossuth Kiadó sajtófőnöke értesítette szerkesztőségünket arról, hogy október 25-én, szerda délután öt órától a budapesti Örkény István Könyvesboltban (XIII., Szent István krt. 26.) bemutatják a Weiss Manfréd-családról szóló dokumentumfilm első részét, majd beszélgetés kezdődik Katona Zsuzsával, az alkotás forgatókönyv-írójával és rendezőjével, valamint Nyeste Péterrel, a film producerével. (A képen: Weiss Manfréd a családjával.)
A film a magyar ipar- és társadalomtörténetben kiemelkedő szerepet játszott Weiss Manfréd-család felemelkedését és a történelem viharai okozta kényszerű „bukását” dolgozza fel. A film középpontba állítja a 160 évvel ezelőtt született alapítót, Weiss Manfrédot, majd annak halála után vejei, a vagyont és a gyárakat szürke eminenciásként, gazdasági és politikai tehetséggel irányító Chorin Ferenc, és a kulturális/tudományos/egyházi jótékonyságáról ismert Kornfeld Móric életét és munkásságát.
A kétrészes filmben megszólalnak Weiss Manfréd unokái, Strasser-Chorin Daisy és Weiss Annie, (memoárokból színészi tolmácsolásban Mauthner Gabriella és Kornfeld Tamás). Korabeli dokumentumok, személyes és üzleti levelek, eredeti gazdasági kimutatások, válogatott archív képanyag ismertetik a tényeket, valamint történész szakértők magyarázatai segítik a kor bemutatását, az alig feldolgozott és ellentmondásos családtörténet kontextusba helyezését.
„A család a 19. és 20. század Magyarországának egyik legfontosabb családja. Igazából a jelentőségét csak a legnagyobb feudális családokhoz mérhetjük, mint az Esterházyak vagy az Andrássyak, de a modernizáció szempontjából az ő jelentőségük talán még fontosabb. Minden területen hihetetlen érdekes dolgok találhatóak a család történetében, ráadásul azok a fordulatok, amelyek a Gründerzeittől az I. világháborún és a Tanácsköztársaságon keresztül egészen az 1944-i kényszerű emigrációig tartanak, azok esszenciálisan tartalmazzák Magyarország történelmét, minden katasztrófájával és minden sikerével együtt.” (Ungváry Krisztián, történész)
A bemutató háziasszonya, László Ágnes felhívta a figyelmet arra, hogy a helyek korlátozott száma miatt kéretik október 24-ig jelezni a részvételi szándékot ezen az e-mail-címen: agnes.laszlo@kossuth.hu.
Történelmi önismeret nélkül nincs nemzeti identitás
1944. március 20-án a német Gestapo emberei körülvették a zirci apátságot és letartóztatták az ott bujkáló Chorin Ferencet, a Gyáriparosok Országos Szövetségének elnökét, valamint Kornfeld Móricot, a Weiss Manfréd Művek igazgatósági tagjait, a néhai Weiss Manfréd gyáros vejeit. Következett a vallatás a budapesti Astoria Szálló pincéjében, majd az oberlanzendorfi gyűjtőtábor, Kornfeld számára pedig ezután Mauthausen. A család valamennyi tagja bujkálni kényszerült. A németek bejövetele után a Weiss Manfréd család tagjainak, amely az 1890-es évektől 1944-ig a magyar legfelső úri osztály kivételezett életét élte, mint az asszimiláns, katolizált magyar nagypolgárság tagja, hirtelen az életükért kellett küzdeniük. „Egyik napról a másikra páriák lettünk!”- írja emlékiratában Strasserné Chorin Daisy, Chorin Ferenc lánya.
Weiss Manfréd kezdetben lekvár- majd húskonzervek készítésével foglalkozott, s ebből a pesti Lövölde téren alapított kisvállalkozásból nőtt ki az ország legnagyobb, zománc- és fémárukat, közlekedési eszközöket (kerékpár, autó, repülőgép) és főleg hadi eszközöket gyártó vállalategyüttesévé.
A Weiss Manfréd-családnak sikerült, ami általában a nagy alapítóknak nem: az utódok azonos szinten, sőt esetünkben még annál is magasabb szinten vitték tovább a cégek ügyét, termelékenységük egyre nőtt. A 20. század elején a Weiss Manfréd Művek 40 ezer alkalmazottjával és modern gépeivel Európa legnagyobb és legmodernebb gyáróriásává nőtte ki magát. A legnagyobb hasznot a háborús időszakok hozták a gyár életében, az I. világháború alatt hadiipari termelése világméretűvé vált. Amikor 1914-ben a Gyáriparosok Országos Szövetségének alelnökévé választották Weiss Manfrédot, már számos bank- és részvénytársaság igazgatóságában foglalt helyet. 1915-től haláláig az ország legnagyobb gyárosaként, legnagyobb szervezőjeként tartották számon, a haza védelméért kifejtett érdemei elismeréséül Ferenc József császártól 1918-ban megkapta a bárói címet.
A Weiss-család Chorinék esküvőjén.
Halála után vejei, Chorin Ferenc és Kornfeld Móric vették át a gyár és a többi vagyon irányítását és mivel maguk is vagyonos emberek voltak, 1922–44 között a család jelentőségét és befolyását mind gazdasági, mind politikai területen rendkívüli módon megnövelték. A beházasodó ifjak révén, Chorin Ferenc apjának, id. Chorin Ferencnek, a GYOSZ elnökének, a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. elnökének és Kornfeld Móric apjának, báró Kornfeld Zsigmondnak, aki a budapesti tőzsde második elnöke, nyelvének magyarrá tevője volt, munkássága, szellemi öröksége és példája is gyarapította Weiss Manfréd önmagában is fantasztikus tapasztalatát. A vők közül Chorin Ferenc volt az, aki a családfő szerepét a későbbiekben betöltötte.
Az asszimilálódott, katolizált zsidó család a lehető legmélyebben beépült a felső tízezer úri világába, kitűnő kapcsolatokat ápolt a Horthy családdal, (Chorinnak Horthy Jenő, a kormányzó öccse az egyik legjobb barátja volt stb.) Bethlen Istvánnal és később Keresztes-Fischer Ferenc és Kállay Miklós politikusokkal, a katolikus egyház kiválóságaival.
Gazdasági szerepük és felsőházi tagságuk révén is hatalmas politikai befolyással rendelkeztek a két világháború közti Magyarországon. A család vezetői egyfelől igazi kapitalistaként mindig a profitra törtek gazdálkodásukban, s a hadigazdálkodás a magyar ipari fejlődés motorja lett, másrészt Európában egyedülálló munkásjóléti intézkedéseket is bevezettek a gyáraikban (nyugdíj, kórház, betegszabadság, jutalomüdülések, szanatórium, anya- és csecsemővédelem, ösztöndíjak, munkás-lakónegyedek, sporttelepek, ingyen étkeztetés stb.).
Igazi jótékony mágnások is voltak abban az értelemben, hogy nagymértékben támogatták a honi kultúrát és újságírást, képzőművészetet stb. Nevükhöz fűződik például a Nyugat című folyóirat létrehozása, a Magyar Nemzet című újság megalapítása, a Vöröskereszt és Katolikus Karitászok támogatása, az eucharisztikus világkongresszus támogatása, a kikeresztelkedett zsidók mentésére létrejött Szent Kereszt Egyesület létrehozása, és számtalan egyéb karitatív tevékenység.
A II. világháborúban a hazai és a német hadigazdaság számára gyártott fegyverekből példátlan vagyonra tett szert a Weiss Manfréd-birodalom, ezzel egy időben folyt Horthy tapogatózása az angolszász szövetség felé. A háborúból való kiugrás lehetőségét a többi között Chorin Ferenc közreműködésével próbálták létrehozni, mivel a család mindvégig angolbarát politikát folytatott. Chorinnak döntő szerepe volt abban, hogy végül a halálkamrát elkerülték, és hogy a család majd mind a 40 tagja nyugatra tudott menekülni, amikor Kurt Bechernek (Heinrich Himmler bizalmasának) 25 évre bérbe adta a Weiss Manfréd Művek csepeli gyáróriását. Ez a magyar ipar nagy részének német kézbe, mégpedig magánkézbe való jutását eredményezte. Chorin emellett a család egész vagyonát is átengedte a németeknek, mivel „ez volt az életük ára.”
A vagyon fejében a németek (Hitler rábólintásával) kiengedték a család tagjait Portugáliába. Onnan Svájcba és az USA-ba mentek Chorinék. A háború végén, 1945-ben nem bocsátottak meg a családnak, az új magyar hatalom, a kommunisták vezetésével, hazaárulónak tartotta őket, Chorin és Kornfeld soha többé nem jöhetett Magyarországra. A család később Chorin Ferenc vezetésével az USA-ban élénk kommunistaellenes tevékenységet folytatott, számottevően támogatta és összefogta az emigrációban élő magyarokat. Az 1950-es években Chorin – sok más emigráns mellett – tetemes összegekkel támogatta az emigrációban élő Horthy Miklóst is, akivel mindvégig baráti viszonyt ápolt.
A film szereplői: Strasser-ChorinDaisy, Chorin Ferenc lánya, Weiss Manfréd unokája, Weiss Annie, Weiss Jenő lánya, Weiss Manfréd unokája, Varga László történész, Ungváry Krisztián történész, Széchenyi Ágnes irodalomtörténész, Fodor Veronika, történész, valamint a Gór Nagy Mária Színi tanoda növendékei.
