Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Ma vasárnap van, 2024. május 19. Az év 140. napja, az időszámításunk kezdete óta eltelt 739422. nap.
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

Gaudiopolis, az öröm (elfeledett) városa

Gaudiopolis, az öröm (elfeledett) városa
Ágoston Enikö

Már az elképzelés is meglepő, hogy gyermekek működtessenek egy maguknak megálmodott köztársaságot. Pedig a második világháború után valóban létrejött a romok között egy ilyen kis világ, melyet Gaudiopolisnak, az „öröm városának” neveztek. Ennek történetét meséli a Valahol Európában című kiállítás a budapesti Nyílt Társadalom Archívum (OSA) Centrális Galériában.

Az OSA-nak, a közeli múlt történelmének nemzetközi archívumának az a célja, hogy az emlékek életben tartója legyen, és ne az emlékek temetője. Az információ átadása az elsődleges, nem pedig a titok elzárt őrzése. Ez abban is megmutatkozik, hogy bárki kutathat az intézményben, és ehhez nincs szükség ajánlólevélre vagy különleges engedélyre. Az itt található Centrális Galéria fölött nyíló üvegtető is jelképezi, hogy mindenki számára szabad a belátás, a fény akadálytalanul világítja meg a termet és az emeleteket.

Ez a remek galéria ad otthont október 29-ig a Valahol Európában című kiállításnak, amely mindenki számára ingyenes betekintést kínál a magyar történelem nem is oly’ régi éveibe, közeli múltunkba.

A második világháború romjai között Sztehlo Gábor evangélikus lelkész arra vállalkozott, hogy gyámolítja a vészkorszakban, pusztulásban árván maradt gyerekeket. Nem számított, hogy a lányok, fiúk milyen vallásúak, nemzetiségűek vagy társadalmilag hová tartoznak, hiszen valamennyiükben ugyanolyan kétségbeesett lélek élt, aki otthont keresett a romjaiban haldokló világban. Sztehlo Gábor válogatás nélkül mentett meg százakat, megteremtette az otthon lehetőségét több száz gyermeknek, reményt adott nekik egy jobb jövő felépítésére.

Gaudiopolis, az „öröm városa” egy gyermekköztársaság volt, melyet polgárai álmodtak meg maguknak, a saját ötleteikkel, elképzeléseikkel alakították. Ők hozták a törvényeket, amelyek még tanáraikra is vonatkoztak, miközben saját munkájukkal tartották életben az „öröm városát” a romok sivatagában. A kiállítás összeállítói gyerekek segítségével rekonstruálták az egykori gyermekköztársaság berendezési tárgyait, hiszen a saját kezükkel, szorgalmukkal rendezték be otthonukat, készítettek ágyat, asztalt és polcot. Mindent megteremtettek, amire csak szükségük volt.

A korabeli fotók révén, mint parányi, de sokat mutató ablakokon át pillanthatunk Gaudiopolis gyermekeire, akiknek sokatmondó tekintete egészen a bensőnk legmélyére néz. A digitális technika segítségével megszólalnak a jó hét évtizeddel ezelőtti gyermekköztársaság tagjai is. A kiállítás dokumentumai feltérképezik Magyarország akkori helyzetét, az oktatás és a társadalom formálásáról szóló elképzeléseket.

A kiállítás megmutatja, hogy a gyermeki hittel, bizalommal, kreativitással még a legkilátástalanabb helyzetekben is képesek vagyunk létrehozni a saját „örömvárosunkat”. Néha képesnek kell lennünk előhívni lelkünk gyermeki oldalát, és azon keresztül tekinteni a világra.

Radványi Géza 1949-ben bemutatott Valahol Európában című filmje Gaudiopolis történetét dolgozza fel, a szereplők közül jó néhányan a gyermekköztársaság tagjai voltak.

A kiállítás kurátora Székely Katalin, a konzulens K. Horváth Zsolt, kurátorasszisztens Gál Csaba. A kutatásban részt vett Dobó Katalin, Gál Csaba, Gyureskó Enikő, Hegedüs Judit, Anna Mazanik, Mink András, K. Horváth Zsolt, Székely Katalin, Szokolai Péter, Tari Örs, Zádori Zsuzsa.