Keresztényüldözés a Közel-Keleten – kiállítás a Nemzeti Múzeumban

Ezúttal nem a múlt relikviáiból rendezett tárlatot a Magyar Nemzeti Múzeum, hanem napjaink legvéresebb vallásháborúját állították középpontba a kiállítás kurátorai. Felkavaró „látványosságra” számíthat a látogató; szinte kézzelfoghatóvá válik a terrorista szervezetnek minősülő «iszlám államnak» a keresztény hit követőivel szemben alkalmazott brutalitása.

Október végéig látogatható a ma megnyílt tárlat, amely egyebek mellett arra is ráirányítja a figyelmet, hogy a keresztények kultikus helyei a terroristák számára a pogányság jelképei, s ezeket felfogásuk szerint kötelesek elpusztítani.

Felégetett települések, lerombolt műemlékek, a pusztítások nyomán földönfutóvá tett népes tömegek. Ők nem kalandkeresésből vágtak neki a nagyvilágnak, hanem a bőrüket mentették. Százezrek hagyták el Irakot; a több mint egymillió lélekszámot elérő katolikus közösség a felére csökkent. Szíriában sem volt maradásuk a keresztényeknek, és üldöztetésnek vannak kitéve Jézus követői Eritreában, Afganisztánban, Pakisztánban, Szomáliában, Szudánban és Iránban is. Van olyan iszlám ország, ahol már a Biblia birtoklása önmagában bűntettnek minősül, s az üldözött vallások sorában a kereszténység magasan vezeti a világrangsort. A Földön 100 milliónál többen vannak azok, akiket keresztény meggyőződésük miatt üldöznek – derül ki az Open Doors alapítvány 2014. évi jelentéséből.

Louis Raphaël Sako káld pátriárka (a képen) már évekkel ezelőtt kárhoztatta a nyugati hatalmak közönyét, mert számukra „a fegyverüzlet és saját pénzügyi érdekeik sokkal fontosabbak, mint a helyi közösségek léte”. Az iraki keresztények vallási vezetője szerint a keresztényekkel ellenétben a muszlimok sajnos nem hajlandóak a párbeszédre, s kizárólag saját vallásukat tartják elfogadhatónak.

A Nemzeti Múzeum kiállítótermében is olvashatjuk egy tablón Sako frappáns elemzését arról: mi lehet az oka a szélsőséges muszlimok kérlelhetetlen kereszténygyűlöletének. „Sok muszlim bennünket, keresztényeket a Nyugattal azonosít. Úgy gondolják: minden bajuk onnan ered, hogy a Nyugat létrehozta és támogatja Izraelt. Azt tartják: a Nyugat támadja a muszlimokat, elveszi tőlük az olajukat, a Nyugat fejlődik, a muszlim országok pedig lemaradnak. S mivel úgy gondolják, hogy a Nyugat keresztény, az ő «bűnük» visszahull ránk is.”

Veszély fenyegeti tehát a közel-keleti, kétezer éves keresztény közösségek megmaradását, pedig a térség a kereszténység bölcsője. Észak-Afrikában sem sokkal jobb a helyzet: naponta ismétlődnek a véres összecsapások.

Azért is figyelemreméltó a kétnyelvű kiállítás (megérdemelné, hogy egész Európában lássák!), mert a nyugati kultúra keresztény gyökerei Közel-Kelet földjébe ágyazottak. A keresztényellenes atrocitások hosszú évtizedek óta tartanak, s az elvándorlás nyomán a kereszténység teljesen eltűnhet a térségből.

A gyarmattartó országok az évszázadok során támogatták a keresztény hitéletet a Közel-Keleten, ahogyan most is (volt gyarmattartóként) nagyobb részt kellene vállalniuk az iraki, szíriai újjáépítésből. Ezzel a menekültügy megoldásához is hozzájárulnának, mert az üldözöttek visszatérhetnének saját otthonukba.

A formabontó, tabudöntő kiállítás ehhez is ösztönzést adhat.

A Magyar Nemzeti Múzeum, mint a magyar és keresztény kultúrának, illetve annak történeti örökségének őrzője és kezelője, feladatának tartja, hogy ezeket a problémákat elemezze és érzékenyen megjelenítse.