„Röszke? Fogva tartási központ!”

Gyakorlatilag elmarasztalással összegezte magyarországi tapasztalatait budapesti sajtóértekezletén Fillippo Grandi, az ENSZ menekültügyi főbiztosa. A hazai és a nemzetközi média által fokozott érdeklődéssel várt találkozón a világszervezet rangos képviselője – aki a külügy-, illetve a belügyminiszterrel is tárgyalt – különösen a röszkei tranzitzónában tett látogatásáról festett korántsem hízelgő képet. (Kép: Földes András / Index)

A főbiztos – aki az előzetes tervekkel szemben nem találkozott Orbán Viktorral (a kormányfő zsúfolt programjára hivatkoztak a szervezők) – elismerte ugyan, hogy az egyes országoknak joguk, sőt kötelességük védeni határaikat és állampolgáraikat, ám – húzta alá – ez nem állítható szembe a menekültek védelmével. Grandi egyértelműsítette, hogy ez a védelem nem korlátozható csak a keresztényekre, az valamennyi menedéket keresőre vonatkozik, márpedig ezekből jelenleg is világszerte 60- 65 milliónyian várják keserves sorsuk jobbra fordulását, vagy egyszerűen csak az életüket mentik.

A szerb határ menti friss tapasztalatait az újságírókkal megosztva, döbbenetét alig leplezve számolt be röszkei látogatásáról.

Kifogásolta, hogy a menedéket kérők ellenőrzése rendkívül vontatott, naponta gyakorlatilag öt esetet, egyéni vagy családi kérelmet vizsgálnak az illetékes magyar hatóságok. Akiket pedig a végső döntés megszületéséig a tranzitzónába befogadnak, azok rendkívül spártai körülmények között töltik a lassan múló időt. Különösen azt nehezményezte, hogy a gyerekek, a többnyire kísérő nélküli kiskorúak helyzete sem jobb, sőt! Ezzel kapcsolatban jelezte, hogy az általa irányított ENSZ Menekültügyi Főbiztosság (UNHCR) ez ügyben még határozottabban kíván fellépni.

Összegezve Fillippo Grandi egyfajta fogva tartási központnak minősítette az általa meglátogatott tranzitzónát, ahol a menekültek a többi európai állam gyakorlatával összevetve alig kapnak védelmet. Az pedig, hogy a zónát Szerbia irányába bármikor szabadon el lehet hagyni, bajosan tekinthető a mozgás szabadságának – tette hozzá, leszögezve egyben, hogy a kerítésépítés gyakorlatán is változtatni kell(ene).

A sajtótájékoztatón szó esett a kvótaügyről is, amellyel kapcsolatban Grandi kifejezte sajnálatát, hogy Budapest az uniós többségtől eltérő álláspontot képvisel. Emlékeztetett arra, hogy akadnak szegény országok, ahol menekültek százezrei élnek, Magyarország esetében pedig aránylag csekély számú, menedéket keresőt kellene átvenni és ügyüket megvizsgálni. Reményét fejezte ki, hogy Budapest változtat jelenlegi hozzáállásán. Méltatta az EU által kimunkált elosztási koncepciót, amelyhez hasonlót szívesen látna a világ más, megközelítőleg azonos problémákkal küzdő régióiban is.

(MTI) Németh Szilárd Fidesz-alelnök szerint az ENSZ menekültügyi főbiztosának keddi budapesti sajtótájékoztatóján "ott kellett volna befejeznie a mondatot", hogy Magyarországnak joga van megvédeni határait, egyúttal a schengeni határokat.  (Kép: Kovács Attila, MTI Foto)

Együttérzésre, a fogva tartás megszüntetésére szólított fel

az ENSZ menekültügyi főbiztosa Röszkén

(Tudósítónktól) Filippo Grandi, az ENSZ menekültügyi főbiztosa ma felszólította Magyarországot, hogy növelje a menedékkérők esélyeit, hogy beléphessenek az országba és elinduljon a menekültügyi eljárásuk, egyben szüntesse meg a határon a „tranzit zónákat”, amelyekben, miként fogalmazott, gyakorlatilag fogva tartják a háború és üldöztetés elől menekülő embereket.

Budapesten Filippo Grandi találkozott Pintér Sándor belügyminiszterrel, valamint Szijjártó Péter külügyminiszterrel, és a megbeszélésein aláhúzta: az ENSZ Menekültügyi Szervezete (UNHCR) elismeri, hogy minden országnak jogában áll megvédeni a határait. „Ám a menekültek oltalmazása és az ország biztonságának a szavatolása együtt is megvalósítható” – tette hozzá. Egyúttal nyomatékosan kiemelte az európai szolidaritásnak a szükségességét, és annak a jelentőségét, hogy az Európai Unió valamennyi tagállama, köztük Magyarország, vegye ki a részét abból az uniós programból, amelynek célja menedékkérők áthelyezése Görög- és Olaszországból.

A találkozóin külön hangot adott aggodalmának a miatt, hogy Magyarországon a menedékkérőket, köztük számtalan kisgyereket, a menekültügyi eljárásuk idejére fogva tartják a „tranzit zónákban”. „Gyerekeknek különösen nem szabadna soha rácsok mögött őrizetben lenniük” – mondta Filippo Grandi, miután kétnapos magyarországi látogatásán ma reggel felkereste a magyar–szerb határon lévő röszkei tranzitövezetet. Megjegyezte: azok a 14 évesnél fiatalabbak, akik egyedül, szüleik és más felnőtt hozzátartozóik nélkül érkeznek az országba, nyitott befogadó központba kerülnek, ahol megfelelő ellátást kapnak. Az ENSZ menekültügyi főbiztosa szorgalmazta, hogy Magyarország továbbra is tartsa fenn a szóban forgó intézményt, egyúttal pedig helyezze ott el a 14 évesnél idősebb, ám kísérő nélküli gyerekeket is.

„Menedéket kérni nem bűncselekmény – szögezte le Filippo Grandi. – A menekültek, akikkel találkoztam, egyszerűen csak biztonságot keresnek Európában, és most nagyon aggódnak a jövőjuk miatt.” Arra kérte a magyar kormányt, enyhítsen a menekültügyi rendszere szigorán, azért, hogy az országba belépő menedékkérők ne akadályokba ütközzenek, hanem kezdődjék tisztességes menekültügyi eljárás az ügyükben, összhangban Magyarország nemzetközi kötelezettségvállalásaival.

Röszkei látogatásán Grandi találkozott a tranzitövezetben elhelyezett, kísérő nélküli kiskorúakkal, köztük két 14 éves fiúval. Egyikük, Ahmad, Szíriából, Aleppóból menekült el 12 évesen, és egy csaknem kétesztendei gyötrelmes út után alig egy hónapja érkezett Magyarországra. Mint elmondta, bízik abban, hogy megkapja a menedékjogot, mivel a családja veszélyben van, és reméli, hogy megmentheti rokonait, amint sikerül kérvényeznie a családegyesítést. Szulejman, aki Afganisztánból, Kabulból indult útnak, egy nagy sebet mutatott a karján, amit a szavai szerint még otthon egy tálib támadásban kapott. Azt mondta, fél attól, hogy haza kelljen térnie, és szívesen maradna Magyarországon.

A menekültek Röszkén konténerekben laknak, amelyeket fű helyett murvával felszórt, pengésdrót kerítéssel lezárt szűk udvarok fognak körül. Kapnak orvosi ellátást és egyéb szolgáltatásokat, és nemrégiben gyerekfoglalkozásokat is tartanak a számukra. Amire a menedékkérők a leginkább panaszkodnak, az a menekültügyi eljárásukat övező információhiány, illetve az, hogy be vannak zárva, megfosztva szabad mozgás lehetőségétől, attól, hogy a tengernyi pengésdrót kerítésen kívülre kilépjenek.

A múlt néhány évben Magyarország megszorító jogi lépésekkel módszeresen tette rendkívül szigorúvá a menekültügyi rendszerét, és lényegében eltörölt az elismert menekülteknek a beilleszkedésükhöz egykoron nyújtott minden állami támogatást. Magyarország egyidejűleg fizikai akadályokat is emelt, beleértve a pengésdrót kerítést a határain, és még az által is korlátozza a hozzáférést a menekültügyi rendszeréhez, hogy mindössze tíz menedékkérőt enged be az országba minden egyes munkanap.

„Amikor ma a határkerítésnél álltam, úgy éreztem, az egész rendszer arra van kitalálva, hogy távol tartsa az országtól a nemzetközi oltalomra szoruló embereket, és így sokakat megakadályozzon abban, hogy törvényesen benyújthassák a menedékkérelmüket” – húzta alá Filippo Grandi.

Miután a menedékkérők bejutnak Magyarország valamelyik tranzitövezetébe, ott a menekült-elismerési arányok alacsonyak, még az olyan emberek esetében is, akik háború vagy fegyveres konfliktus sújtotta országokból jönnek, például Irakból vagy Afganisztánból, jóllehet, a kormány tagjai, akikkel a főbiztos találkozott, arról tájékoztatták, hogy dolgoznak az eljárás javításán. A 9,8 milliós Magyarországon ma megközelítőleg 5000 ember rendelkezik menekült státussal.

Magyarországi látogatásán Filippo Grandi felkereste az UNHCR Globális Szolgáltató Központját is, ahol az ENSZ menekültügyi szervezetének mintegy 500 munkatársa dolgozik. Köztük hozzávetőleg 300-an magyarok, akik kulcsfontosságú támogatást nyújtanak a szerte a világon a menekültekért dolgozó kollégáiknak. Köszönetét fejezte ki a magyar kormánynak, amiért támogatja a szolgáltató központ működését, valamint az ott dolgozó munkatársaknak, akik legjobb szakmai tudásukkal a menekülteket szolgálják.