Reménytelenül megosztott a magyar ellenzék

A Schönbrunn-sárgára festett, neo-barokk városházból indítja tudósítását a Frankfurter Allgemeine Zeitung tudósítója, amikor az ellenzéki összefogás buktatóiról írva a Szegedet 15 éve vezető politikust mutatja be.

Botka László kijelenti, hogy mind a 106 körzetben egy-egy ellenzéki jelöltnek kell indulnia, megegyezésre tehát szükség van, miközben az ellenzék – teszi hozzá az újságíró, reménytelenül megosztott.

Szél Bernadett azt mondja Botkáról, bíztatónak indult, de most már ő is csak az MSZP emberének tekinthető, így szerinte új politikai pólusra van szükség. Az LMP az intézményesített pártokkal nem akar szövetséget kötni, de bízik abban, ami most pártjukból utópiának látszik, abból előbb-utóbb valóság lesz.

A Momentumot, mint az új politikai generáció képviselőjét mutatja be a cikk, amelyben Fekete-Győr András büszkén említi, hogy 1200 tagjuk van már, és testvér pártsejtek működnek Berlinben, Bécsben, Klausenburgban. Szerinte ők nem osztják meg az ellenzéket, mert az látszik, sok a politikai árva, aki nem talál magának pártot. A Momentum lesz az ő pártjuk. Mi nem tovább osztjuk a tortát, hanem újat sütünk – mondja.

A középre húzó Jobbik színeiben Gyöngyösi Márton azt mondja, hogy a bérfelzárkóztatás lesz a vidéki körzetekben a fő mondandója, és tagadja, hogy szélsőséges, antiszemita lenne. A cikk szerzője azonban emlékszik Gyöngyösinek zsidók listázását (kettős állampolgárság bejelentési kötelezettségét) szorgalmazó parlamenti kezdeményezésére. Megjegyzi: a pártot a tehetős Simicska támogatja, így az nincs pénzszűkében.

A Gyurcsány-dilemmát elemezve magát a politikust idézi a Frankfurter Allgemeine Zeitung, aki így fogalmazott: akik jobb Magyarországot akarnak, azok bíznak bennem. Hozzáteszi: nem teheti meg, hogy fél millió embert cserbenhagyjon, így töretlenül folytatja a politizálást. Magát a legkarizmatikusabb politikusként jellemezve Gyurcsány úgy vélekedik Botkáról, túlságosan balra viszi az MSZP-t.

A majna-frankfurti lap cikkírója végül a szétforgácsolódott ellenzék láttán arra a következtetésre jut, Orbánnak nincs egyelőre kihívója, ezért kereste magának Sorost, mint fő ellenséget, amellyel egyben tartja táborát.

A Fehér Háztól kezdve a kuvaiti koronahercegen, kormányfőn át az orosz kormányfőig – számos jókívánságot küldtek Áder Jánosnak és Orbán Viktornak az államalapítás napja alkalmából. Dmitrij Medvegyev orosz kormányfő a két nép közti barátság még szorosabbá válásában és további erősödésében bízva a két ország közti gazdasági, energetikai és befektetői együttműködést emelte ki közleményében, amit a TASZSZ hírügynökség ismertetett.

Az orosz kormányzati propaganda eszközének tekinthető Russia Today is foglalkozik az amerikai szobordöntögetés okán kialakult kisebb belpolitikai válsággal, amelynek halálos áldozatai voltak a virginiai Charlottesville-ben a múlt héten. S azóta Amerika-szerte lángolnak fel  tüntetések és ellentüntetések, ami azért érdekes, mert évszázadokon át egyáltalán nem zavarták az embereket a konföderációs, a rabszolgaság intézményével azonosítható szobrok. Történelmi példákkal, így például a budapesti Sztálin-szobor ledöntésével illusztrálja a cikk, hogy a jelképesnek tekinthető szobrok ledöntése mindig társadalmi változással járt, rossz esetben csak annak az ígéretével. Mindenesetre a talapzaton maradt Sztálin csizma legendaként őrződött meg a világtörténelemben, s a magyar szoborparkban is. A példák között említi, hogy III. György brit trónörökös szobrát Manhattanben: az amerikai alkotmány elfogadása után öt nappal döntötték le, és ágyúlövedéket csináltak belőle.

Az orosz hírügynökség azt állítja, hogy Szaddam Husszein szobrának ledöntése Irakban hatalmas ünnepnek látszott a világsajtó híreiben, de a látszat csalt. Szerintük zömében amerikai katonák döntötték le, a helybéliek csak besegítettek és inkább szemlélői, mint kezdeményezői voltak a ma már történelemmé vált szobordöntésnek.

A cikk csak sugallja, a virginiai szoborbotrány is jóval túlmutat önmagán, de nem mondja ki, milyen következményei lehetnek a Fehér Házra nézve vagy a társadalmi értékrendre vonatkozóan.

Részben ezzel foglalkozik az izraeli Haaretz egyik cikke, amelyben Benjamin Netanjahu kormányfőt bírálják most azért, mert azt a Trumpot tekinti legszorosabb szövetségesének, aki a charlottesville-i tragédia kapcsán gyakorlatilag a szélsőjobb védelmére kelt, s elítélte a maga által kreált szélső-balosokat, akik husángokkal verekedtek a tüntetésen. Ennek tetejébe megemlíti, hogy amikor az izraeli kormányfő Budapesten járt, akkor sem ítélte el a Soros-plakátkampány okozta antiszemitizmust és azzal az Orbánnal találkozott, aki a holokauszt időszakának antiszemita vezetőjét, Horthy Miklóst dicsérte nem sokkal Bibi látogatása előtt.

Mindezek azt bizonyítják, hogy Netanjahu olyan nacionalista jobboldaliakkal kötött szövetséget, akik felszámolják a liberális társadalmat, mert a demokratikus intézményeket kormányzati ellenőrzés alá vonják. Netanjahu a történelem sötét oldalára taszítja Izraelt.