Az újságíró archívumából: Francia mozaik – 50 évvel ezelőttről (4.)

Szerencsém volt éppen ötven esztendővel ezelőtt, amikor „a közúti járműprogram peremén” – a Renault vállalat vendégeként – riportutat tehettem Franciaországban. (A képen: a cherbourg-i pályaudvar, ahol véget ér a vasút.)

Ma már bizonyára kevesen emlékeznek rá, hogy az „új gazdasági mechanizmus” előfutáraként Horváth Ede, a győri Magyar Vagon- és Gépgyár kiváló esztergályosból lett vezérigazgatója kijárta az akkori állami és pártvezetőknél: újuljon meg az ország egyik meghatározó gépipari vállalata, az általa vezetett győri Vagongyár. 

Cherbourg esernyők nélkül

Szíven találta a teenagereket, a tizenéveseket (sőt, még a náluk idősebb korosztályt is!) néhány esztendővel ezelőtt a francia filmgyártás egyik – kísérletnek szánt, végül is ki­válóan sikerült – alkotása, a „Cherbourg-i esernyők”. Pedig akkor már javában üvöltött, tam-tamolt a beat! Maguk az alkotók is kételkedtek, elhallatszik-e a film-musical zené­je, az egész játékot átszövő, összehangoló, felejthetetlenné tevő dallama azokhoz, akik­nek szerezte Legrand.

A háború utáni kor eszmé­lő emberkéi az esernyős Cherbourg-t zárták (talán évtize­dekre) a szívükbe. És apáik, nagyapáik? Milyen emlék vil­lan agyukba Cherbourg hal­latán? Egészen biztos, hogy nem az esernyős üzlet tündér­kéje és az Esso-állomás szerelőfiúja. Nem cseng fülükben a kedves filmzene sem.

Hanem: ott dübörög emlé­kezetükben a második világháború százezernyi bombája, a normandiai partraszállás ejtőernyős hadosztályainak véres-dicső csatája, 1944. jú­nius 6-a, amikor a krónika szerint: „La Grande épopée est commencée...a nagy hőstörténet megkezdődött.

Immár ezer esztendeje fon­tos szerepet játszik Cherbourg a hadtörténetben. A norman­nok 911-ben telepedtek le a mai város helyén; vezérük, Rollon lett az első normandiai herceg. A hastings-i győze­lem után, 1066-ban Anglia ke­zébe került az Atlanti-óceán kulcsvárosa. Rövid megszakí­tásokkal egészen a százéves háború végéig volt Cherbourg az angoloké.

Cherbourg kikötői részlet madártávlatból.

Erőddé való kiépítését Szép Fülöp kezdte meg 1300-ban; hatvan évvel később Rossz Károly kora egyik legerősebb hadi építményével koronázta meg a tengerparti erődrend­szert. A várat és az erődít­ményeket XIV. Lajos 1689-ben leromboltatta. – Egy hí­ján hetven esztendeig (1784–1853) építették a nagy tengeri töltést a La Bretonniére nevű hadihajó kapitányának javas­latára. A korszerű katonai ki­kötő létesítését Napóleon határozta el; 1811-ben ellátogatott Cherbourg-ba. Két évvel később, 1813. augusztus 27-én Mária Lujza császárnő avatta fel az első kikötőmedencét. Ugyanide futott be 1840-ben a Szép Tyúk nevű hajó, amelyik a császár hamvait szállította vissza Korzikáról.

Úgy látszik, minden kor igyekezett kihasználni Cherbourg hadászati előnyeit. Igaz, a PLUTO (az óceánon túli tengeri vonal angol nevének rövidítése) számára láttak hozzá 1930-ban a nagy munkálatokhoz, amikor megépítet­ték az Atlanti-óceánon át köz­lekedő hajójáratok kikötőjét. – A második világháborúban elszenvedett 65 bombatáma­dás lerombolta ezt a nagysze­rű építményt, a lőszerraktárt, a teherpályaudvart; a város egyharmada romba dőlt a partraszállás idején. A néme­tek a Roule-hegyen (a budapesti Citadellához hasonló erő­dítmény) rendezték be főhadiszállásukat, 1944. június 27-én kapituláltak. Az éppen három­hetes csata kezdetéről távirati stílusban emlékezik meg egy tábla a hegy tetején berende­zett Háború és Szabadság Mú­zeumában: „1944. június 6., 0 óra: az amerikai hadsereg 101-es és 82-es ejtőernyős desszantjai földet érnek a Szent Anya templom-falu közelében. 0 óra 50-kor leereszkednek az Orne torkolatánál a 6. angol légi hadosztály ejtőernyősei és vi­torlázógépei. 6,30-kor 4000 szö­vetséges hadihajóról partra száll az első támadási hul­lám; fedezetet az amerikai rohamcsapatok, valamint a francia–brit különítmények nyújtanak. A nagy hőstörté­net megkezdődött…”

Cherbourg felszabadulása utáni napokban helyreállítot­ták a kikötőt, és naponta 20 000 tonna hadianyag-után­pótlást raktak ki a szárazföl­dön harcoló csapatok számára.

Eddig az esernyők nélküli Cherbourg. A filmbéli esernyőkre nem sok emlékeztet manapság. Képeslapok, apró­ságok maradtak csupán? A Divette utcában, ahol az esernyősüzlet, majd később a mo­soda állt, kidőlt-bedőlt, lehú­zott redőnyű üzlet látható. A film zárójelenetében fényké­pezett Esso benzintöltő-állo­más viszont napról napra na­gyobb forgalmat bonyolít le. Ha csak a fuvarozó vállalatok gépkocsijai (három cég mint­egy négyszáz kamionja indul útnak hajnalonként Cherbourgból, hogy a tengeren ho­zott árut továbbítsa) tankol­nának ott, a helyi Esso ak­kor is megélne. De vesz ott benzint, gázolajat számtalan személygépkocsi, autóbusz is, valamint azoknak a yachtoknak a gazdái, amelyek a vá­ros külön kikötőjéből indul­nak partmelléki vagy akár angliai útjukra.

A második világháború 65 bombatámadásának nyomait már eltüntették Cherbourg-ban. Velük együtt romba dön­tik a földgyaluk a régi, omla­dozó épületeket is, hogy he­lyet teremtsenek a tíz-tizenöt emeletes toronyházakkal teli­tűzdelt új lakónegyedeknek.

Békés kereskedőélet folyik a 75 000 lakosú városban. A tengerparton azonban, Cher­bourg északkeleti részén a francia haderő egyik fontos egysége áll bevetésre készen. A tízemeletes pontházakból odalátni a szürke, beton erődrendszerre, a katonai területet övező nyolc bástya mögötti részre, ahol a III. Napóleon nevét viselő dokkban már majdnem kész az V. Köztársaság második atom-tengeralattjárója. A haditengerészeti iskolában évekre előre kiképezték a legénységét.

(Következik: A Pottier-család)