Ma jelent meg a Szent László-emlékbélyeg
Forgalmi szelvényes bélyeg kibocsátásával köszönti a Magyar Posta a Szent László-emlékévet. Az emlékév emblémájával ellátott bélyeg Benedek Imre, a kapcsolódó szelvény Gábor Tamás tervei alapján a Pénzjegynyomdában készült 175 000 példányban. Az újdonság mától kapható.
I. (Szent) László (*1040 k. Krakkó környékén – Nyitra, 1095. július 29.) I. Béla magyar király és Piast Richeza lengyel hercegnő másodszülött fia. 1077-től magyar, 1091-től haláláig horvát király, a középkori lovagi eszményt megtestesítő uralkodó, aki 18 éves országlása alatt kiemelkedőt alkotott a törvényhozás, az egyházszervezés és a hadászat terén, és akiről számos legenda is született.
2017 Szent László-emlékéve, amikor a lovagkirály trónra lépésének 940., szentté avatásának 825. évfordulójára emlékezünk. Az emlékév célja felhívni a figyelmet arra, hogy Szent László a keresztény egység jegyében kapcsolta össze a közép-európai nemzeteket. Személye erős kötelék Közép-Európa népei között, hiszen Lengyelországban született, Erdély védőszentje, a zágrábi püspökség alapítója és Nyitrán halt meg. Az emlékév alkalmat adhat, hogy a térség államai a történelmi hagyományokra alapozva hatékony együttműködést alakítsanak ki.
Trónra lépésének körülményeit nagymértékben meghatározta, hogy a 11. század végén még nem volt egyértelmű a magyar uralkodók esetében az elsőszülött fiú trónöröklési joga, ezért az utódlást gyakran harc döntötte el a lehetséges örökösök között – László hercegként apja, Béla mellett, illetve később bátyját, Gézát támogatva fontos szerepet játszott hatalomra jutásukba. Lászlónak uralkodása kezdetén ismét meg kellett szilárdítani hatalmát I. András fiával, Salamonnal szemben.
Uralkodása alatt nem csak hadvezéri érdemeket szerzett, hanem három törvénykönyvet is alkotott: egyrészt a keresztény vallás megszilárdítására, másrészt a tulajdon védelme céljából. I. László azt is felismerte, hogy lezárult a magyar egyház első, missziós korszaka, ezért a krisztianizációban kiemelkedő szerepet játszó személyeket 1083-ban szentté avattatta: az államalapító István királyt, valamint annak fiát, Imre herceget, Gellért püspököt és két zobori remetét, Andrást és Benedeket. Eljárása erősítette külpolitikai koncepcióját, miszerint a Magyar Királyságot önálló szentjei révén méltó hely illeti meg a keresztény államok közösségében. Mindemellett adományaival, új alapításaival és a püspöki szervezet továbbfejlesztésével is gyarapította és erősítette a magyarországi egyházat.
A magyarság számára sorsfordító volt Szent László király uralkodása, ő tette erős állammá és meghatározó európai tényezővé Magyarországot, és akkor vált valóra István király álma: a keresztény Magyarország. A válságon felülkerekedve a peremterületeken is kialakította a világi és egyházi szervezeteket, sikeresen visszaverte a besenyő (kun) támadásokat és utolsó éveiben aktív külpolitikát folytatva a horvát korona megszerzésével jelentős külpolitikai sikert ért el, aminek köszönhetően a Magyar Királyság a közép-európai régió meghatározó hatalmi tényezőjévé nőtte ki magát.
III. Béla – pápai jóváhagyással – 1192. június 27-én szentté avatta neves elődjét, koponyaereklyéjének pedig hermát készíttetett. Az ereklyetartó utódját ma Győrött őrzik meg, hazánk harmadik legértékesebb nemzeti ereklyéje. Árpád-házi László király nagyváradi sírhelye európai meghatározó zarándokhely volt évszázadokon át; Szent László mellé temetkezett többek között Luxemburgi Zsigmond magyar király és német-római császár is. A néphagyomány Szent Lászlót Szűz Mária választott vitézének is nevezi, azon hagyomány alapján, amely a lovagkirály fogantatását Szent István augusztus 15-i ország-felajánlásához köti. Szűz Mária István király kérését meghallgatva küldte hazánknak Szent Lászlót. Emlékét számos szobor, intézmény- és településnév őrzi.
(Források: Glatz Ferenc (szerk.): A magyarok krónikája, Budapest 1995; Koszta László: Válság és megerősödés 1038-1196, Budapest 2009; www.rubicon.hu; www.wikipedia.org)
