A világ őslakos népeinek nemzetközi napja

Az ENSZ augusztus 9-én rendezte meg New Yorkban, a világ őslakos népei nemzetközi napja alkalmából azt a konferenciát, amelynek fő témája az ENSZ tíz évvel ezelőtt elfogadott, az őslakosok jogairól szóló nyilatkozata volt. Tudósítónk jelen volt az eseményen.

Tíz évvel az őslakos népek jogait meghatározó ENSZ-nyilatkozatának elfogadása után augusztus 9-én a világ minden tájáról összegyűlt küldöttek az őslakosok, a bennszülött népek jogairól tanácskoztak. Arról, hogy mi történt ezen a területen az utóbbi évtizedben a világon, illetve milyen lehetőségei vannak a jogok érvényesítésének a jövőben.

Az őslakos népek jogait meghatározó nyilatkozatot az ENSZ Közgyűlése 2007. szeptember 13-án fogadta el. A deklaráció meghatározta az őslakosok jogait, illetve a kultúrához, nyelvhez, foglalkoztatáshoz, oktatáshoz és más területekhez fűződő jogaikat.

Érdemes megemlíteni, hogy a nyilatkozat elfogadása ellen szavazott 2007-ben az a négy ország, az USA, Kanada, Ausztrália és Új-Zéland, amelyik a leginkább érintett a kérdésben, a tetemes számú őslakos népessége miatt. A nyilatkozatot 2007-ben több, mint 140 ország azonban elfogadta.

Az őslakos népek jogait meghatározó nyilatkozat a bennszülöttek túlélésének, méltóságának és jólétének minimumszabályait írja le. Ez a dokumentum úgy tekinthető, mint a legátfogóbb nemzetközi eszköz az őslakos népek kollektív jogainak meghatározására, Ideértve az önrendelkezési jogot, a földeket, területeket, az erőforrásokat, az oktatást, a kultúrát, az egészséget és ezen népek fejlődését.

A magyar nyelv értelmező szótára szerint őslakosnak nevezik “valamely vidéknek, országnak azon lakosait, akik ott legelsőben megtelepedtek, vagy azt, amennyire a történetekből tudhatni, legrégebbi időtől fogva lakják, megkülönböztetésül azon lakosoktól, akik későbben vándorlottak oda. A vándor népek, mint a történetekből kitűnik, többször kiszorították, elűzték az őslakosokat.”

Ha valaki megnézi a Wikipédia meghatározását az őslakosok jogairól, ott talál egy érdekes kitételt. A Wikipédia szerint “Az őslakosok jogai azokat illetik meg, akik az őslakosokhoz tartoznak, vagyis egy adott terület eredeti lakosai voltak a térség gyarmatosítása előtt.”

Az ENSZ-nyilatkozat szerint az őslakos népek alapvető joga, hogy ne csak az alapvető emberi jogok illessék meg őket, hanem az őslakos társadalom fennállásából következő egyéb jogok is. Például speciális szociális, vagy kulturális jogok, így például nyelvük, vallásuk, szokásaik, egyáltalában kultúrájuk megőrzése. Az őslakosok jogaira a világon, többek között a Working Group on Indigenous Populations (WGIP) figyel. 2000-ben állandó tanácsadó testületet hoztak létre, az United Nations Permanent Forum on Indigenous Issues-t (PFII), amely az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsa (United Nations Economic and Social Council) mellett működik. Az augusztus 9-i konferenciát is e szervezet szervezte meg.

Tudósítónknak az ülést követően lehetősége volt egy személyes beszélgetésre Ms. Chandra Roy-Henriksennel, az ENSZ őslakosság-ügyeikkel foglalkozó állandó fóruma titkárával, aki tudósítónk kérdésére elmondta, hogy “a világ mintegy 90 országában hozzávetőlegesen 370 millió őslakosról beszélhetünk. Ezeknek az embereknek egyedülálló hagyományai vannak, amelynek gyakorlása során meg kívánják tartani társadalmi, kulturális, gazdasági és politikai jellemzőiket.” Chandra Roy-Henriksen tudósítónknak a rendezvény jelentőségét úgy foglalta össze, hogy bár ENSZ-nek az őslakos népek jogait meghatározó nyilatkozatát keretnek tekintik, sajnos azonban a deklarációban lefektetett elvek megvalósítása akadályokba ütközik a világ számos országában. Ez elsősorban a kiszolgáltatottságban a kirekesztésben jelentkezik. Különösen igaz ez az őslakos nők, a gyermekek és a fiatalok és a fogyatékossággal élő személyek esetében.

A Chandra Roy-Henriksennel folytatott beszélgetésen jelen volt Balogh Sándor az Internationale Romani Union (IRU – Nemzetközi Roma Unió) ENSZ képviselője is. Ezért természetesen a cigányság kérdései is felvetődtek. Tudósítónk a kérdésére Chandra Roy-Henriksen elmondta, hogy évek óta vita áll fenn azon, hogy kik, mely népek minősülnek e tekintetben őslakosnak. Igy többen vitatják azt, hogy a cigányság tekinthető-e őslakosnak. Roy-Henriksen asszony kiemelte: az eredeti deklaráció szerint “csak az tekinthető őslakosnak, amely népcsoportnak van eredeti hazája, területe”. Balogh Sándor az IRU képviselője ennek kapcsán kifejtette, hogy “ha ezt a meghatározást elfogadjuk, akkor a cigányság indiai eredete alapján őslakosnak tekinthető...A cigány népességet jogaik tekintetében hasonlatosnak kell tekinteni, ahogyan a konferencián elhangzott, a más színesbőrű népek jogaival” – tette hozzá az IRU ENSZ képviselője, Balogh Sándor.

Balogh Sándor az IRU ENSZ képviselője

Tudósítónk kérdésére Balogh Sándor hangsúlyozta, hogy “ezen a konferencián az IRU képviseletében éppen azért veszek részt, hogy határozottan kiálljk az ENSZ-ben a cigányság jogaiért. A cigányság problémái megegyeznek azokkal a problémákkal, amelyekről itt a konferencia előadói beszéltek. Több felszólaló is azt említette, hogy az általa képviseltek szenvednek a klímaváltozás következményeitől. Gondoljunk csak az áradásokra, a hőségre, amikor egyértelműen az életet jelentő ívóvíz nélkül maradnak.”

Balogh Sándor egy példával illusztrálta állítását. “Az egyik felszólaló az USA-ból, Michiganből elmondta, hogy az a terület ahol laknak vegyipari anyagoktól fertőzött. Ilyen gondról a cigányság is beszámolhat, több olyan terület is van Európában, például Magyarországon is, amely veszélyes – vegyipari hulladékoktól szennyezett. Ez határozottan ugyanúgy sújtja a cigány lakosságot, mint az amerikai előadó által emlegetett példa esetében tapasztalható volt.”

Az esemény alkalmával a Kanadából, a Kongói Köztársaságból, Ecuadorból és Namíbiából érkezett előadók visszatekintettek az elmúlt tíz év történéseire, illetve felvetették, hogy milyen lépéseket szükséges megtenni a következő tíz esztendőben.

Az előadásokból és különösen az azt követő hozzászólásokból, beszélgetésekből, sajnos, a konferencia résztvevői számára egyértelművé vált, hogy számos országban az ENSZ-nyilatkozat ellenére az őslakos népeket továbbra is érik hátrányos megkülönböztetések, illetve jó néhány országban ezeknek a lakosoknak a marginalizálódása nyomon követhető. Egy ázsiai országból érkezett hozzászóló elmondta: hazájának kormánya a valóság ellenére egyenesen azt deklarálta, hogy országában nem is élnek őslakosok.

Egy afrikai küldött kiemelte: következetesen folytatni kell az elmúlt tíz év munkáját, hogy valóban érvényt lehessen szerezni a tíz évvel ezelőtti ENSZ-nyilatkozatnak. Albert Barume Kongóból leszögezte: “az összes földrészen el kell érni, hogy fogadják el és érvényesítsék a tíz évvel ezelőtti ENSZ-nyilatkozatot, mert ennek az egész világon működnie kell.” Szerinte ehhez nagyon fontos, hogy párbeszéd alakuljon ki.

A venezuelai küldött elmondta: számukra a legnagyobb probléma a klíma-változás, illetve az emberi jogok semmibevétele. Más felszólalók véleményéből kitetszik, hogy az általuk elmondott problémák főként a Föld színes bőrű lakosságának életét nehezítik. Az őslakosság problémái helyett a színes bőrűek gondjairól lehetne beszélni. Hiszen az emberi jogok megsértése, az időjárás változásából fakadó problémák leginkább a Föld színes bőrű lakosságát sújtják. A legfőbb kihívások, amik az őslakossággal foglalkozó szakemberek előtt állnak a világon, a klímaváltozás okozta problémák megoldása, valamint az emberi jogok érvényesítése.

Az Őslakos Népek Jogait meghatározó ENSZ Nyilatkozat eredeti angol nyelvű szövege ide kattintva elolvasható.