Megmentett műkincsek: restaurátor diplomamunkák a Nemzeti Múzeumban
Ma megnyílt a Magyar Nemzeti Múzeumban a „Megmentett műkincsek” kiállítás; középpontjában tárgyak és személyek állnak. A korát, anyagát, károsodásait tekintve különböző, huszonhat képző- és iparművészeti műtárgy, valamint 17 frissen diplomázott restaurátor, akiknek munkái által a közönség megismerheti a konzerválás-restaurálás sokoldalú ismeretet követelő munkafolyamatát.
Ilyen volt...
A „Megmentett műkincsek” kiállítás üzenete minden évben hasonló: a restaurálás előkészítésének és elvégzésének lépéseit megismerve, a múzeumlátogatók rácsodálkozhatnak, hogy a restaurátor mennyire felelős munkát végez, széleskörű tudásra és alkotókészségre épít. A szakmabéliek is minden évben találkozhatnak újdonságokkal, hiszen a restaurátorképzés fontos feladata, hogy akár az egyre fejlődő restaurálás-tudomány vizsgálati lehetőségeinek felhasználásával, akár a gyakorlati munkát megelőző anyag- és modellkísérletek révén hozzájáruljon a szakma fejlődéséhez.
...ilyen lett.
A diploma-munkák mindegyike hordoz valamilyen érdekességet; csak néhány kiragadott példa a munkák közül: az olajjal átitatott, kínai papíresernyő esetében maga a készítéstechnika különleges, amely természetesen a restaurálásra is hatással volt. Egy áttört kerámiatál, amely már jó néhányszor számtalanszor eltört és többször ragasztották, egyértelműen valamilyen új megerősítési mód kigondolását kívánta meg. Az ötvöskötésű evangéliumos könyv bársonya megőrizte a hiányzó ezüstdíszítés lenyomatát, amely lehetővé tette a részleges rekonstrukció elkészítését. A nagyszerű eredmény Gácsi Orsolya szaktudását dicséri. Papírzacskóban őrzött, apró régészeti üvegtöredékekből – rafinált ragasztási módszerrel – összeállíthatóvá vált egy török kori, fallosz alakú üvegtárgy.
A Márta és Mária jelenetét ábrázoló, ólmozott üvegablak alakjainak festett üvege éppen az arcokon volt hiányos, amelyeknek kiegészítése restaurátor-etikai szempontból rendkívül aggályos. Ebben az esetben a rendkívül alapos művészettörténeti és ikonográfiai kutatás tette lehetővé, hogy az arcok festését mégis rekonstruálhassák. A két ovális ikon vastag, megsárgult, a festékréteg károsodását is okozó lakkrétegének eltávolítása után világos foltokként, ritkán előforduló jelenség vált láthatóvá. A nagyműszeres vizsgálatok eredményei alapján a festék anyagainak kölcsönhatása eredményezhette az elváltozást, nem a művész festette a foltokat.
A kiállításon Bélteki Mihály Zoltán, Cselőtei Anna Remény, Fekete Dóra, Fiam Judit, Kolozsvári Gergely, Mikó Edit, Parajdi Áron, Szinger Alexandra, Tiszai Rebeka, valamint Fa Lili Eszter, Galambos Csilla, Gácsi Orsolya, Kalivoda András, Nagy Hajnalka, Nagyváradi Nóra, Pelles Edit és Tóth Hajnalka diplomamunkája látható.
