Működő szülői intelmek fesztiválokra, táborozásra
Minden szülő életében van egy pillanat, amikor el kell engednie a gyermekét az első fesztiváljára, vagy legalább gólyatáborba. A „Vigyázz magadra!” és a „Ne csinálj semmi hülyeséget!” kérések viszonzásaként legfeljebb egy „Ne már, anya!” tekintetre számíthatunk szemünk fényétől. Mit és hogyan mondjunk hát a gyereknek, hogy megóvjuk a veszélyektől?
Szülőként, persze, jogosan féltjük, hogy bajba sodródik a gyerekünk. Olyanba, amelynek akár drámai következményei lehetnek. Természetes, hogy mi féltjük, ő pedig nem érti, miért aggódunk már megint. A folyamatos tiltás azonban – ezt réges-régi tapasztalat – előbb-utóbb a visszájára fordul. Van viszont néhány egyszerű módszer, amellyel hathatunk a gyermekünkre. „Mindenekelőtt éreztessük vele, hogy már nem gyerekként, hanem felelős emberként tekintünk rá” – tanácsolja Beck Andrea (a képen), gyermek- és tinédzserszemlélet-fejlesztő könyvek szerzője.
Nem elég tudni, hogy kikkel marad ki gyermekünk, lehetőség szerint ismerni is kell őket. Beszéljünk velük indulás előtt, és hangsúlyozzuk, hogy egymásra vannak utalva, vigyázzanak egymásra, és ha lehet, egyikük se maradjon egyedül sehol! Biztosítsuk őket róla, hogy negatív következmények nélkül és mindig számíthatnak ránk. Bármi történjék is, ne féljenek azonnal segítséget kérni tőlünk! Ehhez szükség van a telefonszámok cseréjére.
„A «Vigyázz magadra!» helyett nagyobb visszatartó erő
, ha azt mondjuk, ne csináljon semmi olyat, amit nem látna szívesen később a neten” – mondta Beck Andrea. Nem kell riogatni a gyereket, de meg lehet neki mutatni olyan fiatal lányok, fiúk eseteit, akikkel különféle szörnyűségek történtek. És persze mondjuk el azt is, hogyan kerülheti el a kiszolgáltatott helyzeteket.
Lányos és fiús szülők is pironkodnak előhozakodni a témával, ám megkerülni nem lehet. Talán meglepőnek hangzik, de a legjobb, ha mi veszünk óvszert a gyereknek és adjuk oda neki. Már csak azért is, mert „ez egy jó alkalom arra, hogy szülő és gyerek legalább pár percig őszintén beszéljen a szexről, a nemi úton terjedő betegségekről, a védekezésről, és arról, hogy nem kötelező megtenni, csak mert a másik azt akarja”- mondja Beck Andrea.
Ha kínosnak érezzük ezt a beszélgetést, vagy nem érezzük magunkat elég felkészültnek hozzá, akkor bevonhatunk egy nőgyógyászt, vagy kezébe adhatunk egy erre alkalmas könyvet.
Az alkoholról is mindenképpen kell beszélni. Ne tiltsuk abszolút módon az alkoholfogyasztást, de hívjuk fel a figyelmet a veszélyekre és a mértékletességre. Magyarázzuk el, hogy ne keverje a különböző alkoholos italokat és figyelmeztessük, hogy mások miket keverhetnek a kibontott italába.
„A legfontosabb, hogy verjük a gyerek fejébe: nem kell semmi olyat megcsinálnia, amit ő nem akar! Joga van nemet mondani, eljönni, felállni. Ismerje fel, milyen bátor dolog, ha nemet mondva kiáll magért, vagy másért, legyen szó egy gólyatábori «csicsikáztatásról», vetkőzésről, vagy bármilyen más helyzetről. Nem szabad, hogy a gyerekek azt gondolják, saját akaratuk ellenére csak azért meg kell csinálniuk valamit, mert különben nem lesznek barátaik, vagy kizárják őket a közösségből” – mondja az írónő.
Megannyi felkészülés és beszélgetés ellenére is sodródhat gyermekünk olyan helyzetbe, amikor segítségre lesz szüksége. Bátorítani kell, hogy baj esetén azonnal kérjen segítséget, és mi ott leszünk! Ehhez legyenek gyorshívóra állítva a telefonján a szülők és barátok, valamint közöljük vele a segélyhívó számát. Megnézhetjük együtt és előre a térképet, hogy egy fesztiválon hol kérhet elsősegély ellátást, vagy rendőri segítséget.
És ha megtörtént a baj, a legfontosabb, hogy ne hibáztassuk a gyereket! Ha egy ilyen helyzet után első reakciónk a „Többet biztosan nem mehetsz sehová!”-kijelentés, netán hibáztatás, vagy további fenyegetések, büntetések, akkor biztosak lehetünk benne, hogy legközelebb nem fog szólni nekünk, talán már akkor sem, ha éppen kimaradni készül – figyelmeztet Beck Andrea.
Az a gyerek, aki átélt egy traumát, még nagyobb lelki sérülést szenved el, ha úgy érzi, a hibáztatással a szülei is ellene fordulnak, nem hallgatják meg türelemmel, rossz véleményük van róla. Keveredhet olyan élethelyzetbe, amikor már nem elég otthon, a négy fal között megbeszélni, hogy mi történt. Ilyenkor kérjük szakember segítségét.
A táborra készülve alakítsunk ki egyszerű, rövid szabályokat és ismételjük gyakran:
- Ne csinálj olyat, amit nem látnál szívesen a neten!
- Ne maradj és ne hagyd a barátod egyedül!
- Csak bontatlan italt igyál, és sok vizet!
- Ha bajba kerültél, merj segítséget kérni!
- Ha nem akarsz részt venni valamiben, mondhatsz nemet!
„Görcsös szigor helyett próbáljuk mosolyogva útjára bocsátani, hogy önfeledten tudjon szórakozni! Búcsúzásnál ne felejtsük el a varázsmondatot: Jó bulizást!” – tancsolja Beck Andrea.
Beck Andrea 1977-ben született Budapesten. Előbb kommunikációs, majd közgazdasági diplomát szerzett. Két szenvedélye van: az írás és az önfejlesztés. Utóbbi kapcsán vetődött fel benne, milyen jó lenne, ha az általa megismert pozitív életszemléletről és értékekről már gyermekként hallhatott volna. Így született meg az Y és Z generációs lányoknak szóló B+ Be Positive című regénye, mely a Facebook-nemzedéket foglalkoztató problémákra ad korszerű válaszokat és őszinte, szókimondó szexuális felvilágosítást. Anyaként, íróként, hétköznapi emberként egyaránt vallja: „Soha ne add fel!”, és ez áthatja írásait is. Első könyve, A Titoktündér, 2011-ben jelent meg; az utána következő titokmesékkel együtt a múlt évek egyik legsikeresebb magyar meséskönyv-sorozata.
A szülők többsége nem kontrollálja gyermeke internetes tartalomfogyasztását
(10:06) A napokban ért véget a tanév, a szünidő két és fél hónapja alatt a diákoknak a szokásosnál jóval több ideje marad szabadidős tevékenységre, így internetezésre is. A szülők – akik a családok többségében nem tudják végig gyermekeikkel tölteni a nyári szünetet – az Ipsos kutatása szerint jóval kevesebb figyelmet szánnak gyermekeik internet-használatára, mint az indokolt lenne. Pedig a korhatáros szűrők mellett a szülői kontroll szerepe különösen fontos, hogy a gyerekek ne találkozzanak nem az életkoruknak megfelelő tartalmakkal, illetve ne váljanak internetes zaklatások áldozataivá.
Száz szülőből 26 egyáltalán nem foglalkozik azzal, hogy gyermeke milyen tartalmakat fogyaszt az interneten – derül ki az Ipsos kutatásából. 33 százalékuk szokott ugyan beszélgetni gyermekével erről, de teljes szabadságot ad neki a tartalmak fogyasztásában. A többség (59%) tehát nem korlátozza gyermeke internetezését. Az iskolásokat nevelő felnőttek mindössze 14 százaléka él a tiltás jogával bizonyos internetes oldalak felkeresésével kapcsolatban, a megkérdezettek 27 százaléka válaszolta, hogy ellenőrzi, milyen oldalakon időzik gyermeke.
Az internetezés kontrollját természetesen az is nehezíti, hogy a fiatalok már régen nemcsak a családi számítógépen, hanem saját okoseszközükön, okostelefonjukon interneteznek.
A megkérdezett gyermekek többsége rendelkezik saját okostelefonnal; e csoporton belül felülreprezentált a 12-14 éves korosztály, ők közel 80 százalékban okostelefon-tulajdonosok. Arányuk a múlt 3 évben dinamikusan, mintegy 30 százalékkal nőtt.
A Telekom évek óta kezdeményez és támogat társadalmi kampányokat a biztonságos internethasználatért és az internetes zaklatások ellen. Most egy különleges kísérletet bemutató kisfilm segítségével hívja fel a figyelmet arra, hogy korunkban a szülői gondoskodásnak ki kell terjednie az online virtuális világra is.
A Gyermekeink biztonsága - Nagy játszótér teszt című kisfilm itt tekinthető meg, tessék kattintani!
