Mi leszel, ha nagy leszel?
Amikor megkérdezik a gyerekektől, hogy mi leszel, ha nagy leszel, egyik sem válaszolja azt, hogy diktátor.
Rendőr akar lenni, Superman, mozdonyvezető. Költő, orvos, tanár. Futballista, úszóbajnok, bokszoló. Tűzoltó, katona, vadakat terelő juhász. Felfedező akar lenni az ember gyerekként. Magas hegyekre mászni, mások által még nem látott mélységekbe merülni. Megtalálni a gyógyíthatatlan betegségek ellenszerét. Új, minden eddiginél okosabb telefont kitalálni. Megalkotni a szupernél is gyorsabb számítógépet.
Az iskolai szavalóversenyen kipirult arccal, gombóccal a torkában, de tiszta szívvel József Attilát szavalni:
„A rakodópart alsó kövén ültem,
néztem, hogy úszik el a dinnyehéj.”
A hazaszeretetről vitázni baráti társaságban, s végső érvként Radnótit mondani:
„Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.”
Színpadon állni és százezreknek, millióknak énekelni: „I can't get no satisfaction”. Nemzedékek himnuszát előadni: Ha én rózsa volnék...
Eljátszani Anna Kareninát, Lear királyt.
Senki sem úgy képzeli gyerekként, hogy felnőve csúnya, gonosz ember lesz belőle. Olyan, aki lebontja a jogállamot, padlóra küldi az egészségügyet, lebutítja az oktatást, és leválthatatlanná teszi magát.
Egyetlen gyereknek sem jut az eszébe, hogy felnőttként diktátor lesz belőle.
