Rejtélyes halál a metróalagútban – Koszorút Algernonnak

Öngyilkosság, gyilkosság vagy véletlen baleset volt-e? Máig találgatja a világsajtó és persze a svéd közvélemény Carl-Fredrik Algernon szolgá­laton kívüli ellentengernagy ti­tokzatos halálának körülmé­nyeit. (A képen: Bofors RBS–70 típusú föld–levegő rakéta / a gyártó felvétele) 

(Alább a folytatás, amely első alkalommal az „igazi” Magyar Hírlap 1987. május 23-i számában jelent meg. Kérem, olvassák figyelemmel, sajnos, egy sor máig ható és érvényes megállapítást tartalmaz. – A szerző)

Az egészséges, mindvé­gig aktív, 61 esztendős svéd ka­tonai vezető ugyanis január kö­zepén a stockholmi metró egyik robogó szerelvénye elé esett. Némelyek szerint a vonat elé ugrott, mások azt állítják, hogy ismeretlen gyilkosa lelökte a peronról.

Akárhogyan történt is az eset, igen fontos személyiség lelte halálát január 15-én a metró­alagútban. Algernon ellenten­gernagy ugyanis hosszú éve­kig a katonai hírszerzés egyik vezetője volt, és a hadsereg hadfelszerelési felügyelőjeként vonult nyugállományba. Fele­lős volt a többi között a svéd hadiipari exportszállítmányok engedélyezéséért. A múlt tíz esztendőben, de különösen a tavaly február 28-án (minded­dig) ismeretlen tettes által meg­gyilkolt Olof Palme hivatali ideje alatt, felére csökkent az évszázadok óta semleges skan­dináv ország hadicikk-kivitele.

Palme után január közepén egy másik olyan személyiség lelte korai halálát, aki a nem­zetközi tiszteletnek is örvendő szociáldemokrata politikussal együtt (katona létére!) igyeke­zett féken tartani a mind mo­hóbb svéd hadiipar exportját. (Tavaly ez az összeg mintegy 2,2 milliárd svéd koronát tett ki!) Algernon ellentengernagy haláláig kulcsfigura volt ab­ban a széles körű és titkos vizs­gálatban, amely a legnagyobb svéd fegyvergyár, a Bofors AB közel-keleti szállításait igyeke­zett földeríteni.

Van-e összefüggés Algernon és Palme halála között? Igen nagy valószínűséggel állítható, hogy van! A szálak, igaz, idő­ben és térben is messzire ve­zetnek, de mindenképpen bizo­nyítható közöttük a logikai összefüggés. Leszámítva a szenzációhajhász sajtóértesüléseket, a híreiket többszörösen is ellen­őrző orgánumok (így például a New York Times) nemrég nagy figyelmet keltett tudósítást kö­zöltek. Nem kevesebbet állított, mint azt, hogy Olof Palme erőszakos halálában közrejátszott a Szocialista Internacionálé ve­zető személyiségének öböl-beli ENSZ-missziója, valamint az illegális svéd fegyverszállítás Iránnak.

A hivatalos Stockholm azon­nal visszautasította a New York-i újság közleményét. Tet­te ezt annak ellenére, hogy az amerikai lap fegyvercsempész-­ügyek sorát fedte föl. Egészen a hetvenes évekig ment vissza, miközben fölsorolta, hányszor és milyen svéd harci eszközöket juttattak el Iránba. Az, hogy valami bűzlik a Bofors kon­szern háza táján, már 1985-ben is sejthető volt. Azon a nyá­ron egyik napról a másikra le­mondott a karlskogai fegyver­gyár mindenható vezérigazga­tója, egyúttal a Svéd Munkál­tatók Szövetségének elnöke, Klaes-Ulrik Winberg. A fran­cia L’Express című hptilap ugyanis szellőztetni kezdte a Bofors egyik különleges ügy­letét. A párizsi magazin kiszi­matolta, hogy a Bofors titkos megállapodást kötött Teherán­nal 400 darab RBS–70 típusú föld–levegő rakéta szállításá­ról – egy kölcsönösen baráti ország közreműködésével. (Carl-Fredik Algernon ellentengernagy / bal oldali kép) 

Szingapúr, ez a távol-keleti városállam – a kölcsönösen baráti ország szerepében – fegyver-átrakóhellyé vált. A ha­tóságok megtévesztésével Svéd­országból kihajózott fegyver­szállítmányok végül (ha kerü­lővel is) az évtizede tűzfészek Öböl-térségben értek célba. Mindezt Henrik Westander, az immár 104. esztendeje műkö­dő Svéd Béke- és Közvetítő Bi­zottság egyik vezető tisztségviselője és más háborúellenes szervezetek is állítják. Westanderék körültekintő vizsgálódás után jelentették ki: értesülé­seik abszolút hitelt érdemlőek, ezért minden tényt és adatot a rendőrség tudomására hoz­nak.

Csak olaj volt a tűzre, ami­kor a Dán Tengerészek Szak- szervezetének alelnöke, Preben Möller Hansen március 9-én bejelentette: dán hajók az ira­ki ira­ki–iráni háború kezdete óta 60–70 alkalommal szállítottak svéd fegyvereket és lőszert a közel- és közép-keleti országokba, köztük Iránba. A Bo­fors igazgatója (valószínűleg e dán közlés hatására) lemon­dott; a svéd vámhatóság azzal vádolta a Bofors céget, hogy 400 tonna robbanóanyagot csempészett Iránba.

Kezdettől fogva meglehető­sen bonyolultnak látszik a csak dagadó fegyverszállítási botrány A Neue Zürcher Zeitung skandináviai tudósítója ezt a krónikát állította össze:

1978 vége: bár az akkori pol­gári kormány megtiltotta az iráni fegyverexportot, Szinga­púron át továbbra is áramlot­tak a svéd fegyverek a háborús térségbe;

1980. november: Palme bé­kéltető missziója az Öböl-tér­ségben;

1981–83: Irán sürgeti a sah által megrendelt fegyverszál­lítmányokat Svédországtól;

1983–85: svéd robbanóanya­gokat csempésznek Iránba és a Közel-Kelet országaiba;

1984: a Svéd Béke- és Köz­vetítő Bizottság följelenti a Bo­fors céget, mert lézervezérlésű Robot–70 rakétákat csempé­szett Dubaiba és Bahreinbe;

1984–85: a svéd vámhatóság és a rendőrség szakértői kiderí­tik, hogy a feljelentés tényei igazak;

1985–86; a kapcsolatok nem szakadnak meg a Bofors és Te­herán között;

1985. július: Irán újabb 200 svéd föld–levegő (Robot–70) rakétát kap;

1985. augusztus: Palme mi­niszterelnök tudomására jut, hogy a Bofors harmadik orszá­gok közvetítésével szállít fegy­vereket az Öböl-térségbe. Azonnal intézkedik, de hiába, mert egy hónappal később újabb fegyverszállítmány ér­kezik Teheránba;

1985. december: Irán rekla­mál az elmaradt szállításokért;

1986. február 26.: Palme tit­kos találkozója az iráni nagy­követtel ;

1986. február 28.: Palmét meggyilkolják.

Tények, vádak, cáfolatok egész sora látott napvilágot az utóbbi hetekben-hónapokban Svédországban, izgalomban tartva a társadalom minden ré­tegét. Gyanúba keveredett – miután állítólag tudott a fegy­verszállításokról – a kitűnő szakember hírében álló Kjell- Olof Feldt pénzügyminiszter. A politikus persze visszautasítot­ta a vádaskodásokat. A kor­mány másik tagja, az egykori külkereskedelmi – ma mezőgazdasági – miniszter Mats Hellström ugyancsak rivalda­fényben áll. Ingvar Carlsson kormányfő nemrég ismételten kategorikusan cáfolta a mind több helyről érkező vádakat, amelyek szerint a szociáldemok­rata kormány hallgatólagos tudtával folytak a törvényellenes fegyverszállítások a közép-keleti válságkörzetekbe. A Stockholmban működő SIPRI (békekutató intézet) egyik nemrégi jelentésében olvasható, hogy Svédország is megtalálható az Öböl-háború részvevőinek fegyvereket szállító 27 ország között.

Svédország a saját honvédel­méhez szükséges eszközöknek a harmadát külföldről hozza be, a többit a hazai hadiipar, a mind nagyobb haszonnal dol­gozó Bofors, a Nobel Kemi, az FFB állítja elő. Ugyanezek a konszernek természetesen (a kormány illetékes hivatalainak az engedélyével!) exportálnak is fegyvert, hadianyagot. Nem titok, hogy Svédország a vi­lág egyik legnagyobb hadiszál­lítója; törvényei szerint azonban nem exportálhat olyan térségekbe, ahol harci cselekmények folynak. Ilyen helyekre még a közvetett fegyvereladás is büntetendő, tilos!

Most a svéd parlament, a riksdag különbizottsága vizsgálja: tudtak-e a Bofors nevéhez fűződő illegális fegyverszállításokról a kormánytagok, illetve a hadfelszerelési felügyelőség vezetői? Ha tudtak, de hallgatnak róla, nyugodtak lehetnek a hadianyagkonszern főnökei. Ha viszont bebizonyosodik, hogy a Bofors vezérkara becsapta a kormányt, akkor súlyos büntetésekre van kilátás. Az egyértelmű bizonyításhoz azonban tanúkra van szükség. Akik elsősorban számításba jöhettek volna: Palme is, Algernon ellentengernagy is halott. Miként Algernon elődje, Bangk Rosanios sem mondhat már semmit sem, mert hirtelen megbetegedett és meghalt...