Önarckép álarcokban – Arany-emlékkiállítás
Hétfőn nyílik a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeumban az az átfogó tárlat, amely nemzeti költőnk előtt tiszteleg, születésének 200. évfordulója alkalmából.
Az emlékkiállítás úgy szeretné emberközelbe hozni Aranyt, hogy megismerteti az érdeklődőkkel a Toldi szerzőjének kevésbé ismert arcaival is. Az Önarckép álarcokban – Arany János emlékkiállítás kurátorai hatalmas munkát végeztek: a május 15-én nyíló tárlat megidézi a klasszikust, ám egyszersmind kortársunknak is érezhetjük a költőt. A vitrinek és installációk egyszerre érintik meg a látogatók fejét és szívét. Miként az irodalomtudomány is a közeli múltban inkább a szövegekre összpontosítottt, akként a kiállítás is kevésbé az életrajzot állítja előtérbe.
Az izgalmas tárgyanyaggal mindamellett sikerült szemléltetni, hogy mi vette/vehette körül Aranyt, mit láthatott maga körül. Az interaktív, számítógépes, 3 D-s játékok segítségével afféle időutazásban lehet részünk. Kipróbálhatjuk – virtuálisan – fizikai erőnlétünket is: azaz vetélkedhetünk a malomkövet elröpítő Toldi erejével. Aki akar, „örökbe fogadhat” egy-egy Arany-szófordulatot, kinyomtathatja és magával viheti.
Ki volt arany János? Mi vagy ki jut eszünkbe róla? Elsősorban persze a nagy hősök: Toldi Miklós és Szondi György, illetve a walesi bárdok és Ágnes asszony. De létezett egy rejtőzködő, „álarcos” Arany is, aki elbújt a fegyelmezett akadémiai hivatalnok, a tanár maszkja mögé. Az az Arany, aki nemcsak jól verselt, hanem remekült rajzolt és zenélt is: gitározott és zongorázott. Megtanult kottát olvasni és zenét szerezni, megzenésítette Petőfi és saját verseit.
Ez a méltatlanul háttérbe szorult, szerethető Arany-portré is megelevenedik a PIM emlékkiállításának köszönhetően. A társintézmények, a Magyar Tudományos Akadémia Kézirattára, illetve a Nemzeti Múzeum és a Galéria közreműködésével létrejött kiállítás testközelbe hozza, személyes élménnyé varázsolja a radványi sötét erdő, a drégeli rom, a margitszigeti tölgyfák vagy a főváros baljóslatú hídjának világát. A korszerű felületeken nemcsak magunk előtt látjuk a balladai történéseket, hanem szinte „érezzük Aranyt”. Az emlékkiállítások klasszikus elemein túl sok-sok újszerű vizuális eszközt vetettek be a kiállítás rendezői, miközben a korabeli festmények, szobrok félreérthetetlenül idézik meg a 19. századot. Még a 200 éve szültetett költőt jól ismerők is meglepődhetnek az eleddig ismeretlen kéziratok, Arany-portrék, illusztrációk láttán. A látogatókat ugyanakkor képzőművészeti alkotások, fotók, újság-illusztrációk, karikatúrák, Arany személyes tárgyai, kéziratai, családi ereklyéi segítik az összkép kialakításában.
„Ki és mi vagy? hogy így tűzokádó gyanánt, Tenger mélységéből egyszerre bukkansz ki” – kérdezte Arany Jánostól Petőfi 1847-ban, amikor elolvasta a Toldit. E rejtvény azóta is nyitott feladvány: a jegyző, a hivatalnok, a tanár fegyelmezett, nyilvános szerepei mögül ki-kilép az érzékeny, önmarcangoló, labilis lírikus. Egy sziporkázó ötletekkel, „nyughatatlan vándorösztönnel” megvert, változatos műfajokkal kísérletező zsenivel és egy hol rejtőzködő, hol szokatlanul nyílt, közvetlen humorú személyiséggel ismerkedhetnek meg a tárlat látogatói.
A kiállítás május 15-én, hétfőn 11,30-kor nyílik. Kurátorok: Asztalos Emese, Sidó Anna, Mihalkov György és Kalla Zsuzsa
Videóajánló 1. Asztalos Emese, Sidó Anna
Videóajánló 2. Asztalos Emese, Sidó Anna
