Így írtunk mi: a Magyar Sajtó a magyar sajtóról – egykor (1.)      

Az alábbi sorokat, írásokat Tatár Imre, a 98. (!) esztendejében járó újságíró kollégám, sok tekintetben atyai jó barátom, tanítóm, a magyar külpolitikai újságírás doyenje, az európai biztonság és együttműködés, valamint a német újraegyesülés folyamatának legkiválóbb krónikása bocsátotta az Infovilág rendelkezésére. (A szerk.)

Tatár Imre Aranytoll-életműdíjas újságíró írja:

Jó idővel ezelőtt, mondjuk így: a Kádár-korszakban jelent meg A5-ös formátumban, színes borítólappal a MÚOSZ (a 121 esztendővel ezelőtt alapított) Magyar Újságírók Országos Szövetségének havi folyóirata, a MAGYAR SAJTÓ. Az újságírók újságja. Szaklap és több is annál. A mintegy száz számból négyet őriztem meg az íróasztalfiók mélyén, s nem titok, azért, mert én is megjelentem bennük.

Miért éppen ezekbe írtam, miért éppen a hatvanas évek végén és a hetvenesek elején? Nem emlékszem. Talán az általános európai enyhülés hatott így is, közvetetten. Lehet. Tény, ezeken a Magyar Sajtó-oldalakon megjelenhetett az egykori állampárt sajtópolitikájának némi bírálata is, apró tűszúrások a hatalom vádlijába. 

Vagy éppen ott, fönn (a ma képviselői irodaházként használt Fehér Házban) engedték időnként kinyílni szelepeket a sajtószabadságról álmodozók számára? Kérdés: a szerzők közül ki élt ezzel a lehetőséggel, ki nem. Válaszolni nem tudok. Amit tehetünk – elolvassuk újra. A történelem egy sajátos szeletkéjét.

 Az ezerkilencszázhatvanhét júliusában megjelent, kissé sajátos tálalású karcolat csak látszólag szól egyedül a fiatalokról. Valójában a kor külpolitikai újságírásának olyan sablonjait állítja pellengérre, amilyenekkel fél évszázaddal ezelőtt gyakran találkozhatott az olvasó.

Így írunk mi – Receptkönyv ifjú külpolitikusoknak

Köztudomású, hogy kevés fiatal kollégánk választja a külpolitikusi munkakört. Nyilván nehezebbnek, bonyolultabbnak tartja a külpolitikus munkáját, mint, mondjuk, a belpolitikusét. Pedig valójában nagyon könnyű nemzetközi témájú kommentárt írni. Állításunk bizonyítására közlünk néhány kitűnően használható tanácsot, illetve univerzálisan használható vázlatot.

TÉMA: Nyugatnémet belső helyzet.

MEGOLDÁS: Vedd egy Spiegel-cikk alapanyagát, spékeld meg Pravdával, és tálald felháborodva.

TÉMA: Afrikai vezetők találkozója.

MEGOLDÁS: Számold meg, hányan vannak! Ha kevesen: neokolonialista mesterkedés.

TÉMA: Primitív törzsi ellentétek az imperialistaellenes afrikai országokban

MEGOLDÁS: Jaj, istenem, nem találom Marxnál!

TÉMA: A Fehér Ház.

MEGOLDÁS: Két célt szolgál. Kívül: tüntetnek előtte. Bent: Johnson hetenként úgymond.

TÉMA: New York.

MEGOLDÁS: Két részre oszlik, úgymint: az ENSZ, ahol az évek során sok minden változott, és a Central Park, ahol huligánok egymást halomra lövik.

TÉMA: Latin-amerikai puccs.

MEGOLDÁS: Washington ösztönözte – népellenes junta –, de ne higgyék, hogy...

TÉMA: De Gaulle.

MEGOLDÁS: Belpolitikája: savanyú; külpolitikája: édes. (Ami külpolitikájában savanyú, arról nem írunk.)

TÉMA: Európai Közös Piac.

MEGOLDÁS: Olyan káros intézmény, amellyel hasznos kapcsolatokat lehet létrehozni.

TÉMA: A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa.

MEGOLDÁS: Épül Moszkvában a modern palota.

TÉMA: Font (angol pénznem)

MEGOLDÁS: Egyre romlik. Tárgyalások javasolhatók a font támogatását célzó nemzetközi forint-segítségről.

TÉMA: Ellentétek a nyugati szövetségben.

MEGOLDÁS: No, tessék, hogy mik nem fordulnak elő a kapitalisták táborában!?

TÉMA: Útmutatás abban a rendkívül bonyolult labirintusban, amelyet a több éve húzódó, a legkülönbözőbb javaslatok, korrekciók és kompromisszumok, érvek és ellenérvek teremtettek a leszerelési értekezleten.

MEGOLDÁS: Az amerikaiak nem akarják.

TÉMA: Érdekességek a nagyvilágból

MEGOLDÁS: Nyugat: kopasz sztriptíz-görlök bicikliznek a háztetőn.

Kelet: a rotációs venyigehúzó gép gyártását koordináló bizottság előkészítő ülése Budejovicében.