Kockavilág, lego-kozmosz: nagyszülő–unoka program Budaörsön

Legnagyobb kisunokám a maga öt évével a lego megszállottja. Megépíti a megkapott dobozokon megrajzolt formákat, majd szétszedi őket és újakat talál ki. Őt mindenképp el kellett vinni erre a kiállításra, ha már nálunk van vendégségben.

A kiállítás már a honlapja alapján is igen vonzónak látszott. Nosza, fölkerekedtünk, hogy felderítsük a 15 kamionnyi (!) legóból álló kiállítást. Szerencsénkre a délelőttről még a helyszínen táborozó iskolások kezdték felszedni a sátorfájukat, ám még nem kezdődött el a hétvégi roham.

Az első terembe lépve félhomály fogadott, amit a szürke drapéria is erősített. Az első vitrinekben pár épület fogadott bennünket, ez a gyerekeket még nem fogta meg, de ezután rögtön következtek azok a vitrinek, amelyekben egy gomb megnyomásával el lehetett indítani valamit. Legyen ez a helikopter rotorja vagy a föl-le mozgatható markolókanál. Ebben a sorban lehetett Leonardo da Vinci repülő szerkezetét is mozgásra késztetni.

Aztán következtek a hosszabb bemutatószekrények elképesztő mennyiségű figurával, autóval, repülővel, házikóval – mindazzal, mi szemnek s képzeletnek ingere. E helyütt is a vitrinek oldalára szerelt gombokkal lehetett valamit elindítani: hol egy hatalmas szélturbinát, cirkuszi hintát, vasúti szerelvényt. Az elindított szerkentyű egy ideig mozgott, forgott, majd megállva várta, hogy a következő lurkó nyomja meg a gombot, hogy mozgásba lendüljön a billencses teherautó, a másik daruja meg a teherért nyúljon. Azután ámulj, kölyök: ez még mind semmi, mert egy beugróban gyerekmagas daruval is emelgethetünk egy hengerecskét.

Van tabló, pusztán egy-egy jellemző ép valamely filmből, avagy éppen egy egész sorozat a StarWars-ból. Nyugodtan nézelődhettünk, a film rajongói még nem értek el idáig, a kicsiknek pedig „magas” a sztori, a sci-fi. Ugyancsak a nagyobbaknak szólt az emberi testet bemutató sarok, benne egy lego-csontvázzal.

Az egyik attrakció kétségtelenül a hatalmas méretű Titanic: a hajó 11 méter hosszú és 3 méter magas makettjéhez félmillió lego-egységet használtak fel. Szerfölött élethű, a látogató benézhet a hajótestbe is. Persze, a gyereket ez kevéssé hatotta meg, mert a szigorúan zárt vitrinek sora végén a játszótér várta őket. Itt azután lehetett mindenféle legóból mindenfélét építeni, kirakni, falra erősíteni. Az egyik sarokban – mint egy homokozó – lego-medence volt, tele duplókkal. Ez a terület a fantázia birodalma: bárki, bármit alkothat, nagyméretű kockákból falat vagy tornyot is. Az egyik csoport azon kísérletezett, hogy minél magasabb falat húzzon föl, de hatalmas dübörgéssel minduntalan ledőlt, mert a fejük fölé már nemigen tudtak pakolni.

Miután az unokákat sikerült a játszótérről elvonszolni, következett a nagy kísértés: a lego-bolt. Volt, aki most, május elején karácsonyi ajándékot próbált magának választani, már egy azonnali dobozzal is beérte (volna). Legnagyobb kisunokám közölte: neki egy teherszállító repülőgép nyerte meg a tetszését, és ő olyat szeretne... (Ó, szőrös nagyapai szív, megenyhülsz-e a kérés hallatán?!)

Még egy hónapig látogatható a kiállítás, jó szívvel ajánlom a megtekintését, a zseniális dán játékmárka ugyanis gyereknek, felnőttnek egyaránt sok élményt kínál még akkor is, ha pénztárcanyitásra sarkallja a szülőket, nagyszülőket.