A csecsenek már a spájzban vannak

Komáromy Gergő, akit a Ligetvédők aktivistájaként ismerhettek meg a nem kormánypárti sajtóból tájékozódó olvasók, nemrégiben festékes lufival dobálta meg a Szabadság téri szovjet emlékművet.

Nem volt jó ötlet, és nem csak azért, mert sokak szemében ellenszenvet keltett az akció. A Szabadság téri szobor olyan katonáknak állít emléket, akik nem a saját elhatározásukból jöttek Magyarországra meghalni, és akiknek semmi közük nem volt az akkori szovjet vezetéshez, sem pedig Putyin elnök mostani antidemokratikus politikájához.

Komáromy, akit gyorsított eljárásban 30 ezer forintos pénzbírságra ítéltek, utóbb bocsánatot kért az emlékmű megdobálásáért, mert mint mondta, nem kellett volna ezt tennie.
Jó okunk van feltételezni, hogy ebben a bocsánatkérésben és belátásban nagy szerepe volt a Komáromy elmondása szerint nagydarab, határozott fellépésű csecsen illetőnek, bizonyos Magomed Daszajevnek.

Komáromy ugyanis egy videóüzenetet tett fel az internetre, amelyből kiderül, hogy a tíz éve Budapesten élő Magomed azzal fenyegette meg, hogy ismer egy csomó embert, „aki másmilyen, mint ő, és most teljesen fel van dúlva, és veszélyben vagyok én is meg a családom is” .

Ez a módszer nagyon emlékeztet azokra az eszközökre, amelyeket újabban Oroszországban használ az ottani üzleti és politikai alvilág. Elsősorban gazdasági konkurensek és a politikai ellenlábasok elhallgattatására vetik be az ilyesfajta figyelmeztetéseket, mely fenyegetések az esetek többségében nem merülnek ki a verbális megfélemlítésben, előfordult, hogy erőszakba, vagy éppen halállal végződő cselekedetbe torkolltak.

Nálunk eddig nemigen fordult elő, hogy egy magyar állampolgárt és a családját egy idegen ország polgára Magyarország területén megfenyegessen. Normális országban – mondjuk így: demokráciában – a történet ott kezdődik, ahol nálunk véget ért.

A rendőrség felkutatja a magyar állampolgárt fenyegető csecsen illetőt, őrizetbe veszi és kihallgatja. Ezt követően előzetes letartóztatásba helyezik, majd a nyomozás során feltárják az ügy minden részletét, különös tekintettel a nemzetbiztonsági kockázatokra. Megállapítják, hogy volt-e alapja a fenyegetésnek, vagyis, hogy tényleg abban a helyzetben volt-e Magomed, hogy beváltsa a fenyegetést, vagy csupán blöffölt. Utóbbi esetben is súlyos, amit elkövetett, ha azonban bebizonyosodik, hogy Magomed valóban rendelkezik olyan eszközökkel és – mint mondta –, politikai kapcsolatokkal, akkor még ennél is komolyabb a tényállás.

Végül, miután mindent tisztáztak, vádat emelnek a magyar állampolgárt és családját fenyegető külföldi ellen, bíróság elé állítják, és amennyiben a bíróság bűnösnek találja, elítélik.
Ennyire egyszerű lenne ez a történet, ha Orbán Viktor Magyarországa, az Európai Unió tagjaként nem ápolna a szükségesnél is szorosabb, valamint veszélyesen átláthatatlan viszonyt az egykori Szovjetunió KGB-tisztje által vezetett Oroszországgal.

Az említett normális esetben az is elképzelhetetlen lenne, hogy Magyarország, amely nem szovjet tagköztársaság, hanem, hangsúlyozzuk még egyszer, az Európai Unió tagja, megengedné, hogy a területén idegen országbeli, jelen esetben orosz ügynökök tevékenykedjenek, és az ő megbízásukból üzletembernek álcázott nagytestű férfiak magyar állampolgárokat fenyegessenek.

Pintér Sándor rendőrségének el kellett volna fognia Magomed Daszajevet, átadni az ügyét Polt Péter ügyészségének, hogy a vádemelés után Handó Tünde (Szájer József felesége) bírósága annak rendje, s módja szerint ítéletet hozzon vele kapcsolatban.